Orbán esetében csődöt mondott az EU

Már semmit nem segít az össze-visszabeszélés, az elhallgatás, a kivárásra játszás és a hazudozás az Európai Néppárt előtt. A legújabb, a negyedik alkotmánymódosítás után már viszonylag egyértelmű Orbán Viktor viselkedésének látlelete: a magyar miniszterelnök teljesen tudatosan provokál. Hideg számítással, tudatosan sérti meg azokat az alapértékeket és alaptörvényeket, amelyeket a szerződések és az alapjogi karta az uniós tagság következtében előírnak Magyarország számára. És eközben Orbán európai konzervatív pártbarátai egyelőre falaznak az alelnöküknek.

Ez meglehetősen gusztustalan eljárás. Efelől többé már semmiféle komoly kétségünk sem lehet, legalábbis akkor nem, ha politikai szempontokból szemléljük az eseményeket.

A legújabb kezdeményezést – ahogyan a hatalmi mámorában dagadt vitorlával sikló kormány megkísérli gúzsba kötni az Alkotmánybíróságot – természetesen most az illetékes EU-intézményeknek kell formálisan és jogilag is megvizsgálniuk – mondogatják a csitítgatók. A Bizottságnak előbb természetesen jelentést kell készítenie, lehetőség szerint bizonyítékokkal meggyőzni Orbánt, vagy bepanaszolni a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság előtt.

Csak ezután lesz egyértelmű jogi bizonyosság. Az Unió végül is egy jogközösség, és ez az egyik fontos, ha nem a legfontosabb értéke. A konkrét esetben azonban nem elegendő ez a formális meghatározás.

Mert ennek a konzervatív embernek az esetében, aki a kommunista hatalom megdöntésekor 1989-ben fiatal liberálisként és diákként pozitív szerepet játszott országa demokratizálásában, létezik egy úgyszólván történelmi bizonyíték is az ezt megelőző történelmi korszakból. Az alkotmány kitekergetésében és megszegésében Orbán csak egy bűnismétlő. A demokráciában szokásos hatalommegosztásba történő beavatkozásainak mindig azonos okai vannak.

Csaknem pontosan két éve történt, hogy Orbán egész Európában megdöbbenést és felháborodást váltott ki a média és a demokrácia gúzsbakötésére irányuló reakciós törvényjavaslataival. Később a kényszernyugdíjazással megpróbált közvetlenül is beavatkozni a független bíróság működésébe. Súlyosbító körülménynek számít, hogy megengedte magának, hogy mindezt az EU-tanács soros elnökeként tegye meg.

Emiatt azonban egy hosszadalmasan elhúzódó eljárás után megkapta a számlát. Az EU-intézmények nyomására Orbánnak ki kellett javítania a törvényeit.

Ezt a demokráciapolitikai tisztogatási folyamatot egyébként akkoriban nem a Bizottság kezdeményezte, és nem is a kormányfők, hanem az Európai Parlament. A jogi vizsgálódás folyamatában az európai parlamenti képviselők kemény vitában bírálták a miniszterelnököt, aki egyúttal az Európai Tanács soros elnöke is volt. Láthatóan most ismét valami ehhez hasonló készül.

A Magyar Alkotmánybíróság Orbán által megkísérelt gúzsbakötésével szemben hevesen tiltakoztak a civil szervezetek, illetve a közvélemény és természetesen a magyarországi ellenzék is. Az EU szintjén azonban eddig visszafogottabbak voltak a reakciók.

Egészen szerdáig! Akkor ismét az európai parlamenti képviselők, élükön Guy Verhofstadt liberális frakcióvezetővel fejtettek ki nyomást és fogalmaztak egyértelműen. És ez így van jól! Ahogyan most látszik, az EU-Bizottság kénytelen lesz pellengérre állítani a magyar kormányt. Viviane Reding igazságügyi biztossal nem jó viccelődni, ez már két évvel ezelőtt is bebizonyosodott. Reding asszony Európai Néppártbeli pártbarátai azonban gyáva hallgatásuk miatt szégyellhetnék magukat.

Fordította: dr. Gonda László