Akinek nincs részvénye, mit adjon el?

Nem az a hír, hogy Csányi Sándor eladja OTP részvényeit, hanem az, hogy a kormányhoz közel álló sajtóorgánum azonnal kényszert érez arra, hogy elmaszatolja a kérdést. Nem az a hír, hogy

a Magyar Nemzet a szánkba kívánja rágni az üzletember döntésének okát , hanem az, hogy az OTP azonnal cáfol. És végképp nem az a hír, hogy a politika tökig összefonódott a gazdasági szférával, hanem hogy van az a pont, amikor néhány mandátumért röhögve beáldozunk akár egy nagyágyút is.

Csányi egyike azoknak, akik nem a Fidesz miatt és által lettek azzá akivé-amivé. Melléjük állt, mert megkerülhetetlen gazdasági szereplőként úgy gondolta, jó lóra tesz. Egy pillanatig ne gondoljuk, hogy a politikára oly jellemző demagógiának dőlt be. Mert Csányi Sándor sikeres üzletember lesz a Fidesz „után” is, akárcsak Demján, vagy Széles. Nem kérdés: azon emberek szemében, akik pontosan annyit érnek, amennyijük van, és főleg amennyijük lassan nincs, akik nem olvassák el a különböző szerződések apróbetűs részeit, Csányi a bad guy, aki nem ért egyet a kormány devizahiteleseket megmenteni kívánó tervével. Innentől kezdve a propagandagépezet, a mammut egyáltalán nem bánja, ha egy örlőfogát fel is kell áldoznia a több táplálékért cserébe. Marad elég a fenenagy szájában, amivel elnyammoghat, hogy feneketlen bendőjét megtöltse néhány százaléknyi szavazatért és újabb négy évnyi őrült zabálásért cserébe.

Ha a mogul kiszállt, és menti a menthetőt, azaz minimalizálja a veszteségét, biztosra vehetjük, hogy Viktor döntése visszavonhatatlan, és hogy senki nem beteg. Nem kérdés, hogy a devizahiteleseket – ha a fene fenét eszik is, ha alkotmányba kell nyúlni, és visszamenőleges hatállyal törvényt módosítani -akkor is megmentjük, a bankokat meg előreláthatatlan időre megkülönadóztatjuk. Az igazán mókás az, hogy az a kormány, amely már rég nem figyel a látszat megőrzésére sem hajmeresztő intézkedéseinek meghozatalában, egy totálisan röhejes magyarázatot és körítést kreáltat udvari lapjával. Közben csupán arról van szó, hogy Csányinak már nem fér bele, hogy a vagyonát kockáztatva asszisztáljon a Fidesz bankok, és multinacionális cégek elleni háborújához. A képlet egyszerű, semmi apróbetűs rész: szavak, kontra számok. A populizmus a politikában működőképes fogalom, de az üzleti szféra torkán lenyomni nem lehet.

Csányi az első abban a sorban, amelyben Demján lesz a következő, akit majd szépen sorban a Magyarországról kivonuló energiaszolgáltatók követnek. Mint minden háborúban, a harc elsődleges vesztesei a zemberek, akik ezen valójában buknak, akik épp annyit érnek, amennyijük van. Minden látszat ellenére, a gazdasági szereplők „jobbik” fele csak addig vehető, vagy tartható meg kilóra, míg az érdekei úgy kívánják, ilyen formán független. A bérből és fizetésből élőknek azonban nincs hova kihátrálni, veszteségeik egyre növekednek, kurvára nincsenek részvényeik, amiket eladhatnának.

Nos, ha akarná, Csányi hivatkozhatna éppen egészségügyi okokra is, miként a Magyar Nemzet vizionálja. Nem teszi. Ellenkezőleg: az OTP Bank révén cáfol. És ezzel tökéletesen rávilágít arra, hogy ez az egész pontosan az, aminek látszik. A milliárdokon reklámozott, ellevelezett unortodox gazdaságpolitika másik oldalán a versenyszféra életbenmaradása a tét. Egy darabig átstruktúrálnak, áthárítanak, tőkét átcsoportosítanak és/vagy továbbállnak.

Ők mennek. Mi maradunk. Egészségügyi okokra hivatkozva itt, Abszurdisztánban, örülve annak, vagy megelégelve azt, hogy a mammut így is, úgy is jóllakik. A Fideszt meg majd csak elsodorja egy éhséglázadás.

Igaz, a mammutok kihaltak, de biztos, hogy érdemes addig várni?

Hacsaknem:

Akinek nincs részvénye, mit adjon el?