Hogy mi van?
Azt állítja Áder János
köztársasági elnök (közleményben indokolva az atomerőmő-törvény aláírását), hogy a paksi atomeromu bővítésével kapcsolatos „törvény alkotmányos szempontból nem kifogásolható, visszaküldésének egyetlen feltétele sem adott”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy az Alaptörvény bevezetőjében, az úgynevezett Nemzeti Hitvallásban van olyan megállapítás, amelynek alapján a szerződés alkotmányba ütközhet. Ez a következőképpen szól: „Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.” Mivel pedig az atomerőművek működését környezetre való veszélyességük miatt több európai országban is tiltják, továbbá a keletkező atomhulladékot húsz év után nálunk fogják majd elhelyezni az oroszok, valamint az új paksi blokkokat több nemzedéken át, az évszázad végéig használják, joggal feltételezhető, hogy az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit nem védelmezik. Vagy legalábbis nem tudjuk, hogy védelmezik-e, ugyanis sem a technikai, sem a gazdaságossági részletekről nem tájékoztatták sem a közvéleményt, sem a képviselőket. Ami ugyebár sértheti az Alaptörvényt. De ha az elnök nem fordul az Alkotmánybírósághoz, és a törvény elfogadását nem előzi meg alapos, nyilvános vita, akkor ezt csak utólag tudjuk meg.
Azt állítja Gulyás Gergely,
a Fidesz frakcióvezető-helyettese (az ATV Szabad Szemmel című műsorában), hogy a paksi atomerőműben előállított elektromos energia jóval olcsóbb lesz, mint bármi más, mindössze 10-12 Ft/kwh, annyi, amennyiért most állítják elő, mert az amortizáció az energia árán nem változtat, az csak pénzügyi számítási kérdés.
Ezzel szemben a tény az,
hogy már hogyne számítana! Az amortizáció az egy évnél hosszabb használati idejű befektetett eszközök egy évre meghatározott értékcsökkenése, költsége. Ennek meg kell jelennie a termékek árában, hiszen ez a befektetett tőke visszanyerésének módja. Olyan játék nincs, hogy a 3-4 ezer milliárdnyi beruházás költségét ebbe ne számítsák bele! Még ha a Fidesz ezzel a kisded játékával kábítja is a választókat.
Azt is állítja Balog Zoltán
(Szolnokon a rezsicsökkentéssel kapcsolatban), hogy Európában nálunk volt a legmagasabb a gázár és a második legmagasabb a villamos energia ára, miközben a fizetések nálunk jóval alacsonyabbak, mint az uniós tagállamok többségében.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a fizetés stimmel, de a lényeg nem. A gáz és a villany magyarországi ára ugyanis 2013 előtt is az uniós átlagár alatt volt. De persze a demagógia annál hatásosabb, minél kevésbé igaz.
Azt állítja Szalay Ferenc,
Szolnok fideszes polgármestere (ugyanott), hogy 40 év óta nem beszélhettünk Magyarországon arról, hogy bármilyen árcsökkentés történt volna, pláne nem a közüzemi díjakban.
Ezzel szemben a tény az,
hogy de beszélhettünk. Nem is 40, hanem csupán 4 éve. Akkor történt ugyanis, hogy a Bajnai-kormány 18-ról 5 százalékra csökkentette a távhőszolgáltatás áfáját. Tudtommal a távfűtés közüzemi szolgáltatás. Vagy Szolnokon nem az?
