Hrabal a miénk

2014. március 29., 12:25

Hrabal már régóta halhatatlan író, nem kell ehhez százévesnek lennie. Ez a mondat éppen így jó, és nem úgy, hogy száz éve született. Hrabal ugyanis elválaszthatatlan a maga alkotta Hrabal-legendáriumtól, történetektől, helyszínektől és tárgyaktól, és persze emberektől, akik képtelennél képtelenebb históriákba keverednek, akiknek semmi közük nincs a realitáshoz, ha csak annyi nem, hogy tényleg éltek, és éppen olyanok voltak, amilyenek, és éppen azok a teljességgel hihetetlen dolgok történtek meg velük, melyeket aztán az író rögzített. Így van ez, ha Hrabalról esik szó, ahol képzelet és valóság folyton kézenfogva jár, és mindig az előzőről derül ki, hogy túlságosan is földhözragadt az utóbbihoz képest. Nem csoda, hogy a legendárium egyre csak terebélyesedik: a Hrabal-hívők nemcsak a műveket tudják ától cettig, nemcsak a híres jeleneteket, mondatokat idézik föl áhítatos tisztelettel, hanem bejárják a mester (a doktor) életének minden helyszínét (melyek a művek helyszínei egyben), rituálisan megismétlik a hrabali sétákat, ivászatokat, beszélgetéseket.


És éppen így, ezzel a hívő tisztelettel közelítenek a hrabalisták a művek szereplőihez és azok alkotásaihoz. Ezért van, hogy senki, aki akár név nélkül, akár egyetlen mondat erejéig helyet kapott a Hrabal-életműben, soha többé nem szabadulhat ki onnan, nem élhet önálló életet.

Szépen mutatja ezt az Óbudai Társaskör Galériájában megrendezett kiállítás, mely a Képmutogató címet viseli, s mely a mester néhány (szám szerint hat) játékos kollázsa mellett Zdeněk Bouše két, Hrabalt profilból ábrázoló fametszetét, Vladimír Boudník tíz és Oldřich Hamera huszonöt grafikáját mutatja be. A Hrabal-művek 1952-ben, Bouše és Boudník munkái a hatvanas évek elején születtek – Hamera, aki a következő generáció tagja, ma is folyamatosan alkot, mégpedig a Boudník által kijelölt explozionizmus útján.

Nem lehet ma már választ adni arra a kérdésre, milyen pályát futnak be és milyen utóéletre számíthatnak e gyöngéd barbárok, ha Hrabal nem teszi őket még életükben halhatatlanná. Hisz azzá tette: így aztán egy ilyen tárlat is voltaképpen utazás a százéves hrabali birodalomban.

Jolsvai András