A próba megvolt
A Kossuth-díjas színész a Heti Hetes törzstagja, műsort vezet a Klubrádióban, napilapokban is rendszeresen reflektál a közélet történéseire. Nemrég világhíres komédiában lépett színre. S noha szíve szerint a produkcióról beszélne, már csak az Új Színház körüli események miatt sem érzi korrektnek leragadni a színpadnál.
- Az Új Színház körüli történések kapcsán olyan művészek is megszólaltak a tiltakozók között, akik korábban azzal hárították a közéleti szereplést: színésznek színpadon a helye. Ön viszont mindig is vállalta véleményét a különféle fórumokon. Honnan a késztetés?
– Sokáig azt gondoltam: az újság csak körítés a sportrovathoz. Első önálló estemre készülve, 1989-ben mondta a Mikroszkóp Színpad akkori rendezője, Marton Frigyes: muszáj olvasni a sajtót, figyelni a televízió, rádió hírműsorait. Mert az esti közönség nem lehet felkészültebb nálam. Rákaptam a dologra, és a közéleti információk erős reflexeket váltottak ki bennem. Ami az elmúlt húsz év történéseit figyelembe véve nem csoda. A legalantasabb politikai érdekek mentén osztották ketté az országot. Lassan már az emléke is elfoszlik azoknak az időknek, amikor egy Fradi–MTK-mérkőzés pusztán szurkolói hevületből gerjesztett szócsatákat. Egyébként mindarról, ami idevezetett, és ami az Új Színház kapcsán is előjön, Örkény István – hangsúlyoznám: magyar író – egyik egypercese jut eszembe. A mérgezett pogácsáról szól, mindenki meghal, aki evett belőle, papa, mama, gyerekek. A mentős, mivel nem volt dolga a halottakkal, becsomagolta a maradék pogácsát, beült a mentőautóba, és vitte magával. A pogácsa ma is úton van...
- Ha jól értem, úgy véli: a tiltakozáshullám ellenére a náci eszmékre sem kicsi a fogadókészség.
– Úgy érzem, valami ostoba időutazásban veszünk részt, nem előre, hanem visszafelé robogunk, és történelmünk nem éppen legdicsőbb éveinél akarunk megállni. Megszoktam, hogy engem általában szeret a közönség, ezért megráznak a másféle tapasztalások. Amikor azzal a szöveggel mutogatnak rám: ott megy az a bolsevik, aljas zsidó! Hát hol élünk?
- Jobboldalról egyre többet hallani: Csurka és Dörner a „fair play” nevében is megérdemel egy próbálkozást.
– Akik a 20. század szégyenteljes, antiszemita, ordas eszméire nemcsak kacsingatnak, hanem vállalják azokat, és büszkén hirdetik, azokkal nincs mit kipróbálni. A próba megvolt, több millió ártatlan ember halálával, az az előadás megbukott. Nem kellene „felújítani”!
