Budapesti vámpírregényt tervez Gerlóczy
Náci hentesek, idült alkoholisták, kikapós egyetemista lányok, jóindulatú és kevésbé jóindulatú zakkantak tolonganak Gerlóczy Márton új regényében, amely A csemegepultos naplója címmel jelent meg. Lesz zabálás, pia és nő – a szerzővel beszélgettünk egy csarnokban szerzett tapasztalatairól. Ért a húsokhoz.
Miért ilyen dühös ez a regény? Ha jól érzem, A csemegepultos naplójában bőven van idegi feszültség.
Jól érzed, bár próbáltam visszafogni. Véleményem szerint ez a valóságos helyzet, ezért írom így meg. Mondták már, hogy nem volt a regényben örömteli mozzanat, vagy szerethető figura, de ez nem igaz. Nem depresszív mű, mert ez egy szatíra. Mulatságosan akartam leírni a tapasztalataimat.
Mégis tele van olyan szereplőkkel, akik nem feltétlenül normálisak, de legalábbis kirívó esetek.
Ez a város tele van őrültekkel. Csak azokkal a bolondokkal és őrültekkel foglalkoztam, akik az utcán járnak. Érte olyan kritika a regényt, hogy nincsenek benne pozitív szereplők. De ezek az őrültek igenis pozitív szereplők, én szeretem őket. Minek írjak normálisokról? A bolondok izgalmasabbak.
Olvasás közben olyan érzésem volt, hogy a huszonévesek tökéletes magabiztosságával állítod a világról: pocsék.
Rettenetesen élveztem az írást, jól szórakoztam közben. De nem azt állítom, hogy a világ pocsék, hanem hogy egyszerűen ilyen, és ez van.
A nők például hajlamosak megsértődni, hogy a hússal meg a zabálással állítom párhuzamba csajozást, pedig a kettő valójában ugyanaz.
Legutóbbi regényed megírása után azt mondtad, hogy terápiás céllal állsz csemegepultosnak.
Igen, a csarnok volt a terápia. Mellette most az írás is könnyen ment: három hónap alatt végeztem.
Volt anyagom bőven. Hogy a csarnokban micsoda elmebetegek bukkannak föl!
Például neonáci hentesek?
Bizony. Ilyet én nem találok ki. A leírtak 95 százaléka pontosan úgy esett.
A rengeteg nőügylet is?
Ezeket megkevertem, hogy a szereplők ne legyenek beazonosíthatóak. Van az ember életében olyan időszak, amikor mindenféle nővel összefekszik, és én nem vagyok elnéző – ebből születtek a legjobb anyagok.
Korábban azt mondtad, nálad a költözés életmódszerű. Legutóbbi hurcolkodásod milyen módon hat majd a következő írásodra?
Nem hat rá. Visegrádon nem történik semmi. Azt már dédapám megírta, hogy szépek az őzikék, reggel, ahogy a patakból kortyolgatják a vizet.
Akkor mi lesz a következő regénnyel? Nem is lesz következő?
De lesz. Kettő is. Annyira idegesít a sok borzalmas vámpíros könyv a piacon, hogy ezt a hullámot fogom egy szatírával meglovagolni. Budapesti vámpírszatírát tervezek.
A pesti vámpír és szerelmei?
Úgy gondolom, vérszívómmal szét fogom harapdáltatni a név szerint beazonosítható közéleti szereplőket. Sőt, saját magamat és megölöm benne. Gerlóczy Márton azzal védekezik majd: kölcsöntörlesztés miatt akarja megírni a vámpíros regényt, hogy abból fizesse bankhitelét...
De ez csak vicc, emellett van egy komolyabb könyvtervem, amiről egyelőre nem beszélek. Előtte viszont írok egy ilyen komolytalant is.
Olvastál már ilyen vámpírregényt?
Beleolvastam némelyikbe.
Térjünk vissza a csarnok varázsához. Azt gondolnám, egy írástudó számára unalmas lehet hosszútávon a pult mögött állni.
Egyáltalán nem volt unalmas. Fantasztikus élmény volt, nagyon szerettem csinálni. Munka közben ráadásul olyan szövegeket hallottam, olyan párbeszédeknek voltam fültanúja, amiket magamtól nem tudtam volna kitalálni.
Ott magasodott a pult, ami barikád gyanánt elválasztott a vásárlóktól. Én ott egy szerepet játszottam: előadtam, hogy pultosfiú vagyok és jól csináltam.
De azt nem tudnád elképzelni, hogy egész életedben ezt a munkát végezd.
Dehogyis! Túl hideg volt. Csak játszottam. Azért csaptam fel csemegepultosnak, hogy megírjam a regényt.
És, hogy jól érezd magad…
Igen. De az élet maga a regény.
Milyen szerepet játszanál még szívesen az életben?
Katonaságra gondoltam korábban, de letettem róla. Nem bírnám ki, mert például nincsenek nők. De az őrültek nyilván ott is számosak.
Voltál sorkatona?
Nem, több ízben is elmulasztottam a sorozást. Megkaptam a bírságról szóló csekkemet, azután rá két héttel felfüggesztették a kötelező sorkatonaságot. Ilyen pechem volt.
Gerlóczy Márton az alábbi kommentárt fűzte a regényéhez készült animációs filmekhez:
„Nekem tetszik: annyira gusztustalan, hogy öröm nézni.”
A harmadik rész megtekintését csak nagykorú olvasóink számára javasoljuk.
Elérhető innét.
