Zsákmányszerzés és sötét trükkök – Putyin célja a gyenge Európa
– Mit gondol, vannak-e Trump elnöknek kifizetetlen számlái az oroszoknál, tartozik-e megválasztásának körülményei miatt engedményekkel Putyin elnöknek?
– A választási kampány folyamatát valóban befolyásolhatták az oroszok. Nem tudjuk viszont számszerűsíteni annak a kombinált hatásnak a mértékét, amely számítógépes rendszerek meghekkeléséből és hamis információk terjesztéséből állt össze. Azt gondolom, túl messzire mennénk, ha azt állítanánk, hogy Trump az oroszoknak köszönheti megválasztását. Ez több tényező eredménye volt, következésképpen az elnök nem tartozik Putyinnak semmivel.
– Számít-e arra, hogy az új elnök átértékeli az amerikai-orosz kapcsolatrendszert? Mi az, amit várhatóan ad és mit kérhet cserébe?
– Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államoknak szabad volna bármiben engednie, bármilyen nagy, új megállapodást kötnie az oroszokkal addig, amíg Moszkva nem tartja be a minszki megállapodást és nem vonja ki katonai erőit Ukrajnából, Grúziából és Moldovából. Meggyőződésem szerint bármilyen engedményhez Oroszországnak azt a feltételt kell teljesítenie, hogy elismeri, megsértette a közepes hatótávolságú nukleáris erőkre vonatkozó szerződést, és megsemmisíti az ennek hatálya alá tartozó, új típusú fegyvereit.
– Az amerikai kormányzat kész-e engedményekre annak a rakétavédelmi rendszernek a fejlesztésében, amely különösen aggasztja az oroszokat?
– Igen, ezt lehetségesnek tartom. Szerintem ezen a téren lehet bizalomerősítő lépéseket tenni, hiszen az Egyesült Államok már világossá tette, hogy ezeknek a rendszereknek a feladata nem az orosz csapások elhárítása. Nem is alkalmasak arra, hogy olyan kifinomult csapásmérő eszközökkel szemben használják őket, mint amilyenekkel az oroszok rendelkeznek: ezek Észak-Korea és Irán ellen irányulnak. Ezt világosan az oroszok tudomására hoztuk, csak ők nem hiszik el.
– Ön mindig is a szigorú megközelítés híve volt. Tegyük fel, hogy a republikánus kormányzat engedékenyebb lesz, mint amilyen ön lenne. Mi lehet az amerikai-orosz kapcsolatok átértékelésének, a kemény követelmények lazításának a következménye Európában?
– Szerintem Trump elnök hibát követne el, ha csak az Egyesült Államok saját területét közvetlenül érintő rövid távú érdekeire lenne figyelemmel akkor, amikor az amerikai–orosz kapcsolatokról dönt. Ha az Egyesült Államok Putyin szája íze szerint rendezné kapcsolatait Oroszországgal, akkor megkötné a világot új érdekszférákra osztó második jaltai egyezményt. Európa számára ez lenne a lehető legrosszabb forgatókönyv. Abban reménykedem, hogy Trump elnök érti, a 19. század nagyhatalmi befolyási övezetekre építő rendszere csak nagyobb bizonytalanságot, labilis helyzetet, sőt újabb háborúk fenyegetését jelentené Európa számára.
– Tart-e attól, hogy Ukrajnában kiterjedhet a háború?
– Igen. Az Egyesült Államok ma még sokoldalú hatást gyakorol Ukrajnára, hiszen Kijev katonai, gazdasági és politikai támogatást kap tőlünk. Ha azonban az Egyesült Államok hátat fordít Kijevnek, akkor elveszíti befolyását is, nem lesz többé hatása arra, hogy az ukrán kormány hogyan dönt a harcok esetleges felújításáról. Maguk az oroszok is könnyebben bocsátkoznak harcba, ha az Egyesült Államok elvágja a szálakat. Ráadásul ma már maguk az ukrán emberek sem nyugodnának bele az érdekszférák 19. századi gyakorlatnak megfelelő felosztásba. Még akkor sem, ha Putyin megkapná, amit akar. Akkor sem, ha Ukrajna jelenlegi vagy egy másik elnöke elfogadná ezt a felosztást. Ebből is következik, miért vezetne újabb háborúhoz Amerika esetleges engedékenysége.
– Számít-e arra, hogy Oroszország megpróbálja befolyásolni a franciaországi és németországi választásokat?
– Persze. Meg fogják próbálni. Ebben abszolút biztos vagyok. A német titkosszolgálat vezetője már jelezte is, hogy tudomása van róla: Oroszország már meg is kezdte a manipulációt. Ez a folyamat már régebben megkezdődött Franciaországban, ahol nyilvánvaló, hogy Moszkva finanszírozta a szélsőjobboldal megerősítését. Akárcsak Magyarországon. A szélsőségesek támogatása folytatódik, és Európában még sokkal sötétebb trükkökre kell számítani, mint amilyenekkel az Egyesült Államokban operáltak. A két ország, amely nagyon fontos választások előtt áll, fel kell hogy készüljön erre, de valójában minden európai államnak fel kell készülnie az orosz beavatkozás kísérletére.
– Putyin elnök Magyarországon demonstratív módon felmutatja barátságát Orbán Viktorral. Mit gondol ennek az illiberális barátságnak a jelentőségéről?
– Komoly kétségeim vannak afelől, hogy ez a barátság hasznos lenne Magyarország számára. Ha az embernek ilyen barátja van, akkor jól teszi, ha folyamatosan rajta tartja a szemét. Putyinnak csak az fontos, hogy saját hatalma erősítésének kedvéért gyengítse Európát és működésben tartsa a hozzá kötődő korrupt maffiagazdaságot. Szóval az ő baráti közeledését én nagyon is gyanakodva fogadnám, különösen ha még oroszországi üzletet is ajánlana hozzá. Én emlékeznék arra, amire már hosszú tapasztalat oktat: az oroszoknak nincsenek barátaik, nemzetközi kapcsolataikban csak a zsákmányszerzésre törekszenek.
– Mi a véleménye arról a szerepről, amelyet a jelenlegi Magyarország játszik az unióban?
– Minden olyan vezető, aki tudatosan vagy akár csak szándéka ellenére is az Európai Unió gyengítésén munkálkodik, valójában az orosz érdeket szolgálja. Oroszországnak pedig érdeke, hogy Európa gyenge és szervezetlen legyen, mert az ilyen Európától könnyebben megkaphat bármit, amit csak akar, és Európa meggyengítése globális céljait is közelebb hozhatja. Az, hogy Orbán miniszterelnök az orosz illiberális demokráciát dicséri, számomra sokkolóan hangzik, különösen, amikor Amerikában cáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkezünk arról, hogy Oroszország megtámadta a demokráciánkat, és a németektől, a franciáktól azt halljuk, hogy támadást intéz az ő demokráciáik ellen is. Ilyen helyzetben ha Orbán Viktor Vlagyimir Putyin mellett állva nem lép fel egyértelműen a demokrácia értékei mellett, akkor ennek a hivatalos látogatásnak a hatása csak megosztó lehet.
Dr. Evelyn N. Farkas
az Atlantic Council elnevezésű amerikai biztonságpolitikai agytröszt vezető munkatársa. Korábban az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Oroszországért, Ukrajnáért és Eurázsiáért felelős helyettes államtitkára volt.MA és PhD fokozatait a Fletcher School of Law and Diplomacy egyetemen szerezte.
Volt az EBESZ szakértője, tanított az amerikai tengerészgyalogság akadémiáján, a tömegpusztító fegyverrendszerek szakértőjeként dolgozott az amerikai törvényhozás háttérintézményeiben, 2008-tól a tömegpusztító fegyverek korlátozásával és a terrorizmussal foglalkozó bizottság ügyvezető igazgatója volt.
Az élet mindennapi témáiról igen jól beszél magyarul, hiszen szüleivel és három testvérével máig magyarul beszélik meg a családi ügyeket.
Édesapja, Charles Farkas a 20. századi Magyarországról szóló egyik legérdekesebb memoár, a Vanished by the Danube szerzője.
