A kézírás alkonya?
Hogyan változtatja meg a számítógép a gyerekek gondolkodását? Miért fontos megtanulni kézzel írni? Egyáltalán: mit mutatnak a kézjegyeink? Minderről szó esett a 168 Óra Szerda 11 című interaktív rádióműsorában, amelynek vendégei Demeter Lilla grafológus és Raátz Judit nyelvész voltak. A beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.
– Önök még írnak kézzel?
Raátz Judit: Én ritkán, de akkor nagyon jólesik.
Demeter Lilla: Hosszabb munkákat számítógépen írok. Jegyzetelni ugyanakkor kézzel gyorsabb, praktikusabb: jobban sajátomnak érzem a leírtakat.
– Egyáltalán: fontos-e a mesterséges intelligenciák korában kézzel írni?
R. J.: Csépe Valéria pszichológusprofesszor kutatta a szövegértést, és úgy találta: agyunk a beszédre „behuzalozott”, így születünk, ám az írást és az olvasást meg kell tanulnunk, ehhez pedig 18-20 agyterület mozgósul. A kézírás tehát számos készséget fejleszt, például a memóriától a térelrendezésen és szövegértésen át a látásig. A kézírás kihagyása veszélyezteti az analitikus gondolkodást.
D. L.: Pontosan így van. A kézírásnál jobban szinte semmi nem fejleszti a finom motorikus képességeket, amelyek pedig nélkülözhetetlenek az agy fejlődéséhez.
– Ehhez képest a finnek kitalálták: náluk 2016-tól nem kötelező tanítani a folyóírást, elegendő, ha a gyerek megtanulja a nyomtatott nagybetűk írását. Létezik, hogy éppen a finnek kövessenek el ekkora hibát, akiknek az oktatási programját évtizedek óta csodáljuk Európában?
D. L.: Hogy mekkora hiba ez, még nem tudjuk. Másrészt: sokszor megbánjuk a korszellem inspirálta döntéseket.
R. J.: Szerintem várni kell egy-két évet, és akkor már látjuk a finnek tapasztalatait. Különben a franciák is próbálkoztak az állóbetűs írásmóddal, aztán mégis visszavezették a betűkötéseket. A skandináv államokban most norvég tudósok kutatják, milyen hatása van a számítógépnek például az agyunkra. Számos más kutatási eredményről is tudunk, amelyek nem azt erősítik, hogy el kellene hagyni a folyóírást.
D. L.: A számítógép kétségkívül jelentősen átalakítja az agyunkat. És – ahogyan Susan Greenfield brit agykutató pár éve megírta az Identitás a 21. században című könyvében – veszteségeink is lehetnek ettől. Például felületesebbek leszünk: nem látunk át annyira dolgokat, csak egyvalamire tudunk koncentrálni. A folyóírás kreativitásra, leleményességre is tanít. S ha csak a gépre hagyatkozik a gyerek, hogy az majd mindent kijavít, nem tanul meg helyesen írni. Nincs ugyanis tökéletes helyesírás-ellenőrző program.
– De a gyerekeket már nem lehet megfosztani a billentyűzettől.
R. J.: Egyetértek. A komputer már az ő világukba is beépült. Ezzel azonban leszűkült a figyelem időintervalluma. Nem véletlen, hogy a tanárok csillogó-villogó szemléltetőeszközökkel próbálják valahogy lekötni a diákok figyelmét az órákon. Eddig úgy tartottuk: az iskolában a gyerekek nagyjából húsz percig tudnak egyhuzamban koncentrálni, s akkor egy jó tanár a huszadik percben könnyebb feladatot ad nekik. Ma csak hárompercnyi a folyamatos figyelem.
– Akkor önök sem tudják megfejteni, miért mozdítanák az oktatásukat ebbe az irányba a finnek. Miközben egy kutatás szerint ott egy kamaszgyerek, ha kitűnő eredménnyel végzi el az általános iskolát, perfektül beszél angolul és hetente legalább egy könyvet olvas.
R. J.: Semmiképpen nem lenne szabad elhagyni a kézírást! Én azért nagyon remélem, hogy ebben megőrzi a magyar oktatás a hagyományokat, és nem másoljuk a finneket.
D. L.: Csakhogy talán már most érdemes körülnézni saját házunk táján: a magyar kerettantervben jelentősen csökkent az írásórák száma, harmadiktól pedig az írásóra megszűnik.
– Viszont addig sem a külalakkal kellene a kicsiket gyötörni. Inkább engedni, hogy örömük legyen az írásban. Ami viszont ijesztő: a magyar gyerekek szövegértése egyre rosszabb.
R. J.: Sajnos. Egy felmérés szerint a magyar gyerekek nyomtatványokat sem tudnak kitölteni.
D. L.: Már csak ezért sem elhagyni kellene az írást, hanem lassabban és játékosabban fejleszteni, és ebben sokkal inkább támaszkodni az írás pártján állló szakemberek véleményére. Meg kell őket hallgatni és alaposabban megfontolni a döntéseket. Mi, grafológusok, hangosak vagyunk, de mivel kis közösséget alkotunk, nem jut el messzire a hangunk.
– Tehát a kézírás a gondolkodási funkciók fejlesztésére tanít minket. Ezért kérnek sok helyen máig kézzel írt önéletrajzot?
D. L.: A kézírásból a gondolkodás, az emberi psziché és a képességek is kiderülnek. Nem kell ettől megijedni, nem a szépírást nézi a grafológus.
– A grafológus arra kíváncsi, milyen személyiséget rejtenek a kézjegyek.
D. L.: A szöveg a papíron nyilván a kiegyensúlyozottságról is beszél. A kézírás megmutatja az érzelmi stabilitást, mennyire látom a lényeget. Egy gondolati struktúra jelenik meg saját kézi jegyzeteinkben.
R. J.: Kaliforniai kutatók nagyon érdekes kísérletet végeztek. Megkértek egyetemistákat, hogy egyik részük kézzel jegyzeteljen egy előadáson, a másik csoport pedig laptopon. Megfigyelték: akik gépbe írtak, szinte átfogalmazták a hallottakat. Akik papíron jegyzeteltek, azok pedig különféle grafikus jelekkel egészítették ki a szöveget, nyilakat tettek, rövidítettek. A kutatók utána ellenőrizték, ki mennyit értett meg az előadásból, kiben mennyi ragadt meg belőle. Aki kézzel írt, sokkal jobban visszaadta az anyagot.
– El lehet felejteni a kézírást?
R. J.: Nem. Visszaáll, mint az úszás meg a biciklizés.
D. L.: Ugyanis készségszintű tevékenység. Nagyon sok helyzetben szükségünk van a kézírásra. Kevésbé közismert, de a technika támogatja a kézírás fennmaradását. Nálam is vannak ilyen eszközök, hoztam magammal a beszélgetésre digitális tollakat, hogy megmutassam: mivel sokan ragaszkodunk a papírhoz, illetve papíron kényelmesebb írni, a papíron rögzített jeleket a digitális toll a Bluetoothon továbbítja akár a telefonomba, akár a laptopomba, akár az iPadembe. Persze ha mondjuk telefonbeszélgetés közben jegyzetelnem kell, hiába van előttem a laptop, nem abba írom az infókat, hanem csakis papírra és csakis hagyományos tollal.
