A nagy művészre emlékezünk: 30 éve hunyt el Bilicsi Tivadar

1901. szeptember 6-án született Budapesten. Kereskedelmi érettségi után 1919-ben a Budapesti Színházban lépett először a világot jelentő deszkákra, de statisztált az Operában is. Rákosi Szidi színiiskolájába járt, majd vidéki évek után 1925-ben elvégezte az Országos Színészegyesület színiiskoláját is.

Szegedre szerződött, aztán egy évadot a Király Színháznál, egyet a Belvárosi Színháznál töltött, 1929-1931 között Miskolcon játszott vezető buffókomikust Sebestyén Mihály társulatánál. A direktor fivére volt Sebestyén Géza, a Fővárosi Operettszínház és a Városi Színház igazgatója, aki egy bemutatót megnézve közölte öccsével: leszerződteti Bilicsit. Az épp születésnapját ünneplő idősebb Sebestyén csak azt kérte ajándékul: még egy évig maradhasson társulatánál a népszerű színész - írja a

Az operett után a Terézkörúti Színpad következett, 1933-tól 11 éven át az Andrássy úti és a Magyar Színháznak volt a tagja. A világháborút követően a Belvárosi és az Operettszínházban lépett fel, 1954-től haláláig a Vígszínházban játszott. Bilicsi táncos buffóként kezdte és drámai erejű karakterszínészként fejezte be hat évtizedet átölelő pályafutását, amelynek lendülete és belső aránya egyaránt harmonikus volt. Groteszk báj, humor, emberség áradt alakításaiból. Minden műfajban otthonosan mozgott, az igazi nagy clownok közé tartozott. A néma leventében 1936-ban eljátszott sokszínű, derűs alakítása (Beppo) óta tanulták meg értékelni azok a nézők is, akik addig csak mulattak az operettek, filmek könnyed figuráin.

Ettől kezdve senki sem csodálkozott, ha Bilicsi Shakespeare-, Molière- vagy Dürrenmatt-darabokban bonyolult alakokat keltett bravúrosan életre. Tökéletesen hiteles tudott lenni a tragikum és komikum határán lebegő jelenetekben. Egy rendezője így jellemezte: nagyon korszerű színész, minden eszközét mozgósítja, pontos, toleráns, ugyanakkor célratörő.

Hetvenöt filmben alakított főleg komikus szerepeket. Olykor a televíziók sugározzák azokat a régi filmeket (Az új földesúr, Te csak pipálj, Ladányi stb.), amelyekben látható alakja, hallható jellegzetes, nazális hangja. De mulattatott a Csinn-bumm-cirkuszban, s ki ne ismerné a szülői gyengédségtől sugárzó dalát: „Apu, hod med be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?”

Négy lányával 1952-ben egy csendes budai utcába költözött, az otthoni gyerekzsivaj miatt gyakran készült szerepeire egy-egy közeli padon. Súlyos betegsége miatt a János kórházat is gyakran látogatta, ott is egy padon ült, amikor közelében egy házaspár összesúgott: „Nézd, ez a Bilicsi”. Aztán amikor elhaladtak mellette, ezt hallotta: „Hát így közelről már nem is hasonlít”. 1962-ben érdemes, 1975-ben kiváló művész kitüntetést kapott. Könyve megjelenését már nem érhette meg, Hol vagytok ti régi játszótársak? című visszaemlékezése 1982-ben látott napvilágot.