Helyi világháború – Izrael dilemmái Szíriában

Az ügy bizarr. Sokak szerint önmagában a tény, hogy fogadta valaki az ISIS bocsánatkérését, kimeríti az árulás tényállását, hiszen tilos bármilyen kapcsolatot fenntartani az ellenséggel. Izraelnek persze vannak kapcsolatai a szíriai hadviselő felekkel, ha erről érthető módon nem is szívesen beszélnek. A zsidó állam – állítják – nem hadviselő fél, nem kötelezte el magát egyik csoportosulás mellett sem. Menekülteket nem fogadnak be. A jelek szerint azért a polgárháború évei alatt kialakult valamilyen kapcsolat a határ két oldalán. Izrael eddig legalább háromezer szíriait gyógyított kórházaiban, többségük háborús sérült. A humanitárius akció már javában tartott, amikor megjelentek róla az első beszámolók. A sebesülteket többnyire családtagjaik, társaik viszik a határkerítéshez. Lerakják őket, azután az izraeli katonák veszik át a sebesültet. Először elsősegélyben részesítik, utána valamelyik észak-izraeli kórházba kerül. A gyógyult embereket ugyanazon az úton viszik vissza a határhoz.

Néha megjelennek riportok is, leginkább a megmentett gyerekekről. Az izraeli lapok abban reménykednek, hogy a gyógyítás ténye talán változtat a Szíriában élő Izrael-képen. Nehéz elképzelni. A dolgot Szíriában senki nem veri nagydobra. Legtöbben egyébként is az Aszad-rezsimmel ellenséges oldalról jutnak át a Golán-fennsík izraeli oldalára.

MTI/EPA/Atef Szafadi

Az izraeli közvéleményt nagyon is foglalkoztatja, mi történik Szíriában. Miután az Aszad-rezsim állítólag újból vegyi fegyvert vetett be Idlib tartományban, sokakban felmerült, hogy elviselhető-e az izraeli zsidók számára, ha a szomszédos országban gyerekeket ölnek mérges gázzal. Sokan szinte követelték, hogy a kormány tegyen valamit. Így nagy megkönnyebbülést okozott, amikor április elején az amerikaiak 59 Tomahawk robotrepülőgéppel pusztították el a bázist, ahonnan a gáztámadást végrehajtó szíriai gépek feltehetően felszálltak.

Izrael évek óta rendszeresen támad szíriai célpontokat, fegyverraktárakat, szállítmányokat. Április 27-én hajnalban a damaszkuszi repülőtér közelében lévő célpontot támadtak. A robbanásokat a fővárosban is lehetett hallani. Az izraeli Jediot Ahronot nagyon jól értesült katonai tudósítója, Ron Ben-Jisaj szerint iráni fegyverek voltak a depóban, amelyeket feltehetően a libanoni Hezbollahnak szántak. A szállítmányt új generációs eszközökként jellemezte, amellyel a síita szervezet legalább időlegesen fölénybe került volna. A kérdés, hol. Adódik a válasz, hogy Dél-Libanonban. A másik lehetőség, hogy a Golán-fennsík szíriai oldalán. Ott évek óta több fegyveres irányzat is harcol egymással. Jelen van az ISIS egy csoportja, a korábban az al-Káidának hűségesküt tett Nuszra Front katonái, a „mérsékeltnek” nevezett fegyveres ellenzék és a rezsimhez hű alakulatok. Ez utóbbiak mellett megjelentek már síita milicisták is, s felbukkantak magas rangú iráni katonai vezetők. Az izraeli hadsereg arra számít, hogy a rezsim a teljes térség visszahódítására készül. Ez aggodalmat kelt, hiszen az egyik iráni zsoldban álló különítmény sajtóértekezleten jelentette be, hogy nem állnak meg a fegyverszüneti vonalnál, hanem felszabadítják az Izrael által annektált Golánt is.

A Hezbollah tevékeny hadviselő fél Szíriában, egyben Iránnak talán legfontosabb alvállalkozója a szíriai polgárháborúban és általában a térségben. A libanoni határövezetben hatalmas mennyiségű iráni eredetű fegyvert halmoztak fel, érthető, hogy Izrael komolyan számol a szervezet lépéseivel. Márciusban egy légitámadással száz, Libanonba küldött rakétát semmisítettek meg az izraeli repülők Szíria területén. Erre a támadásra az Aszad-rendszer azzal válaszolt, hogy orosz gyártmányú légvédelmi rakétákat indított az izraeli vadászbombázókra. A rakétákat az izraeli légvédelem megsemmisítette. Az elemzők felfigyeltek rá, hogy ezt a támadást az izraeli hadsereg elismerte. Azt feltételezik az izraeli források, hogy Aszad azért lövetett az izraeli gépekre, mert erre az oroszok biztatták. A források ebben annyira biztosak, hogy tudni vélik, Izrael a maga csatornáin ezután figyelmeztette az oroszokat, hogy globális fegyverkereskedelmi kilátásaikat nagyban rontja, ha az orosz eszközök izraeli védelmi rendszerekkel kerülnek szembe.

Izrael semmiképpen nem akar konfrontációt a Szíriában hegemón szerepet betöltő oroszokkal, de óvatosnak kell lennie az Aszad-rendszer ügyében. A szunnita világban talán jó visszhangot keltene, ha meggyengítené néhány jól irányzott csapással Aszadot. Talán. De számolniuk kell az arab nacionalizmus újabb hullámával is, amely a síita–szunnita ellentéten is felülkerekedhet. Ebből a szemszögből viszont csak azt látnák, hogy a zsidó hadsereg egy arab államra támad. A helyzet bonyolult, az évtizedek óta befagyottnak látszó konfliktus bármikor helyi háborúvá fajulhat, amelyben Izrael és amerikai szövetségese nemcsak a lokális szereplőkkel, de iráni és orosz patrónusaikkal is harcba keveredhet.

A Gabriel-incidens

Izraelnek jelenleg nincs külügyminisztere. Benjámín Netanjáhú kormányfő irányítja ezt a tárcát is. A múlt héten lemondta megbeszélt találkozóját Sigmar Gabriel német külügyminiszterrel. Németország pedig Izrael legfontosabb európai partnere, a politikai, gazdasági és katonai kapcsolatok a két állam között rendkívül erősek. Ha néha ellentmondásosak is. Németország az utóbbi években minden vita és nézeteltérés ellenére következetesen kiállt az izraeli kapcsolatokért. A mostani epizód oka az volt, hogy a szociáldemokrata politikus nem volt hajlandó elfogadni Netanjáhú előzetes feltételét, miszerint csak akkor fogadja, ha a német miniszter lemond két ember jogi és megszállásellenes szervezet képviselőivel tervezett találkozójáról. Gabriel erre nem volt hajlandó, bizarrnak nevezte a miniszterelnök feltételét, és zárt ajtók mögött találkozott az izraeli szervezetek képviselőivel.

A két szervezet már régóta szúrja az izraeli jobboldal szemét. A B’celem 1989 óta létezik. Neve azt jelenti: „Képére” – utalva Mózes első könyvének azon sorára, amely szerint az Örökkévaló a maga arcára teremtette az embert. A szervezet alapvető célja a megszállás megszüntetése, a palesztinok elleni jogsértések, a törvénytelen telepépítések elleni törvényes fellépés. A másik szervezet neve Megtörni a hallgatást. Ebben olyan katonák egyesültek, akik tiltakoznak a megszállás s a megszállt területeken elkövetett embertelenségek ellen. Gabriel nyilván tudta, hogy ez a két szervezet az izraeli kormány és a jobboldal szemében nemzetárulást követ el. És egyébként tiltakoznak az ellen a jobboldali nacionalista kurzus ellen, amelyet a miniszterelnök és támogatói megvalósítanak. Netanjáhú már tavaly hasonló törvényt fogadtatott el a Kneszetben, mint amilyenen ma a magyar parlament munkálkodik szorgosan. A külföldről pénzelt NGO-kat akarták ők is „idegen ügynöknek” bélyegezni.