Nekünk is lehet egy Watergate-botrányunk?
Az USA-ban a lehallgatási botrányba belebukott egy elnök.
A Watergate-botrány az Egyesült Államok történetének egyik legdurvább politikai ügye volt. 1972-ben robbant ki Richard Nixon elnöksége alatt. A regnáló elnök legbizalmasabb körének megrendelésére betörtek és lehallgató készüléket helyeztek el a demokrata párt választási irodájának központjába. Vasárnap este egy ehhez kísértetiesen hasonló ügyre derült fény, miszerint az Orbán-kormány egy szupertitkos izraeli kémszoftverrel hallgatott le kormánykritikus újságírókat és üzletembereket. Az ügyet a Direkt36 oknyomozó újságíróból álló csoport leplezte le más nemzetközi szerkesztőségekkel együtt. Saját újságíróik mobiltelefonjait megvizsgálták, és megtalálták rajta a Pegasus nevű kémprogram behatolásának nyomait.
A Pegasus-botrány után Stummer János, a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke azt mondta a 168-nak, hogy „dagad a magyar Watergate-botrány”. Na, de mi is az a Watergate-botrány? A világ egyik legismertebb lehallgatásos sztorija, amely az amerikai elnök lemondásához vezetett.
Előzmények
Richard Nixon republikánus párti vezető elnöksége egy politikai és kulturális szempontból is feszített időszak volt az amerikai társadalom számára. A vietnami háború ellenes tüntetések mindennaposak voltak az országban. A társadalom jelentős hányada elutasította a költséges és számos emberéletet követelő vietnami beavatkozást. A hippi kultúra virágkorát élte, a szexuális forradalom pedig a hatvanas-hetvenesek évek fordulóján csúcsra ért.
A hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje a szellemi és kulturális élet szempontjából a huszadik század egyik legizgalmasabb időszakának tekinthető, amikor Bob Dylan és John Lennon pályája csúcsán. A gazdasági mutatók a második háború utáni fellendülés után a hetvenes évek elejétől stagnáltak, majd csökkenésnek indultak. 1972-ben Richard Nixon elnök személyében pedig egy rendkívül konzervatív vezetőt választottak meg az amerikaik. A harcos antikommunista és jobboldali vezető 1972-ben már másodjára költözhetett be a Fehér Házba. Még abban az évben két a regnáló elnök legbelsőbb köre által felbérelt betörő behatolt a demokrata párt választási irodájába. A két elkövetőt tetten érték és ezáltal kirobbant a Watergate-ügy.
Richard Nixonnak ugyan a választási győzelemhez nem lett volna szüksége ilyen machinációkra, az amerikai elnök és pártja mégis tisztességtelen eszközökhöz folyamodott. A Watergate-házba történt betörés elsőre nem kavart nagy hullámokat az amerikai közvéleményben. A Washington Post két újságírójának köszönhetően azonban feltűnt néhány gyanús körülmény. A betörők öltönyt viseltek, illetve egy neves ügyvéd hozta ki őket a rendőrségi fogdából. Az egyik betörő zsebében egy 25 ezer dolláros csekk lapult, amit az elnök újraválasztásáért küzdő bizottság állított ki a részükre. A betörőknek mindemellett kiváló kapcsolatuk is volt a republikánus párt prominenseihez. A két újságírónak hála az ügy végül egyre nagyobb port kezdett kavarni az amerikai közvéleményben és az elnöknek magának is reagálnia kellett az egyre duzzadó botrányra.
A Watergate-ügyet a Washington Post két újságírója egy titkos FBI-informátor segítségével robbantotta ki, aki az elnök lemondásáig folyamatosan szolgált információkkal a két újságírónak.
Az ügy miatt 1973-ban Nixon elnök menesztett két bizalmasát, akik a botrány miatt börtönbe is kerültek. A Szenátus vizsgálóbizottságot állított fel az ügy kivizsgálására, amit a média is elkezdett közvetíteni. A botrány tehát még nagyobb visszhangot kezdett kelteni az amerikai közéletben. A vizsgálóbizottságnak számos magas rangú tisztségviselő is beismerő vallomást tett, az elnök körül pedig elkezdett fogyni a levegő.
A bukás
Richard Nixon bukását végül nem is maga a betörés okozta, hanem az, hogy minden rendelkezésére álló hatalmat bevetve akarta eltusolni az ügyet. Az elnöki jogköreihez kapcsolódó összes felhatalmazását felhasználta, hogy az ügy részletei ne kerüljenek a nyilvánosság elé.
A Watergate-ügyet vizsgáló ügyész kikérte azokat a hangfelvételeket, amelyeken az elnök irodájában készültek. Válaszul az elnök leváltotta 1973-ban az ügyészt. Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megtagadta a hangfelvételek átadását. 1974-ben mégis kénytelen volt átadni azokat, melyekből kiderült, hogy a felvételeken az elnök rágalmaz és jogsértésre is buzdít embereket. Az amerikaiak ezáltal sokkal világosabb képet kaphattak Richard Nixon elnök személyéről és ennek köszönhetően belebukott az évek óta húzódó Watergate-ügybe.
Az elnök 1974-ben, hogy elkerülje a impeachment eljárást lemondott hivataláról. Nixont lemondása után alelnöke, Gerald Ford váltotta az USA élén. Legutóbb épp Donald Trump úszta meg ezt az eljárást republikánus szavazatok segítségével.
(Kiemelt kép: Richard Nixon amerikai elnök 1974-ben. Fotó: Ann Ronan Picture Library / Photo12/AFP)
