4 fővárosi színház marad fenntartói támogatás nélkül

Balázsovits Lajos, a Játékszín igazgatója a tegnapi napon küldött körüzenetet a Játékszínben közreműködőknek és a sajtónak, hogy december 21-ére rendkívüli társulati ülést hirdet, mert az intézményt fenntartó Nemfi a jövő évre nem ad támogatást a teátrumnak. Ugyanez a helyzet a három játszóhelyet üzemeltető Budapesti Kamaraszínházzal is. A képlet feloldása egyes információk szerint az, hogy a Játékszínt és a Budapesti Kamaraszínház egy játszóhelyét az utóbbi időszakban jelentős likviditási és szervezési gondokkal küzdő Magyar Színházhoz kapcsolják, egy játszóhelyet viszont a fővárosi fenntartású Örkény István Színház kapna.

Korábbi terv szerint a főváros kapta volna a Játékszín, a Budapesti Kamaraszínház és a Magyar Színház fenntartását. A fővárosi színházak egy részének támogatása az elképzelések szerint nő, egy részéé szinten marad, csakhogy három úgynevezett szórakoztató jellegű színház rovására: ez a Budapesti Operett-, a Madách és a Centrál Színház. Ezektől meg kívánja vonni a fenntartó a támogatást, csupán az ingatlan bérleti díját utalja át ezen intézményeknek, amelyet a főváros egy az egyben visszakap. Így ugyan elméleti értelemben továbbra is finanszírozza az intézményeket, ám gyakorlatban egyetlen fillért sem költ rájuk.

A

7óra7úgy tudja, a folyamatban lévő évadterveket jelentősen befolyásolja, ha ez a koncepció véglegessé válik, a Budapesti Operettszínház igazgatója már be is jelentette, hogy cserélni fogják az egyik betervezett darabot. A főváros, illetve a minisztérium lépését semmiféle, az intézményekkel való konzultáció nem előzte meg, az intézményvezetőket meglepetésként érte ez a döntés, amely szinte bizonyosan a fővárosi színházi kínálat egysíkúbbá válásához vezet.

Ugyanis így a színházak rá lesznek szorítva a profitmaximalizálásra, amely a közönség minél olcsóbb kiszolgálásához vezet, hiszen a minél nagyobb jegybevételből biztosítható a minél nagyobb társasági adóhozzájárulási hányad. Ezzel pedig az állami kézben tartott popularizált színházi szórakoztatási kultúra intézményesül, hiszen nem valódi piaci körülmények, hanem állami irányítású kvázipiaci állapotok jönnek létre, anélkül, hogy a színházak valóban versenyezhetnének.