Határsáv

Az RMDSZ leköszönt elnöke, a költő és politikus nehezen viseli, ha Erdélyre csupán mint holmi skanzenre tekintenek, holott mindig is eleven, multikulturális, soknemzetiségű régió volt ez. „Nem célunk, hogy a székelységet külön etnikumként vagy külön identitásként fogalmazzuk meg. Nekünk Székelyföldön is, másutt is a magyar identitás a célunk...” Az, hogy önálló magyar politikát, közösségeket, intézményeket működtessünk, nemcsak Bukaresttől függetlenül, de Budapesttől is. Az ottani modellek ugyanis – minden szándék, kínálat és segítség dacára – nem adaptálhatók másik ország más közviszonyaira.

Alighanem az interjút adó Markó Béla jutott a magyarok közül legmagasabbra a szomszéd országok hierarchiájában, Románia miniszterelnök-helyetteseként jelentős befolyása volt az állami és nemzetiségi politikára. Most odahagyván az efféle „közszolgálatot”, az irodalmat választotta. Persze tudja jól: sokszor a kultúra különböző mintáiból eredtek a kibékíthetetlennek tűnő politikai szembenállások, például a mai Magyarországon is.

Úgy látja: az MDF bűne volt, hogy a Horthy-korszak bizonyos eszméihez, viselkedési patentjéhez tért vissza. Veszedelmesnek tartja Markó a történelmi magyar gőgöt, a fennhéjázást, a mások leminősítését, noha históriai a tanulság: mindig rajtavesztettünk.

A jelenről azt mondja: „A Magyarországon tapasztalható hangos – és kihangosított – nacionalizmus rendkívül veszélyes.” Amit a szélsőjobb művel, az közel áll a nemzeti öngyilkossághoz. Be kellene látnunk, hogy az antiszemitizmus lényegében és következményeiben mindig magyarellenes is volt.

Nem erősíti meg, de nem is zárja ki, hogy az RMDSZ magyarországi politikai aktorként is megjelenhet, akár már 2014-ben. Legmakacsabb vitapartneréről, a „keresztény konzervatív” Erdélyi Magyar Néppárt alapítójáról, az átalakulás hajdani apostoláról igen szemléletesen mondja: Tőkés László „a hirtelen rászakadt tekintély alatt összeroskadt”.

(Kőrössi P. József: A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával. Kossuth Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor