Lapszemle – New York Times: Orbánnak nem csak hatalmat jelentett a vírus, de fenyegetést is a kétharmadára

A Reuters hírügynökség a magyar parlament tegnapi döntéseiről szóló jelentésében kiemeli, hogy miközben visszavonták a kormány különleges felhatalmazását a törvényhozás helyett történő rendeletalkotásra, Orbán Viktor több rendelkezését érvényben tartották – azt is, amely az év végéig felfüggeszti a hiteltörlesztéseket, de azt is, amely jelentős adóbevételeket von el az önkormányzatoktól. Az Országgyűlés emellett megszavazta, hogy a jövőben a kormány saját maga hirdethet ki vészhelyzetet a tiszti főorvos indítványára.

Orbán most kormányzása legkeményebb kihívásával néz szembe, hiszen a járvány recessziót idézett elő a magyar gazdaságban, és növelte a munkanélküliséget,

miként történt az a világ nagy részén – állapítja meg a Reuters.

A Bloomberg hírügynökség szerint az, hogy egészségügyi kérdésben ezentúl a parlament jóváhagyása nélkül ki lehet hirdetni rendkívüli állapotot, és bevezetni a rendeleti kormányzást, újabb olyan bírálatok tárgya lehet, miszerint

Magyarország az autoriter kormányzás felé csúszik.

A beszámoló emlékeztet arra, hogy Magyarországgal szemben jogállamisági eljárás folyik az EU-ban, és hogy idén – első uniós tagországként – Magyarország kikerült a teljesen szabad országok csoportjából a washingtoni székhelyű Freedom House besorolásában.

A New York Times külön cikkben foglalkozik a magyarországi helyzettel. Ebben megállapítja: többen úgy látják, hogy a különleges jogrend megszüntetése gyakorlatilag Orbán Viktor kiterjesztett hatalmának a törvénybe iktatásával ér fel. A lap ismerteti az Eötvös Károly Intézet budapesti demokráciafigyelő intézmény elemzésének következtetését, miszerint a tegnapi döntésekkel nem kívánták helyreállítani a járvány előtti jogrendet, hanem megteremtették a jogi alapját újabb rendkívüli és korlátlan kormányzati hatalomgyakorlásnak. Idézi Fleck Zoltánt, az intézet igazgatóját, az ELTE jogi karának tanárát, aki szerint „innen már nincs visszalépés”, a hatalom állandósította a rendkívüli állapot lényegét. 

A New York Times szerzője szerint

Orbán, a hatalomba történt 2010-es visszakerülése óta nyers erővel dolgozik azon, hogy alapvetően átalakítsa a magyar társadalmat – a hardware-t és a software-t egyaránt.

Célja, mint 2014-ben mondta, az illiberális állam megépítése. 

A cikk kitér arra, hogy a különleges jogrend alatt jelentős adóbevételektől fosztották meg az önkormányzatokat, kormányt bíráló Facebook-bejegyzések szerzőit állították elő, majd engedték szabadon, másokat nagy összegű bírsággal sújtottak tiltakozásuk miatt, felére nyesték a parlamenti pártok állami támogatását, katonákat küldtek ki intézkedni a stratégiai jelentőségűnek nyilvánított üzemekbe, és jogvédők szerint megsértették a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat. A miniszterelnök hívei azonban Soros Györgyhöz kötődő balliberálisok által fabrikált álhírként bélyegzik meg a bírálatokat.

A New York Times megállapítja: a járvány, miközben alkalmat adott Orbánnak újabb hatalmi jogosultságok megragadására, egyben

fenyegetést is jelentett számára: kétharmados parlamenti többsége veszélybe kerülhetett volna, ha néhány fideszes képviselőt megfertőz a vírus

– bár ilyen pozícióvesztés más okokból is elképzelhető, a párt két képviselőjének például nemrégiben függesztették fel a mentességét, korrupciós botrány miatt.

A lap kitér arra, hogy jogtudósok szerint a kormány a vírus miatti intézkedések nagy részét meghozhatta volna a rendkívüli helyzetekre már egyébként is adott felhatalmazások alapján. Más lépéseknek pedig semmi közük nem volt a járványhoz. A parlament a koronavírus-válság alatt élt a lehetőséggel, hogy korlátozza a nemüket megváltoztatók jogait, illetve hogy titkosítson egy több milliárd eurós kínai fejlesztési projektet – utal a New York Times a Belgrád-Budapest vasútvonal építési terveire.

Idézi a cikk Ligeti Miklóst, a Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet magyarországi részlegének a jogi igazgatóját, aki szerint a most hozott törvény nem jogi aktus, hanem politikai deklaráció, afféle „pávatánc”, hiszen a kormány saját maga is véget vethet a különleges jogrendnek, ehhez nincs szüksége parlamenti felszólításra. Ez csupán a homlokzat, a demokratikusabb látszat kedvéért – vélekedik Ligeti Miklós.