Gyerekjáték
Hogy mit tesz a jó propaganda! Oroszlánt képes az faragni a legkisebb macskából is. Akik a hónap közepén, a megnyitó napjaiban érkeztek az Andrássy úti Krausz-palotához (vajon hányan akadnak ma még, akik tudják, ki volt a névadó-építtető?), kígyózó sorokat és szigorú szűrővizsgálatokat találtak már az utcán. A pénztárat is csak azok közelíthették meg, akik előre regisztráltak az interneten, megjelölve a pontos időt, amikor tiszteletüket teszik a székesfőváros új, izgalmas látványosságánál, a Miniversumban.
A beharangozók szerint sosem látott méretű terepasztal tárul itt a látogató elé, ahol felépíttetett fél Magyarország és fél Németország – valamint egy negyed Ausztria –, ahol a látogató nemcsak a jövő-menő vonatok látványában merülhet el, nemcsak a minden részletre kiterjedő városmakettek szépségében gyönyörködhet, hanem információkkal is gazdagodhat, sőt interaktívan részt vehet az eseményekben – irányíthat, szervezhet, tehet-vehet. (Mert ha nem ő, akkor meg a számítógép teszi – külön kérésre azt is, mármint a háttértevékenységeket, meg lehet csodálni.) És akinek még ez sem elég (ha egyáltalán van ilyen), az építhet magának saját vonatpályát a játszóházban, vagy jókedvűen falatozhat a büfében. A helyiek persze megkérik a jegyek árát, de cserébe egész estét betöltő szórakozásban lehet részünk.
Ehhez képest a valóság, bizony, szerényebb. Amikor e sorok írója látogatta meg az objektumot, a vonatok egy része megérdemelt pihenését töltötte, és a többiek is elég visszafogottan mozogtak. Az építők inkább az informativitásra helyezték a hangsúlyt, mintsem a technikai bravúrokra. Az úgynevezett interaktivitást néhány gomb képviselte – néhányuk már leragasztva –, melyek nyomogatásával fény- és hangeffektusokat voltunk képesek előhívni, vagy apró mozgásokat hozhattunk létre; időbe telt, mire az ember felfedezte, mire volt ilyen elhatározó hatással.
Derekas, azt tudnám mondani: se több, se kevesebb. A játszóház alulról súrolja a napköziotthonos óvodák vonatkészletét, a büfé bármelyik kisvárosi restinél szerényebb. Egy tízéves gyermek, ha gördülékenyen olvas, húsz perc alatt minden részletre kiterjedően áteshet rajta.
Ha gőzmozdonyos lenne az élmény, azt mondanám, nagyobb a füstje, mint a lángja.
Nádas Sándor
