Jót tesz a lelkemnek

Egyenest a Király utcai játszótérről érkezett. Hol van otthon?

Három főhadiszállásom van. London a családi otthon, oda járnak a gyerekek óvodába, illetve iskolába, Noémi ott PhD-zett a Royal Academy of Musicon, én régebben ott dolgoztam az Angol Nemzeti Operában, emellett az ügynökségem is londoni. Angliában sokat lépek fel: a most kezdődő szezonban lesz például koncertem a Londoni Filharmonikusokkal, a City of Birminhgham, Hallé illetve Philharmonia zenekarokkal, valamint a BBC több együttesével. Nagyon szeretjük Londont, ahol egy inspiráló, felemelő és motiváló művésznegyedben élünk. Emellett a lelki-szellemi otthonomnak továbbra is Magyarországot tartom, lokálpatrióta budapesti vagyok. Szeretném azt érezni, hogy az itthoni zenei élet aktív résztvevője vagyok: az elmúlt években rendszeresen léptem fel hazai nagy együttesekkel, például a Budapesti Fesztiválzenekarral vagy a Nemzeti Filharmonikusokkal. Van egy kis lakásunk, ami három perc séta az Operaháztól, négy a Zeneakadémiától. Ezen a héten épp itt vagyunk „itthon”. A harmadik bázis Liège, ahol szintén fenntartok egy lakást, mivel harmadik éve vagyok a Liège-i Királyi Filharmonikusok zeneigazgatója. Ez jelenleg a főállásom, ahol évente 12-14 hetet töltök. AZ OPRL az egyik legfontosabb és legnagyobb költségvetésű belga zenekar, akikkel lehetőségem van arra, hogy elmélyüljek a szimfonikus repertoárban, rendszeres felvételeket készítsek, a világ élvonalába tartozó szólistákat hívjak meg, illetve turnézzak, amikor ezt a pandémia is engedi. Most hosszabbították meg a szerződésem 2025-ig. Emellett sokat vagyok úton: évadonként körülbelül 15-20 zenekarhoz hívnak vendégkarmesterként a világ minden pontjára.

Ez átlagos kötöttségnek számít az ön korában?

Azt hiszem, nagyon kiváltságos helyzetben vagyok, hogy ennyi felkérésem van. Ezek közül a zeneigazgatói pozíció adja a legtöbb feladatot, ebben a minőségemben nemcsak a saját koncertjeimmel foglalkozom: az évad tervezése, a zenekar művészeti fejlődése, a vendégkarmesterek és szólisták kiválasztása, a próbajátékok levezénylése és az együttes művészi csapásirányának, profiljának a kijelölése is az én feladatom – olyan ez, mint egy házasság, amely egy hosszútávú építkezés és összecsiszolódás, és ahol az örömök mellett a sárga csekkekkel is foglalkozni kell. A zenekarépítést tartom elsődleges feladatomnak, ami sarkítva annyi, hogy az együttes magasabb szakmai színvonalon legyen a mandátumom végén, mint akkor, amikor átvettem őket. Emellett művészeti vezetőként morális felelősséggel tartozom a zenekar általános emberi-szellemi-lelki jólétéért. A legelső közös évad derekán ütött be a koronavírus, ami rögtön próbára tette az éppen bontakozó kapcsolatunkat, engem pedig vezetőként mély vízbe dobott. Szerencsére jó csapatot alkotunk a zenekar főigazgatójával, aki régi barátom, mentorom. Vele közösen úgy érzem, hogy a lehetőségekhez képest legjobban vészeltük át ezt a periódust, és erősebben, tapasztaltabban, megedződve jöttünk ki belőle.

Vendégszerepléseinél gyakran vállal operát?

A COVID alatt nem vezényeltem szcenírozott operát, csak koncertszerű opera-előadásokat, többek között César Franck – aki egyébként liège-i születésű zeneszerző – Hulda című monstre művét. A következő évadban Sosztakovics Orr című operájának bemutatóját vezénylem a brüsszeli La Monnaie-ban, az elmúlt években pedig rendszeres vendége voltam olyan házaknak, mint a genfi és amszterdami opera, valamint a Magyar Állami Operaház. Minden nagy példaképem a szimfonikus repertoár vezénylése mellet operakarmester is volt, így a kezdetektől fontosnak tartottam, hogy legalább egy-két operát tanuljak meg és vezényeljek minden szezonomban.

A teljes cikket a 168 Óra hetilap 2022. augusztus 4-én megjelent lapszámában olvashatja.

Fotó: Dimény András