A jogtól az etikáig
Nemrégiben Rubovszky György, a parlament tán két bizottságának is elnöke, Bolgár György egyik kérdésére válaszolva emelkedett hangon kérte számon az újságíró jogi felkészültségét, többek között Platón és Arisztotelész szövegismeretét.
Merthogy – állítólag – Platón a demokráciát a többség diktatúrájával azonosítja. Sajnos Platónnak Az állam, valamint Karl R. Poppernek A nyitott társadalom és ellenségei (a szerző ebben bőven foglalkozik Platón munkásságával) című alapműveket átlapozva nem találtam a „definíciót”. Igazán örülnék, ha Rubovszky úr megjelölné a forráshelyet.
A történethez tartozik az is, hogy Rubovszky György szinte magáról megfeledkezve akkor veszítette el kereszténydemokrata önuralmát, amikor a riporter a bizottságba delegált (nem állandó) ellenzéki „tag” kérdését megismételve firtatta: hogyan tudja összeegyeztetni lelkiismeretével akár az új AB-tag, akár a bizottság bármely kormányoldali tagja, hogy ezúttal is csak kormánypárti jelölt került a bizottság elé? Erre reagált – kereszténydemokrata higgadtságát levetkőzve – Rubovszky György Platónra és Arisztotelészre hivatkozva. (A platóni nő- és gyermekkommuna „ideáját” az elnök úr nem hozta szóba...)
Mindazonáltal, ha Rubovszky úrnak Platón és Arisztotelész ennyire fontos (hivatkozási alap), akkor nekem (gróf) Révay József, a tragikus sorsú filozófus az, akinek Az erkölcs dialektikája című fő munkájáról Németh G. Béla az alábbiakat írta: „Megérezte, megsejtette (R. J.), hogy a jog kérdésében, főleg a jog és az igazság egymást fedni kívánó, de egymást gyakran elkerülő kérdésében baloldali alapú etikai tisztázás nélkül nehéz eligazodni.”
Rubovszky úr (és a bizottság) magatartása a ma alkalmazott jognak ezt a félkarúságát demonstrálta, s a bizottsági elnök úr ezért „kapta fel a vizet”, mert Bolgár György a jog dominanciája mellett jelentőséget tulajdonított az etikának is.
Amint tette ezt (gróf) Révay József, már 75 évvel ezelőtt.
Kovács Ferenc,
Vác
