Mikuláš Dzurinda: A V4-nek nem szabad ellenállói mozgalommá válnia
– Ursula von der Leyen nagyon szűk többséggel nyerte el az Európai Bizottság elnöki posztját. Tehát gyenge elnök lesz?
– Nem hiszem, hogy jogos lenne ez a következtetés. Elnökségének megítélése sokkal inkább a tetteiből, a vezetésének eredményeiből következik majd. Az pedig több tényezőtől is függ, hogy Ursula von der Leyen erős vezetőnek bizonyul-e. Attól például, hogy képes lesz-e kellő határozottsággal érvényesíteni az Európa jövőjéről vallott elképzeléseit. Vagy attól, hogy miként menedzseli az Európai Unió külkapcsolatait. Úgy gondolom, bölcs és hasznos dolog lenne számára, ha a tervezés folyamatába már az első pillanattól kezdve bevonná a tagországok vezetőit, továbbá az Európai Parlament különféle politikai csoportjainak képviselőit. Ez persze nem könnyű feladat, ha figyelembe vesszük az Európai Parlament jelenlegi töredezettségét és megosztottságát. Hiszen nyilvánvalóan éppen ezek a tényezők vezettek a szoros szavazási eredményhez.
– Az elnök nem győzhetett volna a Fidesz és a lengyel Jog és Igazságosság szavazatai nélkül. Ez azt is jelenti, hogy a lekötelezettjeivé vált ezeknek a pártoknak?
– Az Európai Parlament tagjai titkos szavazással választottak elnököt. Nem ismerjük tehát a részleteket, így egyebek mellett azt sem tudhatjuk, kik hogyan szavaztak. Von der Leyen európai bizottsági elnöki tevékenységének mérlegét majd öt év múlva az Európai Parlament és az európai állampolgárok vonják majd meg. Nekem ugyanakkor meggyőződésem, hogy az elnök mindenképpen kész beváltani azokat az ígéreteit, amelyeket megválasztása előtt tett az Európai Parlament pártcsaládjainak.
– Jelölti beszédében olyan fogadalmak sorát tette, amelyeket örömmel hallhattak a zöldek, a liberálisok és a szocialisták, viszont jóval kevesebbet ígért a középjobbnak és szinte semmit a nacionalistáknak, a szélsőjobbnak. Ez azt jelenti, hogy a bizottság balra tolódik?
– Szerintem természetes és bölcs dolog volt a jelöltnek arra törekednie, hogy minél több politikai csoportot megszólítson, különösen azokat, amelyek politikai személyiségéhez közel állnak és amelyektől támogatást remélhetett. Ami a nacionalistákra és a szélsőjobbra vonatkozó kérdését illeti: egyáltalán nem hiszem, hogy Von der Leyen balra húzna, hiszen ön szerint még a Fidesz és a lengyel PiS párt is rá szavazott.
– Véleménye szerint miben különbözik majd Von der Leyen elnöksége a Juncker-érától? Melyek lesznek a közeljövő legfontosabb trendjei?
– Arra számítok, hogy az európai polgárok elvárásai az eddigieknél sokkal erőteljesebben körvonalazódnak majd. És a nyomás fokozódhat olyan ügyekkel kapcsolatban is, amelyek korábban nem álltak a politika középpontjában. Ilyen lehet a környezetvédelem erősítésének igénye vagy a munkaerőpiac szabályozásának néhány konkrét megoldása. Sokakat izgat majd például, hogy milyen állásokat tudunk ajánlani a jövőben olyan embereknek, akiket a robotizáció és a mesterséges intelligencia kiszorít az állásukból. Az európai közvélemény megoldásokat vár a bevándorlás kontrolljának ügyében, miként szükség lesz arra is, hogy célirányos párbeszédet folytassunk az Európai Unió és a tagállamok kompetenciájának az eddiginél jóval világosabb elválasztásáról. Bizonyos, hogy az EU védelmi és biztonságpolitikája is megerősítésre szorul: Európának végre valóban befolyásos, globális játékossá kell válnia, olyanná, amelyet világszerte tisztelet övez.
– Közös kihívások előtt állunk. Amikor a klímaváltozás vagy a migráció ügyében közösen kell lépni, van-e egyáltalán alternatívája az integráció elmélyítésének, a bizottsági jogkörök erősítésének?
– Az EU-t olyan szervezetté kell alakítanunk, amelyben az erős tagállamok és az erős uniós intézmények közös szövete együtt szolgálja az unió polgárait. Ez a folyamat csak akkor lehet sikeres, ha a szubszidiaritás elvére épül, ugyanakkor a tagállamok önként adnak át hatásköröket a közös intézményeknek, és ez a folyamat minden érintett oldal számára egyformán előnyös. Ha ezt az elvet sikerül alkalmaznunk a környezetvédelem, a migráció, a külső határok védelme és a biztonsági kihívások ügyében, akkor olyan módon mélyíthetjük tovább az integrációt, hogy egyes ügyekben akár még erősödjön is a tagországok státusza.
– Ursula von der Leyen arra törekszik, hogy az általa vezetett bizottságban ugyanannyi női és férfi biztos legyen. Csakhogy a tagállamok fognak jelölni. Okozhat ez konfliktusokat?
– Az egyensúly szerintem a bizottsági elnök és a tagállamok párbeszédében alakulhat ki. Ez olyan folyamat, amelyre az elnöknek jelentős hatása van. A kezdet mindenesetre jó, hiszen a tagállamok most először nőt választottak a testület élére.
– Mit gondol ön a V4 országcsoport együttműködésének jövőjéről?
– A visegrádi csoport olyan szomszédos országok természetes regionális együttműködése, amelyeknek vannak közös történelmi gyökereik és közös érdekeik. Magától értetődő, hogy a V4 országai konzultálnak egymással, és bizonyos politikai kérdésekben közös álláspontra jutnak. Arra van szükség, hogy a közös álláspont konstruktív legyen. Amikor a V4 országai elutasítanak valamit, akkor olyan saját megoldási javaslatokkal kell előállniuk, amelyekhez támogatókat, szövetségeseket is találhatnak. A V4-nek tehát nem szabad valamiféle ellenállói mozgalommá, lobbicsoporttá válnia; nem szabad, hogy oka legyen annak, amit manapság sokan a Kelet és a Nyugat megosztottságának látnak.
– A bizottság új elnökének megválasztása befolyásolja-e majd az illiberális Orbán-kormány mozgásterét?
– Az EU olyan országcsoport, amelynek vannak saját szabályai. Ezek a szabályok értékekre és elvekre épülnek. Mielőtt a magyarok, a szlovákok, a csehek és a többi kelet-közép-európai ország csatlakozott volna az unióhoz, meg kellett felelniük a maastrichti egyezmény gazdasági és a koppenhágai szerződés politikai követelményeinek. Ezek a szabályok megváltoztathatatlanok és érinthetetlenek. Csakhogy a valóságban időről időre mégis előfordul ezeknek a kritériumoknak a sérelme. Nagyon is rendjén való tehát, ha azok védelmében az Európai Unió új vezetése magához ragadja a kezdeményezést, és olyan javaslatokkal áll elő, amelyek megerősítik a közös értékek és alapelvek betartásának ellenőrzését.
– Az ön miniszterelnökségének idején Szlovákia versenyképessége, tőkevonzó képessége viharos gyorsasággal fejlődött. Mi volt a látványos gazdasági felemelkedés kulcsa?
– A változások egyik kulcskérdése a politikusok és a civilszervezetek közös akarata volt, de főként az, hogy Szlovákia polgárai maguk is vállalták az átalakulás nehézségeit. Az újraegyesült Európa látomása, a felzárkózás lehetősége motiválta a reformokat, biztatást adott a gazdaság fundamentumainak átalakítására. A változások letéteményesei mindkét kormányomban egy reformpárti és elkötelezetten nyugati orientációjú politikusgeneráció tagjai voltak.
– És végül egy személyes kérdés: még mindig indul maratoni futásokon?
Persze, a maraton máig is a szenvedélyem. A csúcspontomon éppen akkor voltam, amikor külügyminiszterként a Budapest maratonon futottam, még 2010-ben. A szívemhez legközelebb azonban a kassai nemzetközi békemaraton áll, amely Európa legősibb hosszútávfutása: már 26 alkalommal vettem részt rajta. Az a tervem, hogy négy év múlva is elindulok, amikor a kassai nemzetközi békemaratont századszorra rendezik meg. Ez nagy motiváció a számomra, hogy fitt maradjak.
