A szív maratonja – Snow Andrea, a jótékonysági futás nagykövete

A Széchenyi-hegyen, a Rege utca sarkán beszéltük meg a találkozót Snow Andreával. Csípős reggeli szél fúj, a kényelmes városlakók behúzódtak a meleg szobákba.

Andrea futóruhában érkezik, már hajnalban lenyomott öt kilométert, ami persze meg se kottyan egy maratoni futónak. Ő Magyarország jótékonysági futónagykövete. New Yorktól San Diegón át Londonig a világ számos maratoni versenyén indult már, hogy adományokat gyűjtsön a betegeknek és a fogyatékkal élőknek. Andrea 2009-ben hozta létre idehaza a Csemete Alapítványt a halmozottan sérült gyerekek támogatására. Nyolc év alatt több mint hatvanmillió forintot gyűjtött össze nekik jótékonysági futással.

Családjával a Széchenyi-hegyen lakik, a Normafánál edz, de más érzelmi szálak is idekötik. Csak néhány lépést kell megtennünk a Rege utcában, és a fák mögül ódon villa tűnik elő. A kapunál felirat: Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthon.

– Itt élnek az én csemetéim, már várnak minket – mondja Andrea, és bekopog az ajtón.

Fehér köpenyes gondozónők fogadnak, készségesen vezetnek körbe a zegzugos házban. Több mint húsz súlyosan értelmi fogyatékos és mozgássérült gyerek lakik itt néhány idősebb sorstársukkal. Róluk már mindenki lemondott. Van, akit néha még látogatnak a szülei, másokhoz senki sem jön. Amikor a gyerekek meglátják Andreát, körbeveszik, ölelik. De akad, aki az ágyában ringatja magát vagy tehetetlenül ül a kerekesszékében. Egy kisfiú fotósunkba csimpaszkodik, egy kislány a kezemet szorongatja, felhúzódzkodik a földről. Boldog, hogy mozdulhat.

– Összejött a harmadik busz ára is! – újságolja Snow Andrea, és az ápolónők arca is felderül.

Fotók: Kovalovszky Dániel

Az ő életük is megváltozott azóta, hogy a Csemete Alapítvány felkarolta az otthont. Azelőtt sehová sem tudták elvinni a fogyatékosokat, megoldhatatlan volt a szállításuk. Egész nap bezárva a négy fal közé: az egészségeseknek is szörnyű. A jótékonysági futással viszont már összegyűlt annyi pénz, hogy speciális minibuszokat vehettek. A sérült fiataloknak kinyílt a világ: naponta viszik őket fejlesztő foglalkozásokra, uszodába, kisállat-terápiára, lovagolni. Olykor Andrea is beül a buszba a volán mögé, s indul a csemetéivel kirándulni.

Búcsúznunk kell a gyerekektől, a kapu újra csukódik. Szótlanul ballagunk, nehéz megtörni a csendet.

– Gyertek, megmutatom, merre szoktam futni – hív Andrea, s mire kiérünk a Normafához, a nap melegebb fényt szór a dermedt ágakra.

A jótékonysági futó jövőre lesz ötvenéves, és nem csak a sportnak köszönheti, hogy sok évet letagadhatna. Kék szemében derű és optimizmus. Összesen húszezer kilométert futott már sivatagban, hegyek között, téli fagyban is, de azt mondja, a legnehezebb utakat mindig belül kell megtenni. A lelki erőpróbákhoz a test edzettsége kevés. Andrea életének első felében önmagáért futott. Vagy csak menekült a nyomasztó gondok elől.

Eredeti neve amúgy Hullan Andrea, és Monoron született. Édesanyja bolti eladó volt, édesapja bányamérnök. A férfi sokat volt távol a családtól, s nem csak a munka miatt: a nők csábításainak nehezen tudott ellenállni. Felesége a keserűségét a kislányán verte le – szó szerint. Vagy büntetésből bezárta a szobába, ám Andrea szabadságvágyát semmi nem fékezte. Hatévesen kezdett atletizálni, és a futás lett a mindene. Különösen a hosszú távokat szerette, mert úgy érezte, a kilométerekkel együtt az otthoni bajok is távolba vesznek. A futás a szabadulást jelentette neki.

Tizenkét éves volt, amikor az edzője benevezte egy országos versenyre: gátfutáshoz állt rajthoz, sprintelnie kellett. Az egyik gátnál elesett és összevissza zúzta magát. Ám a testi sebeknél is jobban fájt a kislánynak, amikor az édesanyja otthon összeszidta: „Nahát, lányom, belőled soha nem lesz semmi.” Hányszor hallotta ezt az iskolában is! Andrea nem tanult jól, és senki nem nézte ki a „futóbolondból”, hogy lesz még belőle valaki.

Aztán a kamaszodó lány életében sokasodtak a gátak. Testnevelés tagozatos gimnáziumba jelentkezett: elutasították, mert nem tudott kötélre mászni. Később a Testnevelési Főiskolára sem sikerült bejutnia. Biztató szavakat akkor sem kapott otthon. Apja lemondóan legyintett: „Hagyd a fenébe a futást, legyél inkább te is színésznő.”

Andrea kicsi volt még, amikor a nővére, Zsuzsa elköltözött otthonról. Őt fölvették Marton László színészosztályába a színművészetire. Hullan Zsuzsa jelenleg a Vígszínház tagja.

Andrea próbált megfelelni apja elvárásainak, de a színészpályán is akadályokba ütközött, pedig négyszer is megpróbálta a főiskolai felvételit. Közben az Arany János Színház stúdiósa lett, táncolt, énekelt a Rock Színházban, filmezett is, de sehol nem érezte azt a szabadságot, amit azelőtt a futás adott neki. Ötödszörre már nem ment el felvételizni a színművészetire. A futást évekkel korábban abbahagyta: a balesetét, a kudarcokat nem bírta feldolgozni. Végül úgy döntött, az üzleti életben próbál szerencsét. Elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola egyik kurzusát, és divatmenedzser diplomát szerzett. Majd kiment Belgiumba gyermekfelügyelőnek, hogy megtanuljon angolul. Kint kezdett újra sokat futni Andrea: a honvágy is hajtotta.

Fotók: Kovalovszky Dániel

Nagynénje hívására hazajött, és közös vállalkozást indítottak. Közben a lány marketinget is felsőfokon tanult, az ingatlanfejlesztő svéd Skanska céghez szerződött, és egyik magyarországi vezetője lett. Tíz évet töltött el az ingatlanszakmában, amelynek nem csak az üzleti sikert köszönhette.

A legnagyobb rivális ingatlancéget Budapesten az angol Robert Snow vezette, és ugyanabban az irodaházban működtek, mint a svéd Skanska. Amikor Andrea először lépett be az épületbe, Robertbe ütközött. A férfi ámulva nézte a gyönyörű, szőke, kék szemű nőt, aki épp az orra előtt esett hasra a tűsarkú cipőjében. Robert lovagiasan a karjaiban vitte fel kolléganőjét az emeletre. Ilyen romantikus nyitány mi mással végződhetne, mint szerelemházassággal? Andrea férje családi nevét vette föl. Kislányuk, Sarah 2005-ben született meg. Robert Snow ma a GTC Magyarország Ingatlanfejlesztő Zrt. vezérigazgatója.

A Skanskánál viszont mindenki megdöbbent, mikor Andrea a szülés után bejelentette: nem megy vissza dolgozni, ő most már „teljes állásban” a családjának szeretne élni. „De hát annyi energia és kreativitás van benned, mit fogsz otthon csinálni?” – kérdezték a kollégái. Andrea csak mosolygott.

Sokat futott a Normafánál, és mindennap elfutott a Rege utcában a fogyatékos gyerekek otthona mellett is. Egyszer azonban – pont az intézet előtt – elesett, és ugyanúgy összetörte magát, mint 12 éves korában. Valahogy feltápászkodott, és nézte a Sztehlo Gábor intézet csukott ablakait. Ott is be voltak zárva a gyerekek, mint egykor ő kiskorában, noha az otthon lakóit a betegségük zárta be, nem a szülői szigor.

Andrea mindig is hitt a jelekben, és úgy érezte, ez a baleset sem véletlenül történt meg vele.

– Ahogy fölálltam, már tudtam, mi a dolgom: a sérült gyerekeknek kell segítenem. Maratont fogok futni, hogy támogathassam őket. Amikor a férjemnek elmondtam a tervemet, először megkérdezte, nem vertem-e be túlságosan a fejemet. De látta, hogy elszánt vagyok. Robert beszélt nekem először arról, hogy Angliában és a világban sok helyen már létezik a jótékonysági futás.

Fotók: Kovalovszky Dániel

Roberttel közösen létrehozták a Csemete Alapítványt, amelyben mindenki önkéntesen dolgozik. A szervezőmunka javát Andrea végzi, és minden adományozott forintot a halmozottan sérült gyerekekre költenek. Andrea a New York City maratonon indult először, s azóta már ötször lefutotta ott a 42 kilométeres távot.

– Ez a világ egyik legnagyobb jótékonysági maratoni futóversenye, amelyre százezren szoktak benevezni. Viszont csak ötvenezren állhatnak rajthoz. Tízezer versenyzőt sorsolással választanak ki. A többi negyvenezer pedig akkor indulhat el, ha vállalja, hogy két-háromezer dollárt összegyűjt a kiválasztott jótékonysági szervezetek javára

Csakhogy az adománygyűjtés nem egyszerű feladat. A Snow családnak persze sok barátja van, és a Széchenyi-hegyen tartott lakásavatójukra százan is eljöttek. Mikor utána Andrea elmesélte nekik, hogy fogyatékos gyerekeknek gyűjt minibuszra, a száz barátból csak öt adott pénzt. Hiába kereste Andrea a családtagjait is. Végül mégis sikerrel járt: a Skanska cégnél még sok nemzetközi kapcsolata megmaradt, egykori ügyfelei maximálisan bíztak Andreában. Ők adták össze a fogyatékos gyerekek számára az első milliókat.

Jótékonysági célra a maratoni versenyeken is lehet gyűjteni. A futamokat rendező iroda a regisztrációs díjak egy részét felajánlhatja a támogatandó szervezeteknek.

Snow Andrea indította el itthon a jótékonysági futás mozgalmát, s ma már sokan követik. Gyakran jár előadásokat tartani, s arra biztatja hallgatóit: legyenek ők is jótékonysági futók. Válasszanak maguknak olyan célt, amiért úgy érzik, érdemes mozdulni. Így nemcsak az adományokból lesz több, de a szolidaritás példája is erősödhet. Nem kell mindenkinek hosszú távokat futni, csak annyit vállaljon, amennyit bír. Amennyit jó szívvel meg tud tenni. A karitatív sportmozgalom neve – Team Heart – is erre utal. Snow Andrea jótékonysági mozgalmához csatlakozott Nagy László, a sokszoros válogatott kézilabdázó és Miklósa Erika operaénekes. De már több száz iskolás futó aktivistájuk is van.

Andrea nem csak a fogyatékos gyerekeknek segít. Családjával adományokat vittek Ruandába a háborús árváknak, Srí Lankán elefántmenhelyet támogattak, óriásteknősöket mentettek. A jótékonysági futó több tízezer eurót gyűjtött a New York-i Team for Kids és a WaterAid – vizet Afrikának szervezeteknek. Futott a mellrák gyógyításáért, a rákkutatás fejlesztéséért az Egysült Államokban és Angliában.

Eddig tíz maratont és 48 félmaratont teljesített. Soha egyetlen versenyt sem adott fel, noha az orvosok szívritmuszavart állapítottak meg nála. Indult már sérülten is, tele fájdalomcsillapítókkal. Látta futótársát összeesni a New York City maratonon. A hosszútávfutók tudják jól, mit jelent a „fal”: amikor úgy érzik, egyetlen lépést sem bírnak már megtenni, az összes tartalék energiájuk elfogyott. Mi ad erőt mégis továbbfutni, emberfeletti erőpróbákat kiállni? Andrea azt mondja, a versenyeken egy szíj van a csuklóján, arra írja fel szerettei és csemetéi nevét. Minden lépésnél rájuk gondol, minden mérföldet értük tesz meg.

A jótékonysági futót 2012-ben a Magyar Olimpiai Bizottság a londoni olimpia hivatalos fáklyafutójává választotta, három évvel később a New York City maratonon ő volt Magyarország hivatalos zászlóvivője.

Snow Andrea legközelebb április 30-án a nagyatádi maratonon indul, amelyen épek és sérültek is részt vehetnek. A verseny utolsó pár száz méterére csatlakoznak a Team Heart mozgalomban futó iskolások és szüleik is, valamint a Csemete Alapítvány sérült gyerekei. Van, akit támogatni kell vagy ölben vinni. De a taps nekik is szól, és az érem nekik is jár, hiszen az ő emberi teljesítményük a legnagyobb.