Hitelesség és haladás

Azt mondja Tarlós főpolgármester lapjuk 2013. július 11-i lapszámában, hogy ő „haladni akar”, ezért kellett elkobozni a XIII. kerülettől a Margitszigetet. Meg azt is mondja, hogy „a XIII. kerület mindvégig lassította az engedélyeztetést, miközben a beszedett adókból soha egyetlen fillért sem forgatott vissza a Margitszigetbe”, ami kérdésbe burkolt állítása szerint „nem csinos eljárás”.

Tősgyökeres újlipótvárosiként hozzá vagyok szokva, hogy itt, a XIII. kerületben az elmúlt húsz évben párhuzamos világban élünk. Az egyik dimenzió a nagypolitika világa, amelyben a választási ígéretek könnyen megbújnak az asztalfiók legmélyén, ezek célja a startig (értsd: választási győzelem) eljuttatni a politikai pártokat, nem pedig megvalósítani azokat. Helyben ellenben könnyedén számon kérhető a helyi képviselő, a polgármester. Nekünk, XIII. kerüle­tieknek szerencsénk van: Tóth József polgármester szavatartó ember, aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a vállalásokat teljesítse.

Ha tehát Tóth József mondaná azt, hogy ő haladni akar, azt hitelesnek tartanám. Amint ezt Tarlós főpolgármester mondja, kétségeim támadnak. Hogy miért? A két említett vezető tizenkét éven keresztül (1994–2006) párhuzamosan vezetett egy-egy kerületet a Duna két partján. Tessék összehasonlítani a XIII. kerület újkori történelmének fejlődését Óbudáéval. Érdemes lenne végignézni az önkormányzati tulajdonú létesítmények (szociális és oktatási intézmények, hivatalok) állapotát, megvizsgálni, hogy a két kerületben ez idő alatt mennyi új lakás épült (és mennyit épített az önkormányzat). Hiszem, a XIII. kerület vállalhatja az összevetést nem csupán a III., de bármely más kerülettel is. Angyalföldre és Újlipótvárosra a dinamizmus jellemző, így erősen kétlem, hogy a kerületi önkormányzat vezetése – igen, a főpolgármester szavait vitatom! – gátolt volna bármilyen fejlesztést.

Tarlós az interjúban sokszoros önellentmondásba keveredik: leginkább akkor, amikor közvetve önmaga is elismeri, hogy a mostani fejlesztések (szabadtéri színpad, szökőkút) még a régi közigazgatási rendszerben valósultak meg – amikor a Margitsziget még a XIII. kerület része volt. Akkor hát miért is volt szükség az einstandra? Akkor a törvénytervezet indoklását cáfolja Tarlós, amelyben az áll, turisztikai fejlesztés az elkobzás oka? (A napokban döntenek arról, hogy Magyarország rendezhet-e úszó-világbajnokságot – ha igen, a főváros tulajdonában álló Dagály strandon épülhet meg új komplexumként, amelynek finanszírozására Orbán Viktor személyesen vállalt garanciát. Ez azt jelenti, hogy legközelebb a Dagály területét is kiszakítják a XIII. kerületből? Vagy azt, hogy Orbán Viktornak és a kormányzatnak nincs olyan aggodalma, hogy a XIII. kerület akadályozná a fejlesztést?) Önmagát semmisíti meg Budapest főura, amikor elismeri: a kerületnek nincs tulajdonjoga a szigeten, majd néhány sorral később azt kéri számon, hogy fejlesztési forrást nem adott Angyalföld. Miért is adott volna? Miért támogatná a XIII. kerület a fővárost (azon a 25 milliárd forinton kívül, amely iparűzési adóként keletkezik a XIII. kerületben, és amelyből ide alig több mint 5 milliárd forint kerül vissza, a többi megy a főváros kasszájába)?

A tarlósi logika alapján megkérném a főpolgármestert, legyen kedves felújítani a lakásomat (de teljes körűen, a szökőkúttól eltekintek), mert bár az az én tulajdonom, de Budapest közigazgatási területén belül van.

Itt, Újlipótvárosban sokat beszélgetünk a Margitsziget sorsáról, jövőjéről. És aggódunk. Azt látjuk, hogy jött egy törvényjavaslat – mint utóbb kiderült, Tarlós főpolgármester kezdeményezésére –, amelyről a helyben élőket nem kérdezték meg, a gőgös hatalmasságokat nem érdekelte, mi az érintettek véleménye. Aztán azt láttuk, hogy a törvény indoklása álságos és erőltetett, mert – mint több szervezet is kimondta – a cél törvényi változás nélkül is megvalósítható (és párhuzamosan ezt a gyakorlat is bizonyította, lásd fentebb). Megfigyelhettük azt is, hogy Áder János köztársasági elnöki vétóját követően az Országgyűlés még csak meg sem fontolta az ajánlásokat, hanem kevesebb mint egy héttel később, sebtében újra keresztülverte az akaratát (megalázva ezzel az elnöki intézményt). Ekkor már sokunkban felmerült: miért ennyire fontos kérdés ez a Fidesznek? Az ésszerű magyarázatok és az elmúlt évben látottak (magánnyugdíjpénztár, építőipar, reklámpiac, földek, trafikok) okán reális lehet az aggodalmunk: valaki kinézte magának a Margitszigetet. Aki azt kérdezi tőlem, miért annyira fontos ez a téma, és a Nagyrétre piknikezni kijáró kis család élete mennyiben változik, az én válaszom az: ma még sehogy, de nem tudjuk, mit hoz a holnap. A XIII. kerület nyújtotta a biztonságot, azt, hogy megvétózhatta, hogy a főváros önállóan felparcellázza és akár privatizálja a Margitszigetet. Most ezt vették el tőlünk – vagy ha úgy tetszik: ezt a féket kiiktatták a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből.

Bizonytalanságunk csak növekszik, hiszen a főváros nem hajlandó szembenézni a XIII. kerületiekkel. A Margitszigeten rendeztek egy fórumot nemrégiben, amelyen a XIII. kerületi alpolgármester részt vett, Tarlós úr azonban nem delegált senkit, miként a helyi fideszes vezetők sem jöttek el magyarázni a bizonyítványt. Félő, már nem is lesz alkalom arra, hogy a XIII. kerület vezetésének és a Fővárosi Önkormányzat illetékeseinek tisztázó megbeszélése létrejöjjön – pedig egy ilyen nyilvános vita tisztázhatná a félreértéseket, és megnyugtathatná az itt élőket.

Tarlós főpolgármester – a törvényt beterjesztő Navracsics Tiborral – nagy bátorságot vállalt: szembementek Orbán Viktor elképzeléseivel. A miniszterelnök a Tavares-jelentés vitáján nagyon fontos mondatokat hangoztatott. „Nem akarunk olyan Európát, ahol a kétharmados többségben kifejeződő egységet elítélik ahelyett, hogy tisztelnék. Nem akarunk olyan Európát, ahol gyámság alá helyeznek, a szabadságot korlátozzák, és nem kiteljesítik. Nem akarunk olyan Európát, ahol a nagyobb visszaél az erejével, és a többség visszaél a hatalmával. Nem akarunk olyan Európát, ahol kettős mércét használnak, ahol csak a kisebbnek kell tisztelnie a nagyobbat.”

Nincs más feladatunk, mint Európa helyére akár Magyarországot, akár a fővárost beilleszteni.

Farkas Pál
Újlipótváros