Így kezeld a besúgódat
Leveszem a kalapom a szerző nemes szándéka előtt. Még azzal is egyetértek, hogy az igazi bűnösök, a nagy halak mindig megússzák, de azért halkan megjegyezném, hogy a nehéz gyermekkor és a kóros kövérség sem lehet menlevél mindenre.
Nemrégiben beleszaladtam egy különös filmbe az egyik televíziócsatornán: híres és hírtelen emberek beszéltek valakiről, életüknek egy fontos alakjáról (jobbára dicsérőleg vagy az elnéző anekdoták szintjén), szavaik nyomán egy jellegzetes 20. századi félművész életútja látszott kirajzolódni. Egy félművészé, aki főállásban tűzoltókészülék-ellenőr volt (Utazás Jakabbal, emlékeznek még?), mert ötvenhat után börtönbe került, de igazából mindenhez értett a filmcsinálástól a versíráson át a hadtörténetig: mindegyiket művelte is amatőr szinten. És ott volt mindenhol, negyven éven át, ahol „valami történt”: a Petrigalla-szalontól a Fiatal Művészek Klubján át a Repülő Egyetemig. Pályája a féllegális avantgárdtól az illegális szamizdatig ívelt, majd – kilencven után – különféle radikális pártokig. A film szereplői, mondom, szeretettel emlékeztek meg e különös ködlovagról, Micsinay (Mikes) Tamásról, amikor a rendező a kamera előtt elárulta nekik, hogy egykori barátjuk volt a múlt rendszer egyik legszorgalmasabb besúgója, három és fél évtizeden át jelentett mindenkiről, akit csak ismert. A döbbenet nem ismert határokat.
Most az egyik hajdani barát és besúgott, Andor Mihály (akit az olvasók elsősorban oktatásszociológusként ismernek) egy könyvben próbálja megérteni a szegény micsinayt. (Így, csupa kisbetűvel, mintha nemecsek volna.) Hogy mi vitte rá őt, és hogy pontosan mire vitte. E célból levéltári kutatásokat végez, barátokkal beszélget, leveleket ír, szabályos nyomozást folytat. S az izgalmas nyomozás eredményeként előttünk áll egy szerencsétlen féltehetség, aki kudarcos életéért előbb (utóbb) kóros hazudozással, majd besúgással vesz elégtételt. Aki spicliként bontakozik ki igazán. Akinek az ügynöki jelentés lesz a fő műve. És aki – azt hiszi legalábbis – orránál fogva vezeti az egész világot. A legjobb barátait éppúgy, mint tartótiszjeit.
Leveszem a kalapom a szerző nemes szándéka előtt. Még azzal is egyetértek, hogy az igazi bűnösök, a nagy halak mindig megússzák, de azért halkan megjegyezném, hogy a nehéz gyermekkor és a kóros kövérség sem lehet menlevél mindenre.
