Jönnek a silver surferek!

Legalább kilenc millió olyan felnőtt él Nagy-Britanniában, aki még sohasem használta az internetet. Bár a számítógépek és az internet használata egyre szélesebb körben terjed, tavaly például egy millió “silver surfer” (azaz ezüst szörfölő – a brit lapok gyakran nevezik így a nyugdíjas internetezőket) kapcsolódott be a világháló használatába, még mindig sokan maradnak ki az internet előnyeiből, és ez egyre jobban aggasztja az illetékeseket.

2010. szeptember 19., 07:10

Pedig ma már több, mint 38 millió brit rendelkezik otthoni internetkapcsolattal, közülük 30 millióan minden nap használják az internetet.

A brit statisztikai hivatal most közzétett felmérése szerint az idősek, az egyedül élő, özvegy nyugdíjasok és az alacsony jövedelműek közt a legmagasabb az internet nélkül élők száma. Márpedig azok, akik nem kapcsolódnak a világhálóhoz, egyre inkább és egyre több dologból maradnak ki: például nem jutnak hozzá azokhoz a termékekhez és szolgáltatásokhoz, melyek segítségével az emberek zöme olcsóbban köt biztosítást, vesz repülőjegyet vagy autót. A most közzétett statisztikai adatokból kiderül, hogy tavaly 31 millió brit rendelt valamilyen árut vagy szolgáltatást az interneten.

A munkáspárti kormány Martha Lane Foxot, a Lastminute.com cég alapítóját a “brit digitális kultúra bajnoka” címmel ruházta fel, és azzal a feladattal bízta meg, hogy érje el: minden brit kapcsolódjon az internetre. A konzervatív koalíciós kormány megerősítette Fox megbízatását.

David Cameron kormányfő szerint “az internet korában nem engedhetjük meg, hogy bárki is kimaradjon az internet által nyújtott lehetőségekből, hiszen egyre több szolgáltatás és cég költözik fel a világhálóra”.

Ám egyre többen aggódnak amiatt, hogy ez a felzárkóztatás nem elég ütemes, és az országot egyfajta “digitális szakadék” kialakulása fenyegeti.

Michelle Mitchell, az Age UK nevű, az időseket támogató karitatív szervezet igazgatója is nyugtalan: “Bár sok idős ember érzékeli már a digitális kapcsolódás előnyeit, például azt, hogy könnyebben tarthat kapcsolatot családjával és barátaival, vagy azt, hogy így pénzt takaríthat meg, sokan még mindig kimaradnak a digitális kor áldásaiból. Létfontosságú, hogy a kormány, a vállalkozások és az önkéntes szektor összefogjanak, és az időseknek megadják azt a képzést és támogatást, amire szükségük van az internetezéshez, mert különben a digitális szakadék csak tovább mélyül majd“.

Az életkor mellett legalább ilyen fontos tényező az iskolai végzettség és az anyagi helyzet is. Míg az évi tízezer fontot (tehát jószerivel a minimálbérnél is kevesebbet) keresők egyharmada nem rendelkezett internetkapcsolattal, a negyvenezer fontnál többet kereső, magasabb adót fizetők közt ez az arány a két százalékot sem érte el.

Azok közt, akik még az általános iskolát sem végezték el, 45 százalék az internethasználók aránya, míg a diplomások közt 97%.

A statisztika hivatal munkatársa, Mark Williams szerint 2006 óta különösen felgyorsult az internetezők számának emelkedése, és ma már több, mint 30 millió brit használja naponta a világhálót. A teljes online lefedettségtől azonban még messze van az ország. “Minden felmérés azt mutatja, hogy nem annyira az életkor, mint inkább az anyagi helyzet és az iskolázottság függvénye az internethasználat” – összegzi a statisztikus.

(Az adatokból az is kiderül, hogy 17 millió brit már ma is az interneten néz tévét és hallgat rádiót, a világháló a szórakozási szokásokat is jelentősen átalakította).

Az Age UK egyébként szintén felkért hat nyugdíjast, hogy legyenek “digitális bajnokok”, nem titkoltan azzal a céllal, hogy kedvet csináljanak kortársaiknak a netezéshez. Egyikük, a 80 éves Lucy Berry, aki februárban kezdte el a megtisztelő megbízatást, így beszélt erről: “Ahelyett, hogy a karosszékemben szundikálnék, vagy legfeljebb a tévét nézném, mostanában mindig nagyon elfoglalt vagyok. Emaileket írok és válaszolok meg, online intézem a heti bevásárlást, és skypon beszélgetek a fiammal és az unokámmal. Minden egyedül élő kortársamnak ajánlom, hogy tanulja meg a számítógép kezelését. Nem fogja megbánni!”