Hadarva írnak
Nemrég zárult a Balassi Intézet SMS-irodalmi pályázata. A helyzet komolyságát mutatja: igazi nagy név is részt vett a megmérettetésen. GERI ÁDÁM arra keresi a választ, hogy vajon végérvényesen helyet követel-e magának az irodalmi kánonban a műfaj, vagy marad érdekes kísérlet. S egyáltalán, mitől lesz valami SMS-irodalom?
„Kedves Antalka! Már nagyon hiányzol. Egész nap semmi hadarást se hallok, mindenki olyan lassan beszél, hogy megesz az unalom. Jaj, bárcsak itt volnál. Már annyira hiányzik a gyors beszéded, hogy elkezdtem tanulni hadarva írni. Hgy va, éds ksfim. Remlm nm rsszkodsz. Vgyázz mrt btrm a fjd. [...] Soksz cskol szrtő pu=Apu” – ezzel az Örkénytől vett idézettel vezette fel a Magyar nyelv éve rendezvénysorozat keretében indított, pár hete a Spinoza-házban ünnepélyes díjátadással záruló „Hadarva írok” pályázatát a Balassi Intézet.
A mottóválasztás igazolást nyert: a kiírásnak megfelelő 50-70 karakter terjedelmű, az „SMS nyelvén, a nyelvi játékosságot, a nyelvi újítást kifejező” formában írott csaknem félszáz pályamunka között akad olyan – például a felnőtt kategóriában a II. díjat megosztva elnyerő Magyarnyelv-szerelem réghonban –, amelyik a szóban forgó Örkény-nyelvezetre hajaz.
Ha a műfaj atyja Örkény, a nagyatyja anyai ágon minden bizonnyal Karinthy: Szinopszis című művében az amerikai producereket figurázza ki, akik pár soros kivonatok alapján döntenek írásművek mozivászonra viteléről. „Utazó szigetre kerül, ahol mindent egyedül csinál, míg szolgához nem jut, akiről elnevezi a hét egyik napját, és hazamegy” – ajánlja például a Robinson Crusoe-t a filmszínházasok figyelmébe.
Apropó (film)színház. Darvas Iván és Kiss Manyi előadásában egy a részvétlenséget, indiszkréciót karikírozó tévés kabaréjelenet erejéig a szintén elődnek tekinthető távirat emelkedett művészi szintre, míg az 1986-os Csók, anyu kultfilm konyhai üzenőfala Fráter Zoltán irodalomtörténész szerint már egyfajta átmenet az Üzenetek című Mándy-novella cetlikultúrája és az SMS között.
Jön a haiku
Újabb mérföldkő, 2004, vissza Karinthyhoz: a Microsoft Homérosz Iliászának 37 ezer szavát sűríti 32 sorba, szmájlik és egyéb SMS-eszközök felhasználásával. Ez az Iliász egyébként már egyértelműen annak az őrületnek a megnyilvánulása, amely 2000-ben Japánból indult, és azóta is ott tombol leginkább. 2007-ben az ázsiai országban a mobiltelefonra, SMS- vagy szakszóval textnyelvezettel írt mobilkönyvek 82 millió dollár forgalmat hoztak, nyomtatott változatukból 5 benne volt a évi top 10-ben.
– Ez a forma passzol a körülményekhez. A japánoknak sokáig tart az út a munkába, viszont a tömegközlekedési eszközökön segélyhívástól eltekintve nem szabad telefonálni. Fokozza az izgalmat, hogy a történet folytatásokban érkezik, mindennap egy újabb részt kapnak meg az olvasók – ad magyarázatot a népszerűségre Umemura Yuko, az ELTE japán tanszékének adjunktusa.
Sokszor egyébként maga az írás is SMS-nyi részletekben, vonaton történik.
Mi, magyarok egyelőre ellenállunk. A 160 címet viselő első magyar SMS-könyv – amelyben egy fiú időrendbe szedett SMS-ein át követhetjük életének történéseit – magánkiadásban jelent meg 2007-ben, miután a kiadók elutasították. A Kossuth Kiadó által tavaly importált finn SMS-regény sem volt sikertörténet.
– Erre a sajátos, tördelt műfajra nem vagyunk vevők – mondja Kocsis András, a kiadó igazgatója.
– Az elején küzdöttünk az olvasással, és bár volt, aki mellékelt javítókulcsot, idővel azért ráállt a szemünk – árul el műhelytitkokat Balázs Géza nyelvész, a Balassi-pályázat bírálóbizottságának tagja.
S arra utal, hogy irodalmi alkotások öncélú átkódolása erre a hieroglifákhoz visszanyúló képírásra még nem SMS-irodalom. Egypár, a műben elejtett ka#ony (megfejtés: kaRÁCSony) kevés az üdvösséghez.
Margócsy Istvánnal, a bírálóbizottság elnökével, az ELTE 18–19. századi magyar irodalomtörténeti tanszékének vezetőjével összhangban Balázs Géza inkább a nyelvi ötletességet, szellemességet díjazta. Ebben a megközelítésben az SMS-vers nem is annyira önálló műfaj, mint inkább „haiku vagy Pilinszky”.
A definíció igen pontos:
a haikuk 17 szótagjához az SMS valóban megfelelő médium. Olyannyira, hogy a találkozásra már sor került, mindenekelőtt Turczi Istvánnak a költői levélváltások hagyományát is félig-meddig felelevenítő Sms 66 kortárs költőnek című verseskötetében: „Itt haiku lesz, / ott bevásárlóközpont: / Költőnk és Cora.”
S ha az irodalmat, irodalmi nyelvet nem is forgatja fel az SMS-nyelv fenekestül, vajon lehet-e hatása a köznyelvre?
– Ez a nyelv megmarad a másodlagos írásbeliség, az úgynevezett írott beszéd nagy családjában, nem veszi át az akadémiai írásbeliség helyét – válaszol a felvetésre Balázs Géza. – A kevésbé hivatalos írásbeliségben viszont már megjelent. Találkoztam olyan iskolai dolgozattal, amelyben le volt írva: „József Attila 6ása Pilinszkyre.” Ezért szerencsére még pontlevonás jár.
Új-Zélandon már az sem, tudniillik az oktatási hatóság, bár nem javasolja, 2006-ban hivatalosan engedélyezte az efféle rövidítések használatát.
– Mindazonáltal elgondolkodtató – teszi hozzá Balázs Géza –: mi lesz, ha a mai fiatalok, akik ezt az SMS-nyelvet megalkották, felnőnek, mert az biztos, hogy a saját nyelvét minden generáció viszi magával.
Fiktív forgalom
Azt azonban egyelőre elképzelhetetlennek tartja, hogy például a Balassi-pályázat mezőnyében a legnagyobb névnek számító és megosztva első díjat nyert Garaczi László – aki egy nő versekkel tarkított egynapi fiktív SMS-forgalmát „töltötte le telefonról” – így írjon elkövetkező „hagyományos” műveiben.
