Borozó Budapest
A kiváló művelődés- és várostörténész, Buza Péter ebben a könyvében a pest-budai borkultúrába vezet be bennünket, a tőle megszokott lefegyverző tárgyi tudással, fanyar iróniával és szeretett városa iránti megbocsátható elfogultsággal. (Ez, mármint az elfogultság, persze főleg a város múltjára vonatkozik.)
A sok unikális képpel gazdagon illusztrált kötet (amely a Holnap Kiadó Mesél a város című sorozatában jelent meg) végigköveti a pesti szőlőkultúra múltját az ókortól napjainkig (sőt, sőt, ha vázlatosan is, felsejlik a jövő is itt), a hajdan legelterjedtebb és legnépszerűbb szőlőfajták történetét, a „kocsmázás” hagyományait. Külön fejezetben számol be a pezsgőgyártás hazai históriájáról (ebben persze Budafok a főszereplő), valamint – a fröccs „oldalvizén” – teljes képet kapunk a hazai szódagyártás történetéről is. (Itt említjük meg, hogy erről a témáról egész könyv jelent meg a minap Kiss Imre tollából.) És persze hosszú fejezetben ismerkedhetünk meg a hármasiker-főváros jellegzetes szőlőművelő-borozó helyszíneivel, az óbudai braunhaxlerekkel, a kőbányai szőlősgazdákkal, Soroksár, Szentlőrincpuszta és a többi – ma – pesti kerület bortörténetével meg a híres „budai vörössel”, Tabán–Rácváros messze földön híres italával.
És ez persze csak a keret. Ezt feszíti szét minduntalan Buza Péter áradó mesélőkedve. Szó van itt mindenkiről, aki a borászatban és Pest-Budán számít vagy valaha számított. Írókról és újságírókról (Jókaitól Hamvas Béláig), művészekről, gyárosokról, vendéglősökről, vendégekről. Ezek az évtizedeket-évszázadokat átívelő családtörténetek a könyv – számomra – legizgalmasabb részei: a borkultúra kapcsán-mentén itt valódi, mégis regényes emberi történetekkel találkozhatunk.
