Jövök-megyek

Aki ilyen címmel ír könyvet, az vagy világéletében afféle „gyüttmönt” marad, vagy éppen ellenkezőleg: nagyon is sok helyen érzi otthon magát. Hídavatáson, kalapüzletben, kerületi búcsúban és Pozsonyi Pikniken, éttermekben, kifőzdékben és szerkesztőségekben, a Dagályban és a Lehel piacon, a változó Váci úton és az exkluzív Európa-torony tetején, vásárcsarnokban és galériákban, százéves házakban és új tornatermekben, szigetcsúcson, valahai villanyos vasúti végállomáson, akárhol. (Nemcsak cellainformáció, ha értik, mire gondolok. S mire nem.)

Törzsvendég ő sok-sok pesti/budai kerületben (tudom, mert törzsolvasója vagyok), s ezért a bennfentes, bizalmi állapotért meg is dolgozik. Befektet: jön, megy, nézelődik, silabizál, morfondírozik, vizsgál, számon tart, megfigyel, hiányol, kommentál. Van egy külön kukucska kulcslyuka is múltba-jövőbe. Előrefelé: két egymásra rakott téglából már képes látni a falat, a félbehagyott kerítés résén a kaput. Hátrapillogva pedig a múló idő fényét/árnyékát.

Hivatásos sétáló. Mondhatjuk tehát, hogy bizonyos utcák (a sétálók) egyenesen róla vannak elnevezve. Magát folyamatosan belekomponálja a képbe. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lengené be alanyi történeteit a nosztalgia mellett az irónia is.

Szerzőnk „játékos alkat” (most nem a labdarúgásra gondolok), szívesen mulat a helyzetek többértelműségein. „Úgy döntöttem, hogy a Dunának megyek. Ne ijedjenek meg, nincs semmi baj, nem akarom eldobni magamtól az életet (elrepül az magától is)” – vezeti be egy kétéltű autóbusszal való találkozását. A „kutyát bevinni és dohányozni tilos” olvastán megállapítja: „Nehéz idők járnak manapság a dohányzó kutyákra.”

S a több- (tkp. két-) értelműségre a legjobb példa, amikor szerzőnk Batthyány Lajos sírkövét keresi négykézláb egy konyhaasztal alatt ifjú háziasszonyával együtt, miközben betoppan a férj...

Most legyen elég ennyi. A többit olvassák hozzá!

(Jolsvai András: Jövök-megyek. Hetvenöt séta – egy hetvenöt éves városrészben. Kiadta a Sprint Kft., a XIII. Kerületi Önkormányzat támogatásával.)

Erdélyi S. Gábor