Nincs az a pénz – Béketerv novemberre tekintettel

Ami az első elemet illeti, a terv annyira kedvező Izraelnek, hogy nyilvánvalóan számíthat mindazok rokonszenvére, akik a zsidó állam pártján állnak. Vannak persze az amerikai zsidóságon belül is sokan, akik liberális értékrendjük alapján erős fenntartásokkal viszonyulnak a Benjámin Netanjáhú által megtestesített izraeli politikához. Azt viszont pillanatnyilag senki nem tudja, meddig maradhat kormányfő Netanjáhú, és a változás reménye akár oldhatja is az Izraellel szembeni idegenkedést.

Ha a második számítás is beválik, akkor annak révén Trump javaslata nem bizonyul hamar szétpukkanó léggömbnek, hanem legalább november első keddjéig az asztalon levő opciónak számíthat, a hivatalban levő elnök tehát azzal győzködheti a közvéleményt, hogy centiméterekre van az izraeli–palesztin konfliktus megoldásától – attól, amibe évtizedek óta eddig mindenkinek beletört a bicskája. Csakhogy ennek a második számításnak a sorsa egyelőre felettébb kétséges: a palesztinok első dühükben bevágták az ajtót. A diplomácia azonban – politikai szándék megléte esetén – bármikor találhat hátsó ajtót.

Mit is tartalmaz Trump béketerve, amelyet állítólag az elnök veje, Jared Kushner irányításával dolgoztak ki? Először is a kétállami megoldás elvét, vagyis azt, hogy Izrael mellett jöjjön létre a palesztinok állama is. Ez első megközelítésre a palesztinoknak kedvez, hiszen a kétállami opciót Izraelben mindeddig igyekeztek halottnak láttatni – vonatkozik ez magára Netanjáhúra is.

A részletekből azonban hamar kiviláglik, hogy a feltételrendszer sokkal hátrányosabb lenne a palesztinok számára, mint a korábban felmerült megoldási változatok. Izrael részévé nyilvánítanák az 1967-ben megszállt Ciszjordánia – izraeli elnevezéssel: Júdea és Szamária – területén a Jordán folyó izraeli telepekkel benépesített völgyét, valamint az eddig létesített többi ciszjordániai zsidó telepet és a hozzájuk vezető utakat. A palesztin állam tehát csak ezen telepek közötti területeken jöhetne létre.

Az 1993-as oslói békemegállapodás három részre osztotta a megszállt területet. Negyven százalékot tesz ki az A zóna, amely kizárólagosan palesztin biztonsági és közigazgatási ellenőrzés alatt áll. További 30 százalékot fed le a B zóna, amely Trump mostani terve szerint csak egy négy éven át tartó folyamat végén válhatna az A zónával együtt a létrejövő, hangsúlyozottan demilitarizált palesztin állam részévé, abban az esetben, ha addig a palesztinok elismerik Izraelt zsidó államnak Jeruzsálem fővárossal és biztonsági igényeivel, ha lefegyverzik a Hamászt, az Iszlám Dzsihádot és a többi terrorszervezetet, és ha az emberi jogok követelményeinek és a szólásszabadságnak megfelelő, korrupciótól mentes kormányzati rendszert építenek ki. A fennmaradó 30 százalékot kitevő C zóna (a Jordán-völgy és a telepek) Izrael részévé válna. Része az amerikai tervnek a Golán-fennsík izraeli annektálásának a tudomásulvétele is.

Mahmúd Abbász palesztin elnök

A palesztin állam tehát csak feltételesen jöhetne létre, és akkor is az államiság korlátozott jegyeit hordozná, hiszen demilitarizált államként kellene működnie. A legsúlyosabb pont azonban, ami a palesztinok számára a leginkább elfogadhatatlan, hogy Jeruzsálem – három világvallás kultikus helye – a zsidó állam „egy és oszthatatlan” fővárosa lenne, beleértve a muszlimok számára szent Al-Aksza-mecset térségét is. Fügefalevélként kitalálták, hogy a Kelet-Jeruzsálemmel határos, de a város határán – a város köré épített biztonsági fal- és kerítésrendszeren – kívül eső Abu Disz palesztin települést „kineveznék Kelet-Jeruzsálemnek”, és az lenne Palesztina fővárosa. Oda nyílna meg a „palesztinai amerikai nagykövetség”.

Ebből állna tehát a területi rendezés, amihez kapcsolódik még az az elem, hogy az új amerikai tervben egy szó sincs az elűzött palesztinok visszatérésének a lehetőségéről. Trump ugyanakkor azt ígéri, hogy a béketerv a palesztin gazdaság gyarapodását és a munkanélküliség csökkentését is lehetővé teszi. Az elnök szerint ötvenmilliárd dollár befektetéssel tíz év alatt egymillió munkahely jöhetne létre, és a bruttó hazai termék a többszörösére növekedne. Nagyszabású infrastrukturális beruházásokról is szó van, így például arról, hogy föld alatti gyorsforgalmi összeköttetést teremtenének a gázai övezet és a ciszjordániai palesztin területek között.

A palesztinok első reakciója a teljes elutasítás volt. Mahmúd Abbász palesztin elnök a palesztin vezetőség Rámalláhban tartott rendkívüli ülése után azt üzente Trumpnak és Netanjáhúnak, hogy „Jeruzsálem nem eladó, jogaink nem eladók, nem képezik alku tárgyát, és a megállapodásuk, az összeesküvés nem fog sikerülni”. Néhány nap múlva Abbász az Arab Liga kairói rendkívüli ülésén teátrálisan bejelentette, hogy a palesztinok minden kapcsolatot megszakítanak Izraellel és az Egyesült Államokkal. Azt mondta, nem fog úgy bevonulni a történelembe, mint az az ember, „aki eladta Jeruzsálemet”.

A külügyminiszterek tanácskozását követően kiadott közleményben az Arab Liga elutasította az amerikai javaslatot, mert megítélése szerint a tervezet igazságtalan és sérti a palesztinok alapjogait. Az arab országok ragaszkodnak ahhoz, hogy a palesztin állam az 1967-ben elfoglalt területeken jöhessen létre, és fővárosa Kelet-Jeruzsálem legyen.

Az arab egység egyértelmű megbomlását jelenti ugyanakkor, hogy Omán, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek a béketerv kidolgozása során együttműkött az Egyesült Államokkal. Még az Arab Liga ülése előtt Egyiptom is arra szólította fel a palesztinokat, hogy „alaposan gondolják át” Trump tervét.

Szaúd-Arábia kétarcúan politizál. Királya a palesztin ügy melletti elkötelezettségéről biztosította a palesztin elnököt, a szaúdi külügyminisztérium ugyanakkor elismeréssel szólt Donald Trump erőfeszítéséről, amellyel békét próbál teremteni Izrael és a palesztinok között. A rijádi külügyi nyilatkozat szorgalmazza, hogy kezdődjön közvetlen tárgyalás Izrael és a palesztinok között amerikai védnökség alatt.

Izraelben nemcsak Netanjáhú helyesli az amerikai javaslatcsomagot, hanem Beni Ganc, a legnagyobb ellenzéki párt, a Kék és Fehér vezetője is. Ellenzi viszont a telepesek zöme, akik még ilyen korlátozott formában sem akarnak hallani semmilyen palesztin államról.

Az Európai Unió – szokásához híven – óvatoskodik. Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai fő képviselője szerint az Egyesült Államok kezdeményezése lehetőséget nyújt arra, hogy újraindítsák az izraeli–palesztin konfliktus tárgyalásos és életképes megoldására irányuló erőfeszítéseket. Felszólította mindkét felet, hogy politikájuk révén igazolják a kétállami megoldás iránti valódi elkötelezettségüket mint az egyetlen lehetséges módot a konfliktus lezárására. A németek azonban már szkeptikusabbak: Heiko Maas német külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy csak olyan megoldás vezethet el az izraeliek és palesztinok közötti tartós békéhez, amelyet mindkét fél elfogad.