Élet a végeken

Ír szerző darabjával nyitott múlt év végén a befogadó és saját produkciós színházzá avanzsált Átrium Film-Színház, a volt Átrium, volt Május 1. mozi a budai körúton. Ír szerző darabja az álmoskönyv szerint is sötét titkokat, véres tragédiába torkolló családi viszályokat, gyilkosságot és öngyilkosságot jelent.

2013. április 17., 11:27

Utóbbit általában tóba történő begyaloglással – olykor kövekkel a zsebben – szokták elkövetni. És persze nincs hiány alkoholból sem. Nem valami vidám az élet ott a „vaknyugaton”, miként itt a „vakkeleten” sem. Mert Martin McDonagh Vaknyugat című drámája akár nálunk, egy baranyai vagy nógrádi faluban is játszódhatna.

Az ország, a világ, az emberi létezés peremén egyensúlyoznak a színmű szereplői, életük teréül egy kettéosztott konyhát rendezett be a művet színpadra állító Gothár Péter. Itt él soha nem szűnő gyűlöletben, örökös veszekedésben, ölre menő viták közepette az apját vesztett (meggyilkolták?) testvérpár, Coleman (Rétfalvi Tamás) és Valene (Ficza István). Lelki mentoruk az állandó delíriumban imbolygó, hitében meghasonlott, az első felvonás végén tóba sétáló Welsh atya (Alföldi Róbert), és itt bukkan fel rendre a nem kevésbé sivár külvilág képviseletében a krumplipálinkával házaló Kicsilány (Mészáros Piroska).


Rétfalvi Tamás és Ficza István frenetikus párost alkotnak, utoljára Hajdu Steve-től és Gyuriska Jánostól láttam hasonlót a Kövekkel a zsebében című darabban, jó tíz évvel ezelőtt. Trágár és furcsán kifacsart nyelven zajló szópárbajaik – Varró Dániel briliáns fordításában – egyszerre szórakoztatóak és borzalmasak. Nem egyszerűen civakodó testvérek, akik az élet más terein normális emberek, mert ennek az életnek nincsenek más terei. Számukra a gyűlölet, az agresszió maga az élet célja és tartalma. Bocsánatkérés-játékuk leleplezi azt a hazug és álszent erkölcsi rendet, amelynek felbomlása (sosemvolt létezése?) kergette Welsh atyát is a pokol fenekére.

Az előadás nagy kérdése, hogy vajon a szeretet és a bűnbocsánat keresztényi parancsa felül tud-e kerekedni a gyűlöleten és az erőszakon. És hogy mit ér az az erkölcsi rend, amelyben a legszörnyűbb bűnöket is meg lehet úszni egy bocsánatkéréssel.

A válasz lesújtó, az előadás kitűnő.

Ferencz Zsuzsa