A nagy zöld könyv
Nagyon nehéz feladatra vállalkozik, aki műfaji besorolásra adja a fejét e könyv kapcsán. Elsőre afféle önéletrajznak látszik, legalábbis annak indul, de aztán lesz belőle (tkp. benne) minden, cikkgyűjtemény és interjúgyűjtemény, válogatott levelezés, politikai iratköteg és még amit a szerző a fiókban talált. Vendégszövegek is, ahogy a mai, posztmodern világban illik, másoknak a szerzőhöz írott levelei, de még egy előszó is például, angol nyelven. És sok minden egyéb. Úgyhogy jobb híján kénytelen vagyok önéletrajzi jellegű irategyüttesnek nevezni a könyvet, mely ily módon egyáltalán nem könnyű olvasmány, és vitathatatlan, hogy egy szerkesztővel sokat nyert volna szerző és olvasó egyaránt. Akinek nem csak a stiláris buktatókon kellett volna átsegíteni az alkotót – lebeszélhette volna például erről a frappánsnak nemigen nevezhető címről is, miszerint Egy kutató küzdelmei a szocializmusban és a demokráciában – hanem a legbántóbb ténybeli tévedéseken is. Például hogy az ötvenes évek elején lett volna már MSZMP, szóval mindezt kiküszöbölhette volna. De ne legyünk telhetetlenek: ha azt mondom, hogy minden egyenetlensége, hibája ellenére is egyike a legtanulságosabb könyveknek, amit az utóbbi időben olvastam, még keveset is mondok.
Hogy Solymosi Frigyes, a szintén nehezen besorolható szerző nem vonja le a könyve tanulságát, az is érthető. Akkor aztán tényleg a senki földjén találná magát, nem csak abban az előretolt lövészárokban, ahol most van, s ahol időnként arra lesz figyelmes, hogy az övéi is lőnek rá. De ezt ne rójuk fel neki: van baja szegénynek elég. És dicséretére legyen mondva: vitézül állja a csapásokat minden irányból. Hiába, nehéz az élete egy tőrőlmetszett konzervatív tudósnak, aki időnként saját táborát is szelíd kritikával illeti.
Legyen hát, hozzá illően, a mi kritikánk is szelíd. Ami minket illet, szívesebben olvastunk volna egy igazi, szerteágazó családtörténetet, de az kétségtelen, hogy az utókor felbecsülhetetlen kincsekre lelhet egykor ebben a kötetben: megtudhatja belőle, hogyan mentek itt a dolgok szocializmusban, kapitalizmusban meg most, itt, a kettő között.
Nádas Sándor
