Merkel-mánia
Amellett, hogy az amerikai Forbes magazin a napokban az év legbefolyásosabb asszonyának választotta meg Angela Merkelt, hazájában is ő vezeti a német politikusok népszerűségi listáját. Így aztán minden oka megvan rá, hogy bizalommal tekintsen az ősszel esedékes Bundestag-választások elé. MOGYORÓSI GÉZA berlini tudósítása.
„A németek szabályosan beleestek a kancellárnőjükbe. De miért? A politikájának ehhez nem lehet köze” – boncolgatta a közelmúltban a tekintélyes Stern magazin. A hamburgi lap a rejtélyt fürkészve az okot a nyugatnémet gyökerű, de a hajdani Német Demokratikus Köztársaságban szocializálódott politikusnő higgadtságában véli felfedezni.
Tény, hogy a „bonni köztársaság” és általában a világpolitika férfidominanciája után felüdülést jelent a (mi tagadás: sprőd) kissé humortalan úrcsapat gyeplőjét kézbe vevő női „kocsis”. Nem annyira ostorral és harsány parancsszavakkal irányítja a lovakat. Húznak azok a nagykoalíciós kabinetben a józan, halk noszogatásra is.
A legizmosabb közép-európai konzervatív párt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) évtizedek óta karriert építgető legényeinek persze le kellett nyelniük a békát, hogy az NSZK történetének leghosszabb ideig kormányzó szövetségi kormányfője, Helmut Kohl „nevelt lánya” ma a világ talán legbefolyásosabb női politikusa. Ráadásul az ügyvédek, tanárok, történészek között – ő fizikus!
Kohl nevelése
Jómagam a kilencvenes évek elején találkoztam először személyesen Angela Merkellel választási körzetében, Mecklenburg-Előpomeránia tartományban, amelynek CDU-ját elnökölte. A félénk, könnyen piruló politikusnő már akkor a Rajna-vidéki „úthenger”, Kohl kancellár bizalmát élvezte. Ezért is vette be bonni keresztény–liberális kabinetjébe, a Nő- és Ifjúságügyi Szövetségi Minisztérium irányítójának Merkelt.
A környezetvédelmi tárcához 1994-ben nyergelt át a CDU legígéretesebb „ossi” tehetsége, aki Kohl 16 évnyi regnálásának utolsó pillanatáig kitartott tanítómestere mellett. Mint emlékezetes: ’98-ban Gerhard Schröder vette át Németország karmesteri pálcáját, Kohl, a német újraegyesítés atyja pedig levonult a nagypolitika porondjáról. De nem tragikus végjáték nélkül!
Az akkor 68 esztendős „King Kohl” lemondott a CDU vezetői posztjáról. Utóda a hajdani és jelenlegi szövetségi belügyminiszter, Wolfgang Schäuble lett, aki az 1998. novemberi, bonni rendkívüli kongresszuson a konzervatívok bő 93 százalékától kapott bizalmat. A főtitkári posztjába még egy ideig kapaszkodó Peter Hintze Angela Merkelnek volt kénytelen átadni székét.
A Bonnból Berlinbe átköltözött Gerhard Schröder–Joschka Fischer- tandem (SPD–Zöld-koalíció) idején senki sem gondolta volna, hogy – az egy merényletben súlyosan megsérült s deréktól lefelé megbénult – Schäuble perceken belül kigurul tolószékével a kereszténydemokraták élcsapatából. A konzervatívok történetében szokatlan módon egy középkorú asszony vette át a kereszténydemokraták irányítását az újraegyesített Németországban.
S láss csodát! 2000 tavaszán éppen Helmut Kohl „nevelt lánya”, Angela Merkel távolodott el leglátványosabban az exkancellártól, annak – Schäublénál lényegesen súlyosabb – a CDU illegális pártfinanszírozásában játszott, máig tisztázatlan szerepe miatt.
Higgadtságán kívül Merkel kompetenciája, humora, bája is közrejátszik abban, hogy hónapokkal a következő parlamenti választások előtt a német polgárok 85 százaléka ítéli úgy, hogy a kancellárnő jól képviseli a szövetségi köztársaságot.
Marasztalnák
A megkérdezett adófizetők kétharmada szavahihetőnek és szimpatikusnak tartja napjainkban is a konzervatívok vezérét. A hamburgi Stern magazin felmérése szerint a németek 62 százaléka üdvözölné, ha 2009 és 2013 között is „Angela” maradna a kormányfő.
Az SPD-t tavaly taglétszámában leköröző, bő félmilliós aktív (tagkönyves) pártolót maga mögött tudó CDU-elnöknőt saját csapatának 93 százaléka látná szívesen a jövőben is kancellári hivatal élén. A kisebbik, regionális testvérpárt, a bajor CSU 91 százalékban támogatja őt.
A kancellár asszony jó viszonyt ápol Nicolas Sarkozyvel, Barack Obamán át a világpolitika valamennyi fontos aktorával.
