Jókai: szobaúr és szőlősgazda

Jókai Mór és Budapest kapcsolata a szívem csücske. Először azért, mert születésem óta abban a józsefvárosi bérházban élek, azokon a lépcsőházi mozaikkockákon járok-kelek, ahol ő is eltöltött két esztendőt: itt írta például A lőcsei fehér asszonyt, és innen temette hitvesét, Laborfalvy Rózát. Másodszor, magam is írtam és szerkesztettem egy hasonló kötetet, nem a nagy mesemondó otthonairól, hanem botrányos szerelmeiről és házasságairól. Harmadik elfogultságom a szerzőt illeti. Nem ismerek Buza Péternél elszántabb és értőbb várostudóst, Budapest-fant. Amit ő nem ismer a főváros múltjából, az nincsen.

Ennyi személyesség után illő komolyságot öltve magamra, elmondható, hogy a Jókai-filológia újabb remek adalékkal gazdagodott. A könnyen lapozható, tenyérbe illő kis kötet ugyanis bőségesen idézi a sokszor csak kéziratban hozzáférhető szakirodalmat. Ez nem irodalomtörténet, hanem olyasmi, amit az újabb irányzatok megvetnek. Akik szerint nem érdekes a szerző életrajza, csak az attól elkülönült művek számítanak, megint csattanós cáfolatban részesülnek. Jókai mint telektulajdonos, Jókai mint kertész, Jókai mint szőlősgazda – és Jókai mint férj. Egyik sem elhanyagolható mozzanat, például a manapság legnépszerűbb regénye, Az aranyember megértése dolgában. Nagy írónknak a sváb-hegyi birtok lehetett a Senki-szigete, ahol kiléphet a „nagy íróság” szerepéből, és csak egy gazdálkodó a többi közül, ahol kerti séták közben találkozhat regényalakjaival.

A kemény táblás könyvecske fotóanyaga is impozáns. Műnyomó papíron sorakoznak az egykori otthonok, köztük olyanok is, ahol írónk és hitvese csak pár hónapig lakott, s olyanok, amelyekről fotót már nem, csak régi grafikus ábrázolást lehetett közölni. A sváb-hegyi kert is odalett. A „hálás utókor” lebontatta az egykori házat, ma legfeljebb a különféle építkezések során összezsugorodott kertet lehet nézegetni. De a fekete rigók májusban ugyanolyan felhőtlen örömmel fütyörésznek ott, mint a Mester idejében.

(Buza Péter: Budapestnek emlékül. Budapesti Városvédő Egylet, PIM, Summa Artium, 2011)