Visszabalkánosított iskolák

- Az oktatási államtitkárság szerint egyértelmű rendelkezések, megfelelő tájékoztatás és a fokozatosság biztosítja a zökkenőmentes tanévkezdést. Pedagógusoktól viszont azt hallani: teljes a bizonytalanság.

– A politikai kommüniké valóban azt hangsúlyozza, nincs miért aggódniuk a tanároknak, szeptember 1-jétől csupán annyi az érzékelhető változás, hogy az első, az ötödik és a kilencedik osztályban bevezetik a mindennapi testnevelést. Megjegyzem, ezt sem könnyű megoldani, főként ahol tornaterem sincs. Ám más gond is van: a pedagógusoknak egész tanévre kell tervezniük. Csakhogy a tanév közepén, 2013 januárjában gyökeresen átalakul az egész oktatási rendszer: az önkormányzati iskolák állami fenntartásba kerülnek. És a tanárok nem tudják, mindez mivel jár, mi lesz az állásukkal.

- Bonyolítja a helyzetet, hogy a háromezer főnél nagyobb településeken a tanintézeteket január után is az önkormányzatok működtetik. Magyarán: finanszírozniuk kell azokat az iskolákat, amelyeket az állam elvett tőlük. Jogszerű ez?

– A kormány eredeti szándéka az volt – szerepel a Széll Kálmán tervben is –, hogy az állam tulajdonosává és üzemeltetőjévé is válik az iskoláknak. De kiderült: nincs erre pénz a költségvetésben. Ezért úgy módosítottak: az iskolaépületek az önkormányzatok tulajdonában maradnak, azaz nekik kell gondoskodniuk a karbantartásról, rezsiről, taneszközökről. Viszont az összes tulajdonosi jogkört elvonják tőlük, így az állam dönthet arról, mit s hogyan tanítsanak az iskolákban. Lehet, hogy ez jogszerű, ám irracionális. Ilyen rendszer sehol nincs Európában, a Balkánon is rég megszüntették. Szerbiában és Bulgáriában, amíg az iskolák az államéi voltak, az önkormányzatok semmit sem költöttek rájuk a minimálisan kötelezőn felül. Kelet-Európában az iskolák finanszírozása akkor kezdett javulni, amikor a települések átvették őket. Az Orbán-kormány ehhez képest „visszabalkánosít”.

- Létrehozzák a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KIK), amely a több ezer honi iskola fenntartói feladatait és felügyeletét látja el. Hiller István, az MSZP egykori oktatási minisztere nyilatkozta: 2-3 milliárd forintba kerülhet egy ilyen „orwelli szervezet” fölépítése.

– Szerintem Hiller ezt alábecsülte. Összehasonlításképp: a kormány létrehozza az Országos Közoktatási Intézet megyei „lerakatait” is. Egyik kollégám kiszámolta: az átalakítások költsége 2,5 milliárd forint. A KIK nagyságrendekkel kerül többe: 175 járásban és 23 budapesti kerületben lesz külön hivataluk a megyei és központi szervezetei mellett. Rengeteg ember, eszköz kell ehhez. Amit az önkormányzatoktól, a közoktatásból kivontak, részben az új állami bürokrácia létrehozására fordítják. És egyelőre a járások is csak papíron léteznek, januártól viszont már mindennek flottul kellene működnie. Mire egy új tanügyi igazgatási rendszer feláll és rutinosan dolgozik, az legalább hat-hét év. Itt fél év sem lesz erre.

- Megjósolhatók a zűrzavar és a káosz következményei?

– Az átláthatatlan, kaotikus rendszerekben megnő a „balhépotenciál”: mindenki másra hárítja a felelősséget. Problémáikkal az iskolák a járási KIK-hez fordulhatnak. Ha az ottani tisztviselő bizonytalan, nem mer dönteni, az aktát feljebb tolja megyei szintre, onnan az ügy átkerülhet a központba. Lehet, végül az oktatási államtitkár ítélkezik arról, mi történjen az adott iskolában. Az állami hierarchia különféle szintjein úgy születnek meg a határozatok, hogy a hivatalnokoknak fogalmuk sem lesz a helyi-intézményi viszonyokról.

- Az új Nemzeti alaptanterv 2013 szeptemberétől lép hatályba. Az állam szabja meg, mi tartozzon a nemzeti műveltséghez: egységes kerettanterv és egységes tankönyvek lesznek. Készülnek már ezek?

– Állítólag igen, de hogy kik írják, és mi lesz a tankönyvekben, nem tudni. Valószínűleg csak a 2013-as tanévkezdés előtt derül ki, ami elképesztő. Amikor 1995-ben az új alaptantervet elfogadták, hároméves felkészülési időt hagytak az iskoláknak. Jövő januártól változást hoz az is, hogy az iskolák megszűnnek önálló költségvetési intézménynek lenni.

- Mivel jár ez?

– A 120 ezer pedagógus fizetését központi bérszámfejtéssel folyósítják. El tudja bárki is képzelni, mekkora adminisztratív munka ez? A káoszból „ízelítőt” kaptunk tavaly, amikor a megyei fenntartású iskolák államosítása megtörtént. Egyes megyékben a tanárok nem kaptak időben fizetést, mert még nem működött a központi számítógépes rendszer. Ráadásul jövőre az iskoláknak már nem fejkvótát fizetnek, hanem áttérnek az „inputfinanszírozásra”: az új kerettantervek alapján kiszámolják, hány pedagógust mennyi óraszámban kell alkalmazni tanintézetenként. Helyi különbségeket nem vesznek figyelembe. És ha kiderül, hogy valahol több a tanár, mint ahány a standard alapján szükséges, elbocsátják a „fölösleget”, vagy a több ezer iskolát egyenként átvizsgálhatják. Ami nonszensz.

- Az iskolák autonómiájából mi marad?

– Semmi, és ez nemcsak a finanszírozásra vonatkozik. A tanárok a kerettantervtől nem térhetnek el: ami az új tankönyvekben szerepel, az számukra is kötelező. Az iskola szervezeti önállóságának vége, a tantestület és az igazgatók lényegében semmiben nem döntenek, ennek következtében a szülői és diákszervezeteknek alig marad szerepük.

- A kormány az átalakításokat azzal indokolja: az államosítással kiegyenlítődnek az iskolák közötti színvonalkülönbségek, és ez felszámolja az esélyegyenlőtlenséget.

– Épp az ellenkezője várható: a hátrányos helyzetű gyerekek még inkább lemaradnak. Kiegyenlítődés akkor lenne, ha mérnék az iskolák teljesítményét, és ahol lecsúszás van, ott fejlesztenének. A hátrányos régiókban a pedagógusok, diákok eddig legalább valamennyi plusztámogatáshoz juthattak. Ez sem lesz többé. Elsősorban a szegény és a roma fiatalok esnek ki majd tizenhat éves korukban a közoktatási rendszerből, s hullnak a semmibe. A jobb módú szülők pedig így is, úgy is megtalálják az útját, hogy gyerekeiknek megfelelő tanulási lehetőséget biztosítsanak.

- Tegyük föl: 2014-ben kétharmaddal győz a demokratikus ellenzék. Mihez kezdenek? Visszavonják a köznevelési törvényt? Lebontják a sok milliárdból felépített KIK-et? Az is óriási költség.

– Az elsődleges feladat a romeltakarítás lesz: vissza kellene állítani a 18 éves korig tartó tankötelezettséget és a Fidesz-kormány által szétvert szakképzési rendszert. Minden további lépés azon múlik, hogy a leendő kormánynak mi a koncepciója a közoktatásról. A 2010 előtti helyzetet nem lenne helyes teljesen restaurálni, hiszen a tanulási egyenlőtlenségekkel akkor is komoly gondok voltak. Ennek megoldásait kell kitalálni a kormányváltás után.

- Ráérünk addig? Nem kellene már most alternatív oktatáspolitikai terveket kidolgozni, és a demokratikus pártoknak erről vitázniuk?

– Tagja vagyok az Alternatív Oktatáspolitikai Műhelynek. Márciusban elkészítettük egy új közoktatási program tervezetét. Minden demokratikus ellenzéki párt oktatásügyi felelősével beszélgettem erről, de nyitottságot egyiküknél sem tapasztaltam. A pártok elutasítóak a független külső szakértőkkel, leginkább a saját politikai apparátusukkal dolgoznak. Ugyanakkor átfogó közoktatási reformprogramja egyik pártnak sincs, és ilyesmiről nem is tárgyalnak egymással. A demokratikus erők bezárkózása drámai. Pedig már megtanulhattuk: a rögtönzéssel, kapkodással összetákolt reformok társadalmi legitimáció híján bukásra vannak ítélve.