Amerikai botrány
Tokától bokáig szórakoztató film. Széles vásznán tülekednek a kitüntetések: Golden Globe-díjak és -jelölések (7 darab), a Brit Film- és Televíziós Akadémia jelölései (10 példány), Oscar bácsi hivatalos meghívóiból is ugyanennyi (10) a március 2-i fanfáros osztogatásra.
Zenés komédia, csavaros történet a hetvenes évekből, benne szemrevaló csalók mindkét nemből, jobb-rosszabb FBI-ügynökök, kaszinós gengszterek Floridából, hírnévre vágyó államügyészek, egy nem véletlenül szűkös szókincsű sejk Abu Dzabiból, pénzéhes politikusok, jólelkű, de korlátolt polgármester, dollárokkal tömött diplomatatáskák, mutatós hölgyek, hisztis feleségek, bizonytalan barátnők, élni vágyó urak és hölgyek, akik egy maguk kovácsolta világot próbálnak mozgatni a létező, nem olyan édes, mondhatnám: mostoha helyett. Túlélési technikáik igen változatosak, csak az a nehézség, hogy mindenki egymás nyakán szeretne túlélni, s lehetőleg úgy, hogy az unterman észre se vegye, milyen szerepbe van kényszerítve.
A fent vázolt, kriminális ízű kivonat dacára itt egy pisztoly el nem dörren, egy komoly bunyó, egy vérbő szexjelenet nem zavarja a kikapcsolódásra kívánkozó közönség lelki nyugalmát. Majdnem azt mondom: szinte családi film lenne, ha a teli dekoltázsok miatt nem lógna ki a kategóriából.
A színészek (Christian Bale, Bradley Cooper) és színésznők (Amy Adams, Jennifer Lawrance) lubickolnak a szerepükben, a filmipar magas szinten és látványosan dühöng. Nem merülnek fel a komolykodás, a katarzis, ne adj’ isten, a művészet igényei, a rendező (David O. Russell) megelégszik az egyetemes hepienddel, mindenki kap a nyakába a kisebb-nagyobb boldogságból.
Jól megcsinált, bár kissé hosszúra hagyott szórakoztató film, s ha a számtalan nemzetközi elismerést, díjat, jelölést komolyan mérlegre tesszük, azt kell mondanunk: a mozicirkusz megy tovább, s ennél följebb már nincsenek is igények.
Kár.
Bölcs István
