Kései sirató

Szép, de elárulhatta volna, amit nyolc évig titkoltam miatta: amikor Such bezáratta a pincébe a teljes múltunkat, én csináltam belőle balhét, ki is rúgtak miatta, és mindezt azért tettem, mert nekem más is biztosítja a megélhetésem, neki meg nincs. Ráadásul egy szoci és egy fideszes kurátor összeboltolt némi titkosszolgálati motívummal, hogy Such lesz az elnök 120 milliós prémiummal, s talán ők se járnak rosszul. Ám mivel Such fideszes – azóta is sorra kapja tőlük az állásokat –, kitesznek néhány „nem odavalót” Gyurcsány idején. Egy hétre rá Fábry el is mondta kétmillió nézőjének, azért, mert sokat nyaltam. Akkor felhívtam Sinkót, utoljára, ha erre se volt szava. Mert ha valaki, ő tudhatta, mennyit nyaltam, hisz csak ötödször rúgtak ki, őt soha. (Engem kétszer a tévétől és a Rádiótól, egyszer a Mikroszkóptól.) 1989 előtt három betiltott tévékabaré volt, abból kettő az enyém. Mindig azért, mert a határokat vagy a lehetőségeket akartam tágítani. 1992-ben a baloldali Gombár elnökségekor azt mondtam, addig nem jövök be, míg a Rádió leghallgatottabb műsora nem kapja meg, ami neki jár, Sinkóék szépen csinálták nélkülem, így pár hónap után visszakullogtam. 1994-ben a 129 rádiós előtt már újévkor kitettek. Sinkó a helyemre állt a „bérgyilkosnak” odatett Csúcs alatt, első kabaréját elmarasztalásommal kezdve.

Péter azt is írja rólam: be akarta bizonyítani, nélküle a kabaré nem megy! Tán azzal, hogy 2002-ben önként átadtam neki a vezetést, hogy ne miattam fojtsák meg? Vagy az öt kirúgással? Mazochista voltam? Csupán 2007-ig tartott, míg végleg ráébredtem, hogy e szakma érdekérvényesítési képessége nulla. Ám nem nyilatkoztam utána, hogy vége a kabarénak, mint most ő. Bár ezen érzésem azóta műfajilag is erősödött, mert hozzám mindig közelebb volt a társadalmi és politikai töltésű Nagy Endre és Békeffi, mint az általa kizárólagosan favorizált, általam is kedvelt, ám pincérkabarénak tartott mai stand up, amely ezt lefojtja, a hatalom meg azt mondja, kösz. Elnézést Bödöcstől, rá nem vonatkozik. Ráadásul elsorvasztott minden mást, s Kállai, Garas, Tábori, Haumann helyett no name színészek statisztáltak mellettük. Az archívum, a múlt lelakatolása meg nem izgatta őket, hisz nekik még nincs.

Megértettem, hogy Péter eddig nem említhette utolsó falnak menésem okát, de most megtehette volna, ha már annyi jót tud rólam. Mert hét évig sokan állásáért siránkozott létszámfeletti bácsiként tartottak számon, akin túlhaladt az idő, pedig a szoci főkurátor ötmilliót ígért, ha közös megegyezéssel távozom, úgy mégis könnyebben elszámol a fejemmel. Mivel kiröhögtem, s üzletüket pedzegettem, rám fogta, MSZP-fejesekhez szaladgáltam, hogy a helyemen maradhassak, az Index megírta, de pert vesztett, mert általuk beidézett tanújuk, ki ezt állította, visszavonta, lelkiismeret is van világon. Isten nyugosztalja, a rádiókabarét is, fel fog támadni. Mindenesetre Péter a felállásával, amit én sosem tettem, most kapott egy ziccert, hogy a három cserbenhagyás közül legalább egyet helyrehozzon. Azért a kort jelzi, hogy jobboldali létére kabarésiratója a 168 Órában jelent meg, s nem a Heti Válaszban, akkor talán nem is voltam annyira részrehajló, mint írta, csak nem kedveltem a diktátorokat és a Horthy-éra felélesztését, s nem én távolodom, hanem ő közeledik. Fábryra nem mondanám, aki ma Vonát lájkolja. Apropó, a 33 évnyi ottmaradt cuccomat kidobtátok? Tudod, amikor 2007-ben végig se hallgattam, miért menesztenek, csak kisétáltam.

Farkasházy Tivadar