Csernus Csendülője – A feladom azt jelenti, hogy nem élek

Akit legyőznek, az katona, mondja. A katona vegetál, a harcos él. Ő pedig harcos. Csernus Imre ezzel a címmel jelentette meg új könyvét, amelyben most a saját életéről vall, drogos múltjáról, szüleihez fűződő viszonyáról, párkapcsolati problémáiról.

A Lipótban majdnem főorvos lett, a pszichiátriai intézményben Balkáni volt a beceneve. Dúvad volt, heves vérmérsékletű, szenvedélyes. Orvosként ösztönösen döntött, megérezte, hogy a szenvedélybetegek mindig kompenzálnak valamit. Vajon ő mit? Furcsa volt neki a magyar lét, Délvidéken, ahol korábban élt, szerinte vidámabbak az emberek, itt inkább búvalbéleltek.

Nemrég otthagyta az orvoslást, most vidéken él. Régen arra törekedett, hogy mindenben ő legyen a legjobb, volt tévéműsora, harsány volt, hangos, híres lett. Ma már arra figyel, hogy jól érezze magát. Reggel kávét főz a feleségének, van saját pörkölésű kávéja, mosolyog, ha felébred a párja. Van egy Csendülő nevű vendégháza, betársult egy szőlőbirtokba, van kávézójuk, borteraszuk.

A Csendülő az adriai békét idézi. Ha délen jár, imád hajnalban átballagni a piacra, halat vesz, zöldségeket, aztán egy horvát kávézóban a csésze fekete mellett elolvassa a helyi lapokat, jól beszéli a nyelvet, és mint mondja, „kutya jól érzi magát”.

„Hallgassunk a belső hangunkra!”, ez a vezérmotívuma új könyvének. Azt meséli, találkozott egy pesszimistával, aki azt mondta neki, úgysem sikerül semmi. Ez a feladom álláspont – írja a könyvben. „A feladom” azt jelenti, hogy nem élek. Csernus nem adta fel; él. Békében. Önmagával.

(Dr. Csernus Imre: A harcos – Életrajz és lélekrajz. Jaffa Kiadó)