A vizsgálat fogságában - Az ukrán tényező a nagyhatalmak sakktábláján
A demokrata párti többségű washingtoni képviselőház a minap megszavazta, hogy igenis jogszerű az a vizsgálat, amelyet Donald Trump egyszerűen csak boszorkányüldözésnek minősít, és amely arra irányul, hogy tisztázzák, indokolt-e megindítani az elnök ellen az úgynevezett impeachment eljárást. Ez a – jobbára „alkotmányos vádemelésként” emlegetett – processzus a közhivatalból való elmozdítást célozza.
Washingtonban az első tisztáldozat Kurt Volker, az Egyesült Államok Ukrajna-megbízottja volt, aki lemondott, miután őt is beidézte a képviselőház egyik bizottsága. Volkernek szerepe lehetett a Trump ügyvédje, Rudy Giuliani által ukránokkal folytatott bizalmas találkozók megszervezésében.
A demokraták – nyilvánvalóan a pontosan egy év múlva esedékes elnökválasztásra való készülődés jegyében – arra összpontosítva gyűjtenek adatokat a Trump-elleni bűnvádi fellépéshez, hogy az elnök július 25-én telefonbeszélgetést folytatott Volodimir Zelenszkij ukrán államfővel. Ennek során Trump megkérte Zelenszkijt, indítson Kijev nyomozást Joe Bidennek, a demokraták mindmáig legesélyesebb elnökjelölt-aspiránsának – még Barack Obama alelnökeként, 2014–2016-ban folytatott, Ukrajnával kapcsolatos – ténykedésével, valamint Biden fiának ukrajnai üzleti ügyeivel kapcsolatban.
Megjegyzendő: nem árt az óvatosság a telefonbeszélgetés tartalmának a minősítését illetően, mert ugyan két közzétett hivatalos feljegyzés is létezik erről, de egyik sem szó szerinti jegyzőkönyv, és maga a hangfelvétel nem nyilvános.
Mondhatni, „emberileg érthető”, ha egy politikus örülne annak, ha lenne valamilyen lejárató értesülés a kezében a riválisáról. De ha az amerikai elnök valóban Ukrajnának szánt katonai segélyt tartott vissza – vagyis módosította az amerikai külpolitikai magatartást – annak érdekében, hogy saját belpolitikai haszonszerzése végett büntetőeljárás alá vonjon egy külföldi hatalom segítségével egy amerikai állampolgárt, az már felveti a hivatalviselésre való méltatlanság kérdését.
Másfelől persze az is kétséges, hogy milyen esélyekkel indulna majd a demokraták színeiben az elnöki tisztségért Biden, ha az bizonyosodna be, hogy alelnökként visszaélt helyzetével, fia védelmében leváltatta a Hunter Bident foglalkoztató vállalat, a Burisma elleni vizsgálatot vezető ukrán főügyészt.
A kelet-ukrajnai helyzet normalizálására törekvő – ezekben a hetekben éppen a donyecki és luhanszki szakadárokkal kölcsönös csapatvisszavonási megállapodásokat végrehajtó – jelenlegi kijevi vezetés tehát a Biden-ügyben „Pilátus a krédóban”. Ukrajna korábban – még Petro Porosenko elnök alatt – jelentős szerepet játszott annak bizonyításában is, hogy Oroszország beavatkozott a 2016-os amerikai elnökválasztásba. Washingtonban most azt is mérlegelik, hogy a Mueller-bizottság jelentése, amely Donald Trump és környezete oroszországi kapcsolatait vizsgálta, de leginkább csak a 2016-os elnökválasztási kampánnyal összefüggésben, most akár új vonatkozásban is felbukkanhat, és új ukrán szálak válhatnak láthatóvá.
Ami a keretet, az impeachmentet illeti, az a demokraták részéről leginkább arra szolgál, hogy aláássa Trump tekintélyét a saját táborán belül. Az ügy alapjában egy ismeretlen, állítólag korábban Trump közelében dolgozó „vészharangkongató” kiszivárogtató CIA-tiszt jelzésére épült, de az időközben lefolytatott meghallgatásokból kirajzolódott, hogy Trump munkatársai több amerikai külügyi tisztségviselőt is bevontak a Zelenszkijékkel való alkudozásba a Bidenék elleni nyomozás elrendelése érdekében. Akadt, aki nem értett egyet a katonai segélyek visszatartásával – ilyen volt Marie Yovanovitch kijevi amerikai nagykövet, akit Giuliani nyomására rövid úton visszarendeltek.
A washingtoni képviselőházban az előzetes vizsgálódások, meghallgatások után adott ugyan a demokrata párti többség az impeachment eljárás hivatalos elindításához, de arra már vajmi kevés az esély, hogy a vádemelési javaslat elegendő támogatást kapjon a kongresszusnak nevezett kétkamarás törvényhozásban. A republikánusok dominálta szenátusban kétharmados többségre lenne szükség. Az impeachment csak látszólag büntetőjogi eljárás: az „ítélethozatal” mindig politikai többség kérdése.
Ukrajna szemében az egész kérdéskör a lényeget tekintve a béketörekvéseket hátráltató tényezőnek számít. Egyfelől az ügy következtében a kelet-ukrajnai rendezést célzó erőfeszítéseket amerikai részről korábban koordináló, nagy tapasztalatokkal rendelkező Kurt Volker már nincs a helyén, és az ő hiánya érzékelhetően visszaveti az amerikaiak konstruktív ukrajnai szerepvállalását.
Másfelől most, a Trump–Zelenszkij-beszélgetés szövegének az amerikai belpolitikai megfontolásokból történt közzététele – a diplomáciai érintkezésben alapvető fontosságú bizalmi elv arculcsapása – nyomán mindenki jobban meg fogja gondolni, miket mond, ha az amerikai elnökkel beszél.
Korábban sok szó esett arról, hogy az amerikaiak ötödikként csatlakoznának az ukrajnai kérdést tárgyaló normandiai négyekhez (Oroszország, Ukrajna, Németország, Franciaország). Erről most nem hallani, márpedig az amerikaiak hiányában a „normandiaiak” aligha jelentenek elég meggyőző garanciát a béketeremtési erőfeszítések során az egymással szemben végtelenül bizalmatlan feleknek.
Ennek fényében különösen méltánylandó eredmény, hogy november elsejére befejeződött a csapatszétválasztás a Donyec-medencei frontvonalnál lévő, Luhanszk megyei Zolote településnél. Mindkét fél hátrébb vonta csapatait és fegyverzetét a kijelölt távolságba. A csapatszétválasztás megtörténtét az EBESZ megfigyelői ellenőrizték és igazolták.
