Két tűz között

Az uráli Jekatyerinburgban egy kilenctagú csoportot ítélt el a bíróság a minap az államhatalom erőszakos megdöntésére irányuló összeesküvés vádjával. A konspirátorok, élükön a 65 éves Leonyid Habarov nyugállományú ezredessel, helyi vezetők meggyilkolásával, elektromos távvezetékek felrobbantásával akartak pánikot előidézni, majd átvenni a hatalmat a Kremlben. Habarov tagja volt egy olyan illegális, szélsőségesen nacionalista, összeesküvő csoportnak, amelynek vezetőjét, Vlagyimir Kvacskov ezredest már korábban elítélték. Az államhatalom megragadásának tervét azonban nem ő maga dolgozta ki, hanem egy bizonyos Alekszandr Jermakov, akiről az orvosok megállapították, hogy súlyos skizofréniában szenved. Minden jel szerint nem úgy, mint a szovjet időkben elmebetegnek nyilvánított ellenzékiek, hanem valóban.

A széles körű támogatásra szert tenni képtelen, merényletekre, robbantásokra készülő elszigetelt csoportocska aligha okozott álmatlan éjszakákat Vlagyimir Putyin elnöknek. Sokkal inkább egy másfajta, több tényező következtében előálló veszély okoz ma fejfájást a Kremlben. Az ország számos régiójában az utóbbi időben gyorsan, de legalábbis az infláció ütemét jelentősen meghaladó mértékben emelkednek a kommunális költségek (a lakbér, az áram, a távhő és a gázszolgáltatás díja), ami súlyosan érinti az alacsonyabb jövedelmű családokat, elsősorban a nyugdíjasokat. Putyin elnök ezért külön tanácskozást hívott össze a témában. Megparancsolta, hogy vessenek véget az áremeléseknek, és leváltott több illetékest, köztük a kommunális ügyekért felelős minisztert. Tisztségét azonban nemcsak ő veszítette el, mert a jóformán mindenütt eluralkodott korrupció ellen nemrégiben kezdett kampányban egymás után hullanak a fejek. Ritka az olyan nap, amikor az orosz televíziók ne számolnának be magas rangú hivatalnokok – rendőrségi, ügyészségi, minisztériumi tisztségviselők, regionális miniszterek, kormányzóhelyettesek – az államnak rendszerint milliárdos károkat okozó megvesztegetéséről, illetve leleplezéséről, a delikvensek leváltásáról, letartóztatásáról, bíróság elé állításáról. Korrupció gyanújába keveredett Oroszország leváltott védelmi minisztere, Anatolij Szergyukov is.

A törvénytelen érdekek képviseletét megelőzendő az Állami Duma olyan törvényt fogadott el, amelynek értelmében a törvényhozás tagjai és az állami alkalmazottak nem rendelkezhetnek külföldön bankbetéttel, ingatlannal, nem birtokolhatják külföldön bejegyzett vállalatok részvényeit. E tárgyban máris eljárás indult maga Vlagyimir Pehtyin, a duma etikai bizottságának elnöke és két, ugyancsak kormánypárti képviselőtársa, Vaszilij Tolsztopjatov és Anatolij Lomakin ellen azzal a céllal, hogy külföldi gazdasági tevékenységük és ott birtokolt ingatlanjaik miatt fosszák meg őket mandátumuktól. Valentyina Matvijenko, a Szövetségi Tanács elnöke szerint a felsőház néhány offshore-lovag tagja is hasonlóképpen járhat. Több honatya viszont maga kíván lemondani hivataláról, mert a képviselőség, illetve szenátorság és a külföldi biznisz közül inkább az utóbbit választja.

Mindez nyugtalanságot vált ki az eddig magát törvény felett állónak tekintő elit körében, ami értelemszerűen szűkíti a Putyin–Medvegyev-tandemet feltétel nélkül támogató hívek körét. Egyébként is mindinkább úgy tűnik, hogy a két vezető külön-külön köreiről kell beszélni, amelyek – részben talán főnökeik biztatására, részben önállóan – egymás ellen folytatnak kamarillaháborút. Nagyjából két éve – amikor éppen Dmitrij Medvegyev volt az elnök, és Vlagyimir Putyin a miniszterelnök – úgy tűnt: az akkori államfő fejében megfordult annak a lehetősége, hogy négyéves mandátumának lejárta után is megtarthatja a tisztségét, s így ténylegesen is ő válhat az első számú vezetővé. Azután egy horgászat során folytatott beszélgetésben Putyin lehűtötte ebbéli reményeit, és közölte: visszaveszi az államfői tisztet. Ezt ugyan Medvegyev elfogadta, ám a jelek szerint a régi-új elnök nincs teljesen meggyőződve partnerének lojalitásáról, és esetleges eltávolításának lehetőségét fontolgatja. A kettejük közötti nézetkülönbségek már korábban is kibuktak (az orosz–grúz konfliktus kezelésében vagy a líbiai helyzet megítélésében). Most pedig az orosz közvélemény annak tanúja, hogy a Medvegyev által az elnökségnek idején előterjesztett törvényjavaslatok lekerülnek a napirendről. A Youtube-on megjelent egy összeállítás, amelyben Jevgenyij Primakov, a máig befolyásos volt miniszterelnök és pár magas beosztású diplomata élesen bírálják a jelenlegi kormányfőt. Putyin, ha akarná, elejét tudná venni az ilyen megnyilvánulásoknak, de nem teszi. Miért? Gleb Pavlovszkij, az ismert politológus szerint azért, mert „meggyőzte magát arról, hogy Medvegyev elárulta őt”.

Kettejük növekvő ellentéteit csak súlyosbítják Oroszország demográfiai, etnikai problémái. A rendszerváltozás után – a kivándorlás és a szülések számának folytatódó fogyatkozása miatt – gyorsan zuhant a lélekszám. A legutóbbi időben ez ismét emelkedett ugyan, de csak az állítólag tízmillió külföldi – közép-ázsiai, kaukázusi és ukrán – vendégmunkásnak köszönhetően, akiknek egy része illegálisan tartózkodik az országban. Orosz szkinhedek, fasisztoid bandák tagjai rendszeresen beléjük kötnek, és hol egy üzbéget ölnek meg, hol egy azerbajdzsáninak vágják le a fülét. Ezek konkrét példák.

Bár az illegálisan érkezett külföldieket ki lehet utasítani (ami kockázatos, mert tádzsikok híján nem marad, aki a havat söpörje a főváros utcáin), ezt azonban a hatóságok nem tehetik meg a Moszkvában, Szentpéterváron letelepedett honfitársakkal: tatárokkal, csecsenekkel, dagesztániakkal, akik talán még gyakrabban keverednek lövöldözésbe, verekedésbe (nemegyszer éppen ők provokálják az orosz lakosokat), hiszen ők orosz állampolgárok. És muzulmánok. A magasabb népszaporulat következtében gyorsan növekszik az ország lakosságán belüli arányuk, miközben a muzulmán közösségen belül a fundamentalisták száma emelkedik leginkább. Komoly ellentétek forrása például az, hogy sok helyen csak hidzsábbal (fejkendővel) engedik lányaikat iskolába, amit a tanügyi hatóságok nem akarnak eltűrni.

Putyinék két tűz közé kerülnek: egyrészt tisztában vannak a vallás- és etnikumközi konfliktusok államromboló veszélyeivel, és ezért fellépnek a tolerancia védelmében, másrészt nem akarnak szembekerülni az orosz etnikumnak a nacionalizmussal mindinkább fertőződő részével, amelynek jelszava: „Oroszország az oroszoké”.