A zene szerelmeseit várják Kismartonban
Liebhaber-Concerte nevet kapta a rendezvénysorozat, nem véletlenül: a zene szerelmeseinek szólnak ezek a hangversenyek. A szervezők – az Esterházy Magánalapítvány a házi muzsika, a szalonzene műfaját szeretnék életre kelteni, mintegy jelezve, hogy a dinasztia történetében milyen nagy szerepe volt az efféle zenei életnek.
És persze más cél is van. Oly sok az elfelejtett művész, a soha vagy ritkán játszott mű. Csak az az ok, hogy nevesebbek háttérbe szorítják őket. Az Esterházy Magánalapítvány kihasználja a lehetőségeit, s felhívja a figyelmet arra, hogy bár az Esterházy zenetörténet középpontjában Haydn áll, a hercegek alkalmazásában álló kortársak, illetve követői ugyancsak maradandót alkottak. Itt az ideje az ő alkotásaikat is életre kelteni. A többi aztán már a közönség dolga: eldönteni, vajon igazuk van-e azoknak a zeneértőknek, akik jottányival sem kisebb értékűnek tartják ezeket az alkotókat és műveiket.
Az újonnan megteremtett hagyományok közé sorolható már az is, hogy ezeken a Liebhaber koncerteken megszólalnak az Esterházy gyűjteményben található régi, autentikus hangszerek is. Áprilisban egy 1720-ban, Antony Posch műhelyében készült barokk csellóé volt a főszerep, a
júliusi koncertenegy feledésbe merült, de a saját maga idejében sztárnak számító zeneszerző, Joseph Weigl dalaival ismerkedhet a közönség a Duo Drama, Donald George tenor és kísérője, Lucy Mauro zongorista tolmácsolásában.Joseph Weigl egyébként Haydn keresztfia volt. Művei egy részével az idei fesztivál keretében, 200 év szünet után már közelebbről megismerkedhettek az érdeklődők.
Weigl (1766-1846) zenész családban született, édesanyja szoprán énekes volt, édesapja pedig csellista, mindketten az Esterházy udvar alkalmazásában álltak. A gyermek zene iránti vonzalmát Gassmann fedezte fel. Az ő feljegyzéseiből tudjuk, hogy a fiúcska minden kottapapírt elcsent és telefirkálta hangjegyekkel. Már 16 évesen, 1783-ban operát szerzett (Die unnütze Vorsicht) saját babaszínháza számára. E művel felkeltette Christoph Willibald Gluck és Antonio Salieri figyelmét is (Salieri később zenére is tanította) –, így ezt a darabot már nagy sikerrel játszották a császári udvarban. Händel műveit egy másik zeneóriással, Mozarttal való együttzenélés során volt szerencséje megismerni. „A svájci család” (Die Schweizer Familie) című operája a kor német nemzeti daljátékának számított. A darab nem csak Schubertre volt nagy hatással, de Wagner egyik betétáriája is e darab a befolyására keletkezett. Sőt, mai szóval élve slágerszámba menő dalai visszaköszönnek Beethoven, Eybler, Hummel és Paganini műveiben is.
Az előadókról
Donald George, a san franciscoi születésű tenor megfordult a világ leghíresebb operaházainak (Milánói Scala, Párizsi Bastille Operaház, Berlini Német Operaház, Bécsi Állami Operaház) színpadán, olyan mesterek keze alatt dolgozott, mint Menuhin, Masur, Bernstein vagy Dohnányi. Hosszú ideig a Berlini Komische Oper társulatának állandó tagja volt. Fellépett többek között a Salzburgi, a Blosseimi, a Bregenzi és Jeruzsálemi Ünnepi Játékokon. 2008 óta a New yorki Zenei Egyetem professzora, számos mesterkurzus tanára.Lucy Mauro zongoristával több mint hat éve muzsikálnak együtt a Duo Drama formációban. http://duodrama.net/
Többek között Margaret Ruthven Lang és Mathilde von Kralik dalait vették lemezre, következő lemezüket pedig Joseg Weiglnek és Mary McAuliffenek szentelik.
Időpont:
Eisenstadt/Kismarton, Esterházy-kastély, Haydn Terem
2013. július 6., szombat, 19.30 óra, Donald George és Lucy Mauro
Részletek a
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon.