Krematóriumba hajló szerelem

Lehet-e egy nő szép Auschwitzban? Megmaradhat-e üdének és kívánatosnak? Mosolyoghat-e ránk egy ott készült fotóról? Mindezekre a kérdésekre
a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál egyik, február közepéig online is elérhető alkotása, a Lehetetlen szerelem ad meglehetősen bizarr
válaszokat.

2022. február 7., 13:50

Szerző:

A fotón a haláltáborok jellegzetes, csíkos rabruhájában az az 1942-ben Csehszlovákiából Auschwitzba deportált Helena Citronova látható, akit az egyik SS-tiszt, Franz Wunsch kapott lencsevégre.
A gyönyörű zsidó nő a csíkos ruhájára övet kapott a tiszttől – már-már utcai öltözetté téve ezzel a rabruhát –, és úgy mosolyog a fényképen, mintha valóban élete egyik legboldogabb periódusát élné. És igen, úgy nevet bele a kamerába, mintha a szerelmese fotózná éppen.

Ezeknek a „minthák”-nak járt utána a dokumentumfilm készítője, Maya Sarfaty, amikor arra volt kíváncsi, hogy a krematórium árnyékában születhet-e, és ha igen, hogyan születhet szerelem egy zsidó fogoly és egy náci tiszt között. Miközben az azóta elhunyt érintettek archív felvételeken szólalnak meg, Sarfaty számos, még életben lévő szemtanút is faggat arról, hogy a transzportokkal érkezők holmijainak átvizsgálására „szakosodott” elitkommandó tagjaként Helena mit érezhetett valójában a fajtársai kiirtására felesküdött tiszt iránt. Komoly érzelem volt ez, vagy a rettegése legyőzésének eszköze? Esetleg – mivel a tiszt kivételezett vele – az életben maradás egyetlen záloga? Miközben egy ilyen viszonynak a puszta ténye és nyilvánosságra kerülése is halálos veszedelmet rejtett magában.

A „mintha-érzet” azonban hamar alábbhagy, legalábbis Wunsch érzelmeinek valódisága rögtön megkérdőjelezhetetlenné válik, amikor nem mástól, mint a lányától tudjuk meg: az apja jóval a háború után is a Helenáról készült képet sokszorosította. Sőt, a fényképről a nő mosolygós arcát kivágta, és azt más, szép ruhákba bújt nőkére ragasztotta rá. Így hosszú évekkel később, már családos emberként továbbra is a „szép Helénát” látta maga előtt, csak épp a montázsainak köszönhetően már nem a láger bugyraiban, hanem kirándulás közben, vagy épp Bécs városában kávézgatva.

A montázsok által bizarr módon idillivé, sőt, beteljesültté hazudott szerelem 1972-ben egy újabb fordulatot vett: a férfit a háborús bűnei miatt Bécsben bíróság elé állították, és az akkor Tel-Avivban élő Helenát behívták tanúskodni. Ellene vagy mellette? Ez Helena számára a kérdés. Hisz a vele valóban kivételező férfi mégiscsak bántalmazta, ütlegelte a fajtársait, mégiscsak kiszolgálta a zsidók pusztulásáért felelős rendszert. Helena tanúvallomásának irányát már csak azért se árulom el, mert ebből a nő élethosszig tartó dilemmájára is választ kapnak: lehet-e zsidóként egy náci tisztet szeretni? Lehet-e ezzel a múlttal Izraelben letelepedni és új életet kezdeni? Adhat-e felmentést egy, a krematórium árnyékában érzett vonzalom az elkövetett bűnökre? Đ

(Lehetetlen szerelem, 86 perc, online megtekinthető a BIDF honlapján)

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze - jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.