Nyugaton már megtört a szélsőjobb, itt azonban még él és virul
– Az utóbbi időben felbolydult a szélsőjobb szcéna – mondja Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető elemzője. A folyamat azonban nem egyirányú. Szerinte például a radikális pártok, így például a Brexitet kiharcoló euroszkeptikus brit UKIP (az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) lendülete korábbra tehető, majd aztán a most júniusi előrehozott választáson minimálisra zuhant a támogatottsága.
Fotó: EPA/Matteo Bazzi
Európa-szerte a szélsőjobb fő témája már jó ideje a bevándorlás volt. A korábbi terrorcselekmények, a 2004-es madridi robbantások, rá egy évre a londoni metróban elkövetett merénylet, illetve a brüsszeli zsidó múzeum elleni 2014-es terrortámadás is növelte a bevándorlás- és muszlimellenességet Európában. Az utóbbi időben ismét megsokasodtak a merényletek, a két évvel ezelőtti migrációs hullám is jó táptalajt kínált a szélsőjobb megerősödéséhez. Olaszország régóta migrációs nyomás alatt áll, ott már 2015 előtt is naponta számoltak be a televíziók arról, hogy hány menekült és migráns száll partra vagy hogy mennyire sokan fulladnak a tengerbe. Európa mégsem figyelt eléggé a problémára, az csak később vált kulcsfontosságú kérdéssé.
A legtöbb országban a szélsőjobb nincs és nem is volt kormánypozícióban. Ez alól kivétel például az osztrák FPÖ, amely már kormányzott, Finnországban is hatalomra jutott a szélsőjobb, Dániában pedig kívülről támogatják a kabinetet.
– Franciaországban, Angliában és Németországban viszont még körbeveszi őket a mérsékelt pártok alkotta cordon sanitaire (politikai vesztegzár), bár a politikai diskurzus fontos alakítói lettek – magyarázza Hunyadi Bulcsú.
Új fejlemény, hogy két szélsőjobb mozgalom megerősödött: az amerikai alt-right és az európai gyökerű identitárius szerveződés. Az előbbi tagjai „alternatív jobbnak” nevezik magukat.
Sok ideológiai irányzatot lefednek, ami egyesíti őket, az a mainstreamellenesség és a „fehér identitás” védelme.
A mozgalomnak fontos szerepe van abban, hogy a szélsőjobboldali ideológiát átcsomagolják, fiatalosabbá teszik: trendi megjelenéssel, élre vasalt nadrágos, öltönyös yuppie-ként sokkal szélesebb kört érnek el, mint a nyelvezetükben avítt, megjelenésükben extrém elődeik.
A mozgalom Európában is terjed, de összemosódik az úgynevezett identitárius mozgalommal. Ez a főleg a muszlim országokból érkező bevándorlásra adott válaszul jött létre még a kétezres évek elején. A szerveződés Franciaországból indult el,
tagjai mára szinte minden európai országban jelen vannak. Azt hirdetik, hogy az európai fehér-keresztény civilizáció feladta gyökereit, ezért védtelenné, kiszolgáltatottá vált.
– Nincs pártkötődésük, civil mozgalomként működnek, azt állítják, meg akarják védeni Európát. Nemrég elindítottak egy kampányt, pénzt akarnak gyűjteni, hogy elsüllyeszthessék a menekültek hajóit a tengeren – mondja a PC vezető elemzője.
Hunyadi Bulcsú
Az identitárius ideológia nem szereti a sovinizmust, azt állítja, hogy az európaiaknak össze kell fogniuk a migrációval szemben. Ez újdonságnak számít, hiszen a különböző nemzetek szélsőséges szervezetei sokszor nem jönnek ki jól egymással. A szélsőséges pártok nem látnak bennük riválist, a mozgalom nem akar politikai erővé válni, és tagjai amúgy szélsőjobbos és jobboldali populista pártok törzsszavazói.
Márciusban a holland választásokon kikapott az iszlámellenes Geert Wilders Szabadságpártja, amely egy hónappal korábban még a legnépszerűbb erőnek számított a közvélemény-kutatások szerint. Wilders nem finomkodott a kampányban, jelezte: betiltaná a Koránt és bezáratná a mecseteket. Ettől eltérő módon a francia Marine Le Pen a centrista taktikát követte. „Mától nem vagyok tovább a Nemzeti Front elnöke. Elnökjelölt vagyok” – mondta a második forduló előtt Le Pen. Szélesíteni akarta táborát, pártjának múltja terhes volt neki. Az Alternatíva Németországért (AfD) májusi kongresszusán a mérsékeltek háttérbe szorultak, így a párt folytatja radikális politikáját.
– Az utóbbi években megerősödtek a szélsőjobb pártok. Azzal, hogy Wilders radikális, Le Pen múlttal látszólag szakító taktikája most nem lett sikeres, a győztes mérsékeltek időt nyertek. Reformokat vezethetnek be, hogy átalakuljon a közbeszéd, a politikai rendszer, a migrációs helyzet kezelésével pedig kifoghatják a szélsőjobb vitorlájából a szelet – mondja Hunyadi Bulcsú.
A vezető elemző szerint a szélsőjobb európai pártok „cukisodását” vagy középre húzódását nehezíti, hogy a szervezeteken belül komoly ellentétek vannak.
– A német AfD tagjainak egy része a neonáci szférából érkezett, nyilvános beszédeikben még pártjuknak is vállalhatatlan szövegeket mondanak. Őket ki akarják szorítani mérsékeltebb párttársaik. A belső konfliktusok kihatnak a párt támogatottságára is. Még a német euroszkeptikusok is soknak tartják az AfD radikalizmusát. Finnországban is konfliktusos a szélsőjobb, ott az Igaz Finnek elnökének radikalizmusa osztja meg a saját pártját is – mondja a vezető elemző. Hunyadi szerint a magyar Jobbik taktikája leginkább a francia Nemzeti Frontéhoz hasonlít: Le Penék is a szélről indultak, Marine Le Pen még az antiszemita kijelentéseiről elhíresült apját is kizárta a pártból, és behúzódott a közép felé.
A szélsőjobbos taktikát befolyásolja a többi párt magatartása is. Hollandiában például Mark Rutte miniszterelnök Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) pártja megpróbálta felvenni a versenyt bevándorlásellenességben Wildersszel.
– Anglia esete is hasonló: a populista UKIP fő követelése volt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az unióból.
Ezt a szöveget aztán David Cameron volt kormányfővel az élen a toryk is átvették. A végén csapdahelyzetbe lavírozták magukat.
A francia Emmanuel Macron taktikája az volt a szélsőjobbal szemben, hogy pozitív vízióval, jövőképpel állt elő. Ahogy az Egyesült Államokban, itt is alapvetően a globalizmus és az antiglobalizmus kérdésére szűkült a választási vita. Macron Európa- és globalizációpárti, Le Pen nézeteivel gyökeresen ellentétes értékek mellett állt ki, amire a franciák most nyitottak voltak, legalábbis nyitottabbak, mint Le Penéire.
Az elemző szerint Franciaország és Hollandia után – a közvélemény-kutatások szerint – Németországban sem tör át az itt győzelmi esélyekkel nem is rendelkező szélsőjobb, sőt nem is válik a pártrendszer, illetve a parlament meghatározó tényezőjévé. Az AfD-n belüli konfliktusok mellett az sem segíti a radikálisokat, hogy egyik fontos témájukat kezdik elveszteni: a német közvélemény számára a migráció már nem olyan fontos, mint korábban. Kevesebben érkeznek hozzájuk, mivel Angela Merkel kancellár fokozatosan szigorított a bevándorláspolitikán.
Már biztos-e a szélsőjobb veresége Európában?
– A közvetlen veszély elmúlt. De nem lehet tudni, hogy a 2015-ös menekülthullámhoz – amely magas labda volt a szélsőségeseknek – hasonló témához, munícióhoz jut-e az európai szélsőjobb.
Ráadásul Kelet-Közép-Európában nem látszik, hogy a radikálisok előretörésének trendje – a Nyugathoz hasonlóan – megtört volna.
