Holdvilág járat

Vannak könyvek, amelyek utazásra csábítanak. Nem is okvetlenül az utazós regények, mert ki vágyna például útnak indulni Hans Castorp nyomában a Varázshegyre? Szerb Antal kultikus regénye, az Utas és holdvilág azonban jellemzően utazásra hívó regény. Kamaszkorában ki nem tervezgette, hogy egyszer majd ő is végigjárja a könyv helyszíneit! Bemerészkedik a velencei sikátorok félelmetes labirintusába, elálldogál a ravennai mozaikok előtt, elüldögél a sienai főtér fényesre koptatott parkettakövezetén, borzongva elsétál a halottak kapui előtt Gubbióban. És hogy igen, ő is leszáll azon a senki által nem ismert folignói állomáson, és megszökik a régi vagy éppen az új élete elől. Halogatjuk ezt az utazást, mint életünk annyi fontos teendőjét, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy megszólal a csengő: game over. Kifutottunk az időből.

Kapaszkodjunk hát fel gyorsan a Magyar Színházban Forgách András író és Harsányi Sulyom László rendező képzeletbeli vonatára a Holdvilág és utasa előadásán, és járjuk be velük az utat úgy, ahogy azt ők elképzelték. Az illúzió kedvéért – jó ötlettel – felültetik a kétmaroknyi nézősereget a forgószínpadra, középen pedig zsebkendőnyi területen zajlik a játék. A parányi placc hol vonatfülke, hol cukrászda vagy szállodai szoba, és a játékteret pedig függőleges irányba terjesztik ki. A múltbéli események a magasban, különféle létrákon, vastraverzeken, hidraulikus rúdon, a misztikum dimenziójában zajlanak. Itt, Kovács Yvette Alida merész díszletein mászkálnak Mihály múltjának szereplői: a titokzatos Ulpius testvérek – Éva (Balsai Móni) és Tamás (Horváth Illés) –, a különös utat bejáró Ervin (Szatmári Attila), a csirkefogóból csirkefogóvá lett Szepetneki (Pavletits Béla).

E két szint között jár föl-alá Mihály (Takács Géza) is, kétségbeesetten kapaszkodva a számára egyedül fontos „valóságba”: a múlt árnyaiba. Az itt tépelődő Mihálynak semmi esélye rá, hogy valaha is megérkezzen a jelenbe, és valóságos dolgok történjenek vele. Ő az az örök gyerek marad, akinek mindig a korlátolt és középszerű (a darabban egyenesen bugris) apukák fogják megmondani, mit kell tennie, hogyan kell élni.

Szerb Antal még nem volt ennyire szigorú, ő még adott volna esélyt az ő Mihályának. Lehet, hogy ma már nem lenne ilyen elnéző?

Ferencz Zsuzsa