Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Kossuth rádióban), hogy a Magyarországról szóló európai parlamenti vitában egyetlen konkrétumot sem tudtak felhozni a felszólalók.

Ezzel szemben a tény az,
hogy rengeteget felhoztak. Kezdve az uniós biztos Reding asszonytól, aki például fölvetette az esetleges uniós szankciók miatt kivetendő magyar különadók problémáját, a választási hirdetések megtiltását a kereskedelmi médiában, valamint a Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési jogát. Egészen a liberális frakcióvezetőig, Guy Verhofstadtig, aki egész konkrétan megemlítette az Alkotmánybíróság jogkörének újabb korlátozását, az ösztöndíjas diplomások kötelező itthoni állásvállalását, az egyházi státus megadásának parlamenti jogkörben tartását vagy a család fogalmának az alaptörvényben végrehajtott leszűkítését. Orbán Viktor szövegértési gyakorlatában vajon hány konkrétum számít legalább egyetlenegynek?

Azt állítja Rétvári Bence
közigazgatási és igazságügyi államtitkár (a parlamentben), hogy Viviane Reding szerint az ír gázolónak, aki tizenhárom éve két gyereket ütött el Magyarországon, nem kellene letöltenie börtönbüntetését.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az uniós alapjogi biztos ilyet soha nem mondott, csupán azt, hogy nem csodálkozott az ír Legfelsőbb Bíróságnak a kiadatást nem engedélyező döntésén, mivel Magyarországon számos olyan intézkedést tettek, „amelyek kérdéseket vetnek föl az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban”. Kíváncsi vagyok: ha egy magyar igazságügyi államtitkár olyan kijelentést ad egy európai vezető szájába, amilyet az sose mondott, milyen kérdések vetődnek föl?

Azt állítja Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi miniszter (az M1 Ma reggel című műsorában), hogy Brüsszel az elmúlt három év tapasztalatai alapján mindig olyan aggályokat és gondokat fogalmazott meg, amelyek utólag nem igazolódtak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Európai Unió aggályai alapján például módosítani kellett a magyar médiatörvényt, a bírák kényszernyugdíjazását, az Országos Bírói Hivatal elnökének jogkörét, az ügyáthelyezési gyakorlatot vagy a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét korlátozó törvényt. De az Alkotmánybíróság is számos esetben tette magáévá az európai kifogásokat, és hasonló alapokon semmisített meg jó néhány törvényt vagy azok részleteit. Több egyéb vitatott kérdés ráadásul kötelezettségszegési eljárásban az európai bíróság elé került. Nem hiszem, hogy a miniszter nem tudja, mit beszél. Bár nem hiszem, hogy tudja.

Azt állítja Martonyi János
külügyminiszter (a Hír TV-ben), hogy nem mondott igazat az Európai Bizottság alapjogi biztosa, Viviane Reding a Magyarországról szóló parlamenti vitában, amikor kijelentette, hogy a magyar kormány nem hajtja végre az európai bíróság határozatát a bírák kényszernyugdíjazásának ügyében.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Magyarország tényleg nem hajtja végre a luxemburgi bíróság ítéletét, tudniillik még mindig nem helyezte vissza állásukba a nyugdíjba küldött bírákat. Sőt nemcsak hogy nem hoztak ilyen általános, mindenkit érintő intézkedést, de az Országos Bírói Hivatal még azokban az egyéni ügyekben is a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel, amelyekben magyar bíróságok jogerősen mondták ki, hogy a hozzájuk forduló kényszernyugdíjazott bíráknak vissza kell kapniuk eredeti pozíciójukat. Mint tudjuk, három a magyar igazság. De hány a hazugság?

Azt állítja
Zsigó Róbert,
a Fidesz ki tudja, hányas számú szóvivője, hogy Bajnai Gordon saját kormányzati teljesítményéről mindig hazudott, miközben teljesítménye csupán az volt, hogy IMF-hitelekből működtette az országot. Ma viszont Magyarország a magyar emberek munkájából, egyetlen fillér hitel nélkül képes működni.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Magyarország az idén mintegy ötezer- (ismétlem: ötezer-) milliárd forintnyi hitel felvételével működik. Tetszik érteni, szóvivő úr? Vagy nem tetszik olvasni az Államadósság Kezelő Központ rendszeres közleményeit arról, hogy mennyi államkötvényt értékesítettek az aukciókon, mekkora hozamokkal? Az ugyanis magyarul annyit jelent, hogy a kötvények vásárlói hiteleznek az államnak, az pedig kamatot fizet nekik. Világos? Vagy azt is el tetszett felejteni, hogy két hónapja a magyar állam 3,25 milliárd dollárnyi állampapírt adott el kifejezetten diadalittasan? Mellesleg rosszabb feltételekkel, mint Bajnaiék? Nehéz lehet ennyi hazug szót vinni.