Mérges gőzök Európa laboratóriumából
Az egyetlen meglepetés, hogy nincs meglepetés. A közvélemény-kutatások adatai szerint két évvel ezelőtt Orbán Viktor még a mélyponton volt. Akkoriban semmiképpen nem volt lefutott, hogy a következő parlamenti választáson megismételheti 2010-es diadalmas választási győzelmét. Komoly győzelmi esélyt jósoltak a pártonkívüli Bajnai Gordon ex miniszterelnök vezette egyesült balközép ellenzéknek – írja Josef Kirchengast a Der Standard kommentár-oldalán.
Másként történt. A szocialisták, akik Bajnaival szemben húzóemberként áterőltették Mesterházy Attilát, a karizmával nem rendelkező pártelnököt, időközben hatékony választási segítséget nyújtottak Orbánnak. Bajnai a választás éjszakáján, bár maga a legkevésbé volt felelős, megkísérelte megmagyarázni az ellenzék vereségét. Szintén a baloldal számlájára írható, hogy az ellenzéki táboron belül a szavazatok több mint 20 százalékának a megszerzésével a szélsőjobboldali Jobbik lett a legerősebb, szövetségesek nélküli ellenzéki párt. A baloldal semmiféle programadó következtetést nem vont le a 2010-es súlyos vereségéből, és ezért ő is felelős az ország további megosztottságáért.
A Jobbik sikere azonban azt is mutatja, hogy mennyire veszélyes Orbán ideológiailag kétértelmű politikája, amellyel a jobbszélt kiszolgálja. Ezzel igazából csak körüludvarolta a szélsőjobboldalt. A szélsőjobboldaliak rendkívül ügyesen reagáltak erre, és a választási kampányban tartózkodtak a rasszista és antiszemita megnyilvánulásoktól. Ami okot ad a legnagyobb aggodalomra, az a Jobbik népszerűsége a jól képzett városi emberek körében. Itt egy demokrácia-politikai bomba ketyeg.
Reménysugarat jelent, hogy a Zöldeknek (Lehet Más a Politika) minden akadály ellenére sikerült bejutniuk a parlamentbe. Ebből és a nem-választók számának növekedéséből arra a következtetésre lehet jutni, hogy az ellenzéknek szorosabb közös fellépés esetén sokkal jobb lehetősége lehetett volna.
A helyzetüket azonban nem csupán maguknak köszönhetik. Ebben az esetben egy rendkívüli politikussal állunk szembe, aki nagyon ritka kombinációban egyesíti magában a karizmát, a gátlástalanságot, az megalkuvást és a hatalomtechnikai virtuozitást. Egy, a budapesti kormányhoz közel álló politológus a demokrácia európai laboratóriumának nevezte Magyarországot. Ebben a laborban Orbán az alkimista. A céljait már 2010 előtt sem titkolta senki előtt: a hatalom megtartásának hosszú távú bebiztosítása a hatalmi szervek szétválasztásának felszámolásával.
Saját nézeteiből kiindulva, a választási eredmények őt igazolták: a listára leadott szavazatoknál keletkezett kilenc százalékos veszteség ellenére a tökéletesen „megreformált” választási törvény megmentette őt – legalábbis a még nem végleges eredmények ezt mutatják – ha szűken is, de meg van a kétharmados többség a parlamentben. A mandátumok kétharmada a szavazatok alig egyharmadával – ez maga a torzított demokrácia.
A demonstratívan kimutatott győzelme ellenére Orbán akár figyelmeztetésként is értékelhetné a választási eredményeket. Arra a következtetésre is juthatna, hogy a demokráciát végső soron nem lehet büntetlenül manipulálni, és végre itt van az ideje a magyarok egyesítésének. Ezzel ő is határokon túlmutató jelet adhatna, hasonlóan az egykoron ultra nacionalista szerb Alaksandar Vučić pro-európai fordulatához. Természetesen ez azt jelentené, hogy Orbán, az egykor támadóan fellépő politikus, önmagát is le tudná győzni. És ez lenne az igazi meglepetés.
(Josef Kirchengast, Der Standard, 2014.04.08.)Fordította: dr. Gonda László
