Kubai retró
Horvát János, a hajdani kiváló riporter, később ismert tévés személyiség különös viszonyban van Kubával. Néhány évtizeddel ezelőtt diákként töltött el ott hosszabb időt (mint az egyetem spanyol szakos hallgatója), később újságíróként fordult meg a szigeten, nemrégiben pedig mint a Magyar Köztársaság nagykövete élt ott egy diplomáciai cikluson át. Van tehát Kuba-élménye elég: ezeket kötötte most különös csokorba ebben a könyvben.
Hanem a virágkötészetnek akadtak bizonyos nehézségei. Tudniillik az összehasonlítandó dolgok csak első látásra tűntek összehasonlíthatónak. Mert a változások nem mindig áthidalhatóak. Azt könnyen beláthatjuk, hogy egy diák nem ugyanazt és ugyanúgy láthat egy idegen országban, mint egy nagykövet. Ha viszont túl kevés a közös elem, akkor mit hasonlítunk össze mivel? Ráadásul egyikük egy baráti ország diákja, másikuk egy ellenséges ország diplomatája.
Még ráadásul első látásra ugyanarról az emberről és ugyanazokról az országokról van szó, ám csak első látásra. A szerző-narrátor maga is rengeteget változott az elmúlt évtizedekben (nemcsak hajdan hollófekete haja lett ősz mára, de a világról alkotott nézetei is változtak), de ennél többet változtak a könyvben szereplő országok, Magyarország és Kuba – ámde (hogy a feladat még nehezebb legyen) egyáltalán nem azonos irányban.
Vázlatosan körülbelül ennyi a szerző által megoldandó feladat. Összehasonlítani néhány dolgot, amelyek már csak nevükben azonosak. Horvát János bravúrosan győzi le az akadályokat: nem rejti véka alá kétségeit, sem azt, miről hogyan változott a véleménye – gyakran hívja segítségül hajdani könyvét, amelyet első útja után írt, s gyakran kommentálja, magyarázza, írja felül az egykor írtakat.
Ráadásul (helyesen) nem kezd se bedekkerbe, se történeti munkába, se önéletrajzba: mozaikdarabokat ad, amelyekből az olvasónak kell összeraknia a maga Kuba-képét, s az olvasó szívesen teszi ezt: részben mert a szerző könnyed, elegáns stílusban kalauzolja keresztül kontinenseken és évtizedeken, részben mert Kuba olyan ország, amelyben minden változás ellenére van valami örök életszeretet, amely mindenkire – íróra, olvasóra – erős hatást gyakorol.
Nádas Sándor
