Hogyan lehet vége a válságnak?

Máris pletykák keringenek arról, hogy Marx a maga idejében ezt a gazdasági világválságot megjósolta. Az 1867-es Tőke című könyvében elméletileg a következőket vetette papírra:

„A tőkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület, és technika megvásárlására fogják buzdítani. Ezzel együtt arra ösztönözve őket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak. A bedőlt hitelek csődbe juttatják a bankokat, amelyek emiatt államosítva lesznek, és mindez végeredményben a kommunizmus születéséhez vezet.”

Ez így ilyen formában nem igaz, hisz Marx Tőke című könyve nem is tartalmazza. A minap közölte egy közgazdász, hogy a szocialista rendszerrel az volt a baj, hogy nem volt fenntartható. A mostani kapitalista rendszer sem a fenntarthatóságát bizonygatja. A lényegi kérdés azonban az, hogy miért van ez? Hogyan is kezdődött? Mit lehet ellene tenni? Vége lesz, vagy még a jéghegy csúcsát sem értük el igazán?

A kérdés bonyolultságát tekintve erre pontosan még nem lehet válaszolni, de több fő kirobbantó okot is emlegetnek.

A következő alternatívák merültek fel:

1. A Clinton kormány idején az amerikai emberekbe belepropagálták, hogy a hitel szép, a hitel jó, a hitel mindenkinek való. 2000-2001 idején „nem tisztázott okok miatt” az ingatlanok ára valamiért elkezdett zuhanni. Az emberek megörültek ennek, és hitelt hitelre vettek fel, amit csak 30-40 év alatt kellett visszafizetniük. Mivel ez sem az államnak, sem a bankoknak nem érte meg, ezért változtattak a konstrukciókon, ami a legtöbb esetben a törlesztőrészletek növekedését eredményezte. A hitelt felvevők egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudták teljesíteni, ezért bizonytalanná vált a lakáspiac. Ennek következtében először a hitelválság alakult ki, majd gazdasági válsággá gyűrűződött tovább.

2. Amerika az elmúlt 5-8 évben a gazdasági és egyéb nagyhatalmi pozíciójából folyamatosan vesztett. Ehhez sok minden hozzájárult. Az EU megerősödése, Oroszország feltörekvése, plusz még ott van Kína is, akinek több milliárd dollárja van az USA-ban. Az Egyesült Államoknak többek közt ezért is volt szüksége a közel-keleti konfliktusra és az olajra, hogy mesterségesen kicsit feltornássza magát, de ez kevésnek bizonyult. A tengerentúli nagytestvér kész helyzet előtt volt, a dollár hanyatlott, úgyhogy sürgősen tenni kellett valamit. Tökéletes megoldás volt erre a válság mesterséges kirobbantása, hisz így most mindenki bizonytalan, a kártyalapok arra várnak, hogy újra kiosszák őket, és Amerika jobb pozícióval zárhatja a krízist.

3. A harmadik felvetés bár furán hangzik, de megtörténhetett. Azok az emberek, akik hatalmilag az országok felett állnak, megunták az állóvizet, és egy kis pénzszerzés érdekében országokat nem kímélve tönkretettek pár vállalatot/bankot/céget. Igazából nincs is másról szó, mint egy hatalmi harcról.

3+1. A fenti három állítás akármelyike is járjon legközelebb a valósághoz (de akár több is lehet együttvéve) ebben az egészben oroszlánszerepet vállalt a média. A jól bevett szokás szerint szította a tüzet és a pánikot. Ezt a tevékenységét annyira jól lett teljesítette, hogy nemcsak az emberekben okoztak pánikot, de a vállalatokban is, akik elkezdték csökkenteni a dolgozók létszámát. Mivel az ipar sok ágazata szorosan összefonódik, ezért mára már szinte mindenhol jelen van a krízis.

Tételezzük fel, hogy 1-2 éven belül a válság tökéletesen megszűnik, a termelés újra visszaáll a régi kerékvágásba. Azok a vállalatok, akik dolgozóik 20-30-40-50 százalékát az utcára tették, mégis honnan fognak leakasztani rövid időn belül 50-100, vagy akár még több alkalmas munkavállalót? Az embernek meg kell szoknia az új munkahelyét, be kell tanítani (amit persze egy másik dolgozónak kell megtennie) és így tovább, és így tovább...

Ezáltal nagy előnyben vannak azok a cégek, akik egyenlőre nem szabadulnak meg a „ballaszttól”, hisz a fellendülés idejében óriási előnyben lesznek, több munkaerő, nagyobb és/vagy több feladatot/projektet tudnak elvállalni, így több lesz a tőke, a sor végtelen. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy ez utóbbi egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő, főleg akkor nem, ha a recesszió még évekig eltart.

Hogyan lehet vége a válságnak?

Napjaink egyik legfoglalkoztatottabb kérdése, hogy milyen eseménynek vagy intézkedésnek köszönhetően mondhatunk búcsút a recessziónak?

Azt ugye nem lehet mondani, hogy „Oké emberek, vége a válságnak, minden megy tovább úgy, mint régen, mintha mi sem történt volna”. A bizalom nem fog visszatérni, a termelés nem lesz nagyobb, ahogy a válság előtti tőzsdei állapotok sem valószínű, hogy visszaállnak.

1. Háború. Bár kegyetlenül hangzik, de gazdaságilag még valahol érthető is lenne. Amint már említve lett, a lapok a jelenleg ki vannak osztva, emellett a világon sok helyütt túltermelés van(a világ másik fele bezzeg éhezik, de semmi baj). Egy III.(?) világháború kapóra jönne, hisz a városok nagy része a földdel lenne egyenlő, az emberek bizonyos százaléka sajnos a háború áldozata lenne, vagy munkaképtelenné válna, így az egész rendszert újra lehetne építeni, egészen a IV.(?) világháborúig.

Ezt a lehetőséget akár már most ki lehet zárni, hisz jelenleg „mindenki-mindenkivel” unióban és szövetségben van. Lassan már ott tartunk, hogyha az egyik diplomata köhög egy idegen országban, azzal is valamilyen egyezséget szeg meg.

2. Egy rendelet, vagy egy globális egységes szabályozás a helyére billentheti a dolgokat lassacskán, de jelenleg a szakemberek is a sötétben tapogatóznak. Soros György szerint az aktív állami szerepvállalás, valamint a pénzügyi intézményeknek nyújtott garanciavállalást kell sürgetni.

3. Szakemberek szerint, ha a gazdasági mélyrepülés elhúzódik még pár évet úgy, hogy a megoldás közelében sem jár senki, akkor teljesen átalakulhat a világrend. Ahogy az autóiparban, úgy az országok közt is létrejöhet egy úgymond beolvadás, vagy felvásárlás. Ez így először furán hangozhat, ám logikailag nincs benne kivetnivaló. Az országok nagy része az export-importból él (többek közt mi is), ezáltal létrejöhet egy uniónál magasabb együttműködési rendszer először csak egy-egy ország között, majd egyre nagyobb térségben. A magasabb együttműködés alatt azt kell érteni, hogy nem csak vám és külön pénz nem lesz, de akár közös büdzséből is működhetnek a régiók. Ez főleg a fejlődő térségekben következhet be, bár a „közös lónak túros a háta” itt is igaz, de eljön az idő amikor az országoknak nem lesz választásuk. Lehet, hogy amit George Orwell írt az 1984 című könyvében, az létre is fog jönni, csak nem épp '84-ben, hanem 2014-ben, de ez nem valószínű.

Annak érdekében, hogy a történet teljes legyen, megkérdeztük a Brokerszamla.hu két pénzügyi szakértőjét, Kaló Dénest és Ujfalusi Zsoltot, hogy mit gondolnak a jelenlegi helyzetről, azok kialakulásáról és a várható végről. Ujfalusi Zsolt a Brokerszmla.hu egyik vezető oktatója, és Kaló Dénes a Cashline Zrt. volt megbízott vezérigazgatója kérdésünkre elmondták, hogy a válság a bankok kapzsiságára vezethető vissza. Hitelt szinte mindenki kapott, még olyanok is, akik nem tudták fizetni a törlesztőrészleteket. Mivel lassan elkezdtek bebukni a törlesztések, ezért sok bank elkezdte elárverezni áron alul az ingatlanokat (nem kis számban), ami lenyomta a lakáspiaci árakat. Ehhez még az is hozzájárul, hogy az ingatlanfedezeteknek, több mint a 100 százalékát adták az intézetek, mert belekalkulálták az ingatlanok még meg sem történt árnövekedését.

Kaló Dénes szerint, egy válságban mindig a fejlődő régiók a legveszélyeztetettebb helyek, mert ott a legtöbb a spekulatív tőke, ami legkönnyebben mozgásba lendül.

Magyarország talpra állása még mindig kérdéses, ugyanis nagyban függünk Németországtól, és más országoktól. Ujfalusi Zsolt arról informált minket, hogy egész Európát a válság hullámszerűen késve érte el, a fellendülés viszont akár egyszerre is megindulhat, ugyanis mindenkinek a szeme az amerikai piacokra szegeződik. Magyarország azonban még több évig épülhet fel a gazdasági krízisből, sőt további hullámok is lehetnek – állítja Kaló Dénes.

A válság végéről a közgazdászok eltérő véleményen vannak, Ujfalusi szerint a kiindulóponthoz kell visszatérni:

„A gazdasági világválság óta a hitelelbírálás jóval szigorúbb lett. Két éve még tízből hét embernek biztosan adtak kölcsön, mára jó ha ez a szám eléri a kettőt. Ennek követében meg fog nőni a hiteléhség, és ha a pénzintézetek engedek a szorításon, várhatóan meg fogják rohamozni a bankokat a hitelekért.”

Továbbá Ujfalusi azt is közölte, hogy a krízistől és a tőzsdei árfolyamoktól függetlenül a Brokerszamla.hu ugyanannyi, ha nem több sikeres tőzsdei kereskedést tudhat magának.(Tudniillik a tőzsdén az árfolyamok eséséből is lehet profitálni).

A cikk összeállításában közgazdászok, gazdasági szakértők és mindenekelőtt a Brokerszamla.hu szakértői segítettek.