Női egyenlőség – nálunk csak a jövő században?

A nők említett parlamenti arányát tekintve Máltával az utolsók között vagyunk az Európai Unióban – és a 129. helyen világ-összehasonlításban... A miértre több fajta válasz is van. Gurmai Zita, az MSZP európai képviselője szerint átlag hetente vernek agyon egy nőt Magyarországon – miközben a nők elleni erőszakos cselekmények száma feltehetően a bejelentett eseteknek többszöröse. Ilyen légkörben eleve korlátozódik a politikai aktivitás, amit a gazdasági helyzet is befolyásol: sok nő azért nem vállal eleve politikai szerepet, mert fél, hogy emiatt elveszti a munkahelyét. S tény az is, hogy a férfiak egyre jobban féltik megszerzett pozícióikat: míg korábban az európai parlamenti helyek iránt viszonylag alacsony volt az érdeklődés, most – miután kiderült, hogy fontos lehetőségről van szó- egyre több férfi próbál ott is mandátumot szerezni.

Sara Schlote, a Berlini Társadalomtudományi Kutatóközpont szakértője, az SPD elnökségének tagja, arról tudott beszámolni, hogy sikeresnek bizonyul a német baloldali pártok küzdelme a nők egyenjogúsításáért a politikában. Mind a Zöldeknél, mind a Balpártban 50 százalék felett van a nő-képviselők száma a Bundestagban, az SPD-t 88 férfi és 58 nő képviseli. Ugyanakkor a CDU/CSU 237 tagú frakciójában csak 45 nő foglal helyet, a kormánykoalíció másik tagjánál, a liberális FDP-nél jobb a helyzet: 69 férfi mellett 24 nő. A tartományi parlamentekben 18 – 45 százalék között mozog a nők összesített aránya. Egyébként a „jellegzetes” nő-politikus Németországban magasan képzett, van munkahelye is – és nincs gyereke, illetve azok már felnőttek. Gond, hogy még nincs elég nő ahhoz, hogy a „gyengébb” nem a lakosságban viselt arányának megfelelően kapjon helyet a közéletben. Ezért a szociáldemokraták külön programokkal, képzésekkel készítik fel a nőket a politikai pályára. Ahová bejutniuk, még inkább tovább jutniuk a németországi sikerek ellenére ott sem könnyű, hiszen a fontos pozíciókat általában férfiak töltik be – minél feljebb jutunk a rangsorban, annál inkább. S vannak más, nem elhanyagolható tényezők: a politikusok tanácskozásait általában az esti órákban tartják, s azokon sok, családját, gyermekeit ellátó nő nem tud részt venni. Ilyen és hasonló körülményeket vonakodva vesz figyelembe az a férfi többség, amely egyébként fontos meccs esetén egyhangúan fogja rövidre az összejövetelt...
Sandra Schlote (egyébként lelkes labdarúgó) azt javasolja a parlamenteknek: vezessenek be női kvótát a bizottsági helyek elosztásánál, változtassák meg a „férfias” vita-kultúrát, adjanak szülési szabadságot a nő-képviselőknek és létesítsenek helyiségeket, ahol felügyelet alatt hagyhatják kicsinyeiket. (A vita egy litván részvevője elmondta: hazájában erre csak akkor került sor, amikor egy képviselőnő az ülésteremben szoptatta kicsinyét).

EBESZ: a magyar rendszer hátrányos a nőknek

Vitathatatlan, hogy több nő kerül be parlamentekbe az arányos, pártlistás rendszerben, mint a többségi rendszerekben – mutatják az EBESZ vizsgálatai. (Magyarországon most a többségin alapuló vegyes rendszert vezették be). 2010-ben a listás rendszert alkalmazó államokban összesítve 24.4, a vegyes rendszerűekben 18.7 százalék volt a nők aránya –miközben háromszor annyi ország alkalmazta a listás rendszert, mint a vegyest. Az utóbbinál az a cél, hogy az adott választókerületben legesélyesebb jelöltet indítsák, függetlenül annak nemétől. Ilyen esetekben pedig általában a férfiaké az előny, akik többnyire régebbi, ismertebb szereplői a politikának, ritkán akarnak megválni a mandátumtól s gyakran egyetlen vetélytársuk nő – aki ellen összefognak... . Persze van erre is orvosság: az Egyesült Államok egyes államaiban korlátozták az újraválaszthatóságot s ezekben emelkedett a nő-képviselők száma. S vannak még keményebb követelmények, pl. Franciaországban, ahol (bár többségi rendszer van) pénzbüntetést kell fizetnie annak a pártnak, amely nem állít azonos számú nő – és férfi-jelöltet egy-egy választókerületben. Nagybritanniában a Munkáspárt egyes választókerületekben csak nőket jelöl választási listáján s ezzel 1997-ben elérte, hogy megkétszereződjék a nő-képviselők száma. Egyébként az EBESZ a nő-kvóta általános bevezetését tartja a legfontosabbnak ahhoz, hogy mindenütt javuljon a helyzet.

A 2014-es magyar választásokon, az új, vegyes rendszerben várhatóan még kevesebb lesz a nő-jelölt, hallhattuk Várnagy Rékától, a Corvinus Egyetem kutatójától. Talán több az európai parlamenti választásokon, ám ez sem feltétlenül örvendetes: a tehetséges politikusnők így elveszhetnek, mert brüsszeli éveikben keveset hallani róluk, így, ha hazatérnek, kevés az esélyük, hogy beilleszkedjenek a politikai életbe.
A rendszerváltás óta eltelt húsz évben egyébként hazánkban alig változott a helyzet: a nő-képviselők aránya mindvég 7-11 százalék között mozgott. Így tán a 22. századra lehet minden második magyar képviselő nő. Az EBESZ szerint ugyanis a szervezet általános, a magyarénál sokkal kedvezőbb adatai szerint is – ha a jelenlegi irányzat folytatódik – a tagországokban még 50 évet kell várni a nők egyenlő politikai képviseletéig, világviszonylatban pedig 150 esztendőt...