Ady próféciái versben és táncban

- Volt már része hasonló, műfajokon átívelő „összjátékban”?

– A Színművészeti Főiskola elvégzése után a szegedi Nemzeti Színháznál kezdtem pályafutásomat, ahol akkor kezdett kivirágozni az Imre Zoltán által vezetett kortárs balett. Olyan ifjú táncosokkal a csapatban, mint a mostani direktor, Juronics Tamás, vagy Pataki András. A prózai társulatnál is született Ruszt József rendezésében olyan előadás – például Kafka művei alapján – amelyben táncosok is részt vettek. Ám a jelenlegi Ady-produkciót jellemző,sajátosan hangsúlyos együttműködés mégis egyedi tapasztalás lesz. Vonzott az ismeretlen terep. Azonnal igent mondtam, amikor Nemes Zsófia megkeresett.

- A táncművészet jelrendszerének, szimbolikájának ismerete nem alapkövetelmény a közoktatásban. Ön könnyen kódolja a táncprodukciók formanyelvét?

– Ösztönös, mély tisztelet van bennem a „táncnyelv” iránt, de sajnos kevés tánc előadást látok színházban. Az időhiány, hát persze...Helyette olykor a tánc világában élő ismerőseim javaslatára nagy érdeklődéssel nézek meg lenyűgöző részleteket a videó megosztókon. A legjobbaknak olyan természetes, erős, érzéki hatásuk van, amit kódolni sem kell. Lenyűgöző időnként, ahogy a tánc több ezer éves tradíciói egyszer csak ott vannak bizonyos gyönyörű mozdulatokban. A történések részleteit persze nem tudom szimplán lefordítani. Például úgy, hogy most valakit megcsalnak, vagy éppen hírt kap az egyik hős, összedől vagy újjászületik a világ. Konkrét textúrájukat tekintve nekem is hiányos fogalmaim vannak a táncelőadásokról.

- Azért az Örök kikeletben bizonyára nem csupán „jeltolmácsként” fontos a prózai jelenléte.

– A prózai részek fogódzót is adnak a nézőnek, de mégis többet jelentenek poétikus konferansznál. Azt gondolom: különleges élmény egyidejűleg befogadni Ady Endre verssorait, és megtapasztalni, milyen táncetűdökre ihlették azok a koreográfust. Miként alakul az összjáték a táncosokkal.

- Az Örök kikelet alapvetően a költő férfi-nő kapcsolatrendszeréről fogalmazott gondolataira épít. Ám Ady költészetében a privátvilág vívódásai mellett a közélet gondjai is erősen hangsúlyosak. Lehet vajon súlyozni költői tárgyköreit?

– Azt hiszem, én nem tudom politikailag látni a világot. El vagyok foglalva a mindannyiunk által megélt emberi problémákkal. Ezért aztán én elsősorban a próféta Adyval szeretek találkozni. Azt tapasztalom: az Adyhoz hasonló nagy költők korukat meghaladva inkább metafizikai szinten beszélnek a gondjainkról. Nem azt mondják: szerelmes vagyok, de mennyi baj van ezzel, tulajdonképpen mégse jó semmi... Ők ennél mindig szélesebb, mélyebb, segítőbb perspektívát láttatnak. Ady egyébként a közéleti verseiben is időt állóan fogalmaz, csak egy példa; „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.” Ezt ma is ugyanígy le lehetne írni.

- A művészre is máig igaz, amit Ady a Hortobágy Poétájában mondott el? Vagyis: „Kúnfajta, nagyszemű legény volt /,Kínzottja sok-sok méla vágynak,/Csordát őrzött és nekivágott/ A híres magyar Hortobágynak./ Majd a záró szakaszban összegezve: „Minden más táján a világnak /Szent dalnok lett volna belőle.(...)/De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett,/Eltemette rögtön a nótát:/Káromkodott vagy fütyörészett.”

– Ady sem vágott neki a Hortobágynak. Ez csupán egy önmagáról alkotott romantikus kép. Volt persze, biztos, hogy borzalmasan érezte magát a világban, de olyankor azért kunfajta, nagy szemű legény létére inkább Párizsba ment. Hivatásukat komolyan gondoló művészek ma sem választanak elnyomott, „hortobágyi” létet. Vagy legalább is ritkán. Inkább úgy játszunk, táncolunk, zenélünk, hogy közben minden körülmények között, minden erőnkkel megőrizzük az önbecsülésünket. Vagy legalább is próbáljuk megőrizni.