Harminc éve végezték ki a világ legismertebb sorozatgyilkosát
A hetvenes évek közepén, pontosabban 1974 tavaszán és nyarán félelem és rettegés uralkodott az Egyesült Államok északnyugati részén.
Sorra tűntek el csinos, fiatal egyetemista lányok Washignton és Oregon államban, legalább havi rendszerességgel. A hatóságok tehetetlenek voltak, fogalmuk sem volt, történik.
Az eltűnt fiatalok mellett több nőt elraboltak (ők a szerencsés túlélők) és többen beszámoltak arról, hogyan próbálta őket egy jóképű idegen elcsalni a Sammamish állami parkban található tó mellől, mielőtt két nő, Janice Ann Ott és Denise Marie Naslund eltűnt.
Az egyetlen nyom, amin a helyi rendőrség elindulhatott, a szemtanúk beszámolója volt egy fiatal, karizmatikus férfiról, akinek fel volt kötve az egyik karja (egyesek azt mondták, gipszben volt) és megpróbálta őket a barna Volkswagen Bogarához csábítani. A lányoknak a férfi Tedként mutatkozott be.
A nyomozást a kezdetektől fogva vezető Robert D. Keppel először azt sem tudta, hogy a Ted, a Dad (apa), vagy a Fred névvel tegye közzé a szemtanúk leírása alapján készült fantomképet, mert minden nő más névre emlékezett, mást hallott a rövid bemutatkozóból. Ám végül - utólag szerencsésen - Keppel a Ted mellett döntött, ugyanis a Ted nevet említő hölgy adta a legrészletesebb leírást, és így a televíziókhoz, újságokhoz került a rajz és a felhívás. Felismerik Tedet?
A tippek csak úgy záporoztak a rendőrségre, a legtöbb használható bejelentés szerint egy seattle-i lakos, Ted Bundy lehet a képen. A bejelentők egyike a férfi volt barátnője, másik a közeli barátja, illetve egy lelkisegélyszolgálatnál dolgozó, egykori kollégája volt (igen, a későbbi sorozatgyilkos ott is dolgozott, kétségbeesett embereken segített).
A bejelentések ellenére a rendőrség első körben nem gyanúsította Bundyt, aki tanult, fess, művelt, dolgozó fiatalember volt. Az akkori mérce szerint egyáltalán nem az a gyilkos fajta (a későbbi kutatások bebizonyították, hogy a sorozatgyilkosok többsége a húszas-harmincas éveiben járó, középosztálybeli, fehér férfiak közül kerül ki). A tévedés segített Bundynak. Kivégzése előtt több mint 30 gyilkosságot vallott be, ám becslések szerint áldozatai száma elérheti a százat is.
Egyes szakértők szerint Bundy személyiségfejlődésének zavara gyermekkorából ered. Akkoriban megbélyegezték az egyedülálló anyákat, így Bundy édesanyja, Louise a testvére szerepét játszott el, a nagyszülők pedig a szülőkét. Bundy tinédzser korában szerzett tudomást valódi származásáról, miután édesanyja férjhez ment, és szült még három gyereket. A kriminológusok úgy vélik, ettől kezdve vált bizalmatlanná az emberekkel, és ez az identitászavar is hozzájárult, hogy piti bűncselekményeket követett el. Bundy ezzel szemben a kivégzése előtti napon adott interjújában mindenért a kemény pornográfiát okolta, szerinte családja mindent jól csinált.
A rémséges tettekhez – a kriminológusok szinte egyöntetű véleménye szerint – a legnagyobb lökést egy szerelmi csalódás adta. A fiatal Bundy még a Washingtoni Egyetemen ismerte meg nagy szerelmét, Stephanie Brooksot. Az intelligens, népszerű és gyönyörű lány pár év után szakított vele, mert szerinte Bundy nem volt elég ambiciózus. Ismerősei elmondása alapján Bundy ekkor teljesen összeomlott. A később megerőszakolt, majd meggyilkolt fiatal lányok mind Brooks hasonmásai voltak: tanultak, szépek, középen elválasztott barna hajjal, nagy karika-fülbevalókkal. Bundy, hogy „bosszút álljon”, amiért elhagyták, belevetette magát a tanulásba, pszichológiát is hallgatott a jogi egyetem elvégzése után, és a republikánus párt egyik leglelkesebb aktivistája lett. Ebben az időszakban dolgozott egy lelkisegélyszolgálatnál is, munkáját elismerték. Stephanie Brooks, miután látta Bundy sikereit, újra felvette vele a kapcsolatot. Ekkor viszont Bundy csinált bolondot a lányból, és otthagyta, amit a barátok elmondása szerint piszkosul élvezett.
A bizonyítottan Bundyhoz köthető első gyilkosság 1974-ben történt. A 21 éves Linda Ann Healey a Washingtoni Egyetemre járt, és nem érkezett meg a helyi rádióba, ahol időjárás-jelentőként dolgozott az iskola mellett. Amikor szüleihez sem ment el ebédre, a rendőrség kiment a lakására, ahol felfedezték, hogy a lány ágytakarója és pizsamája véres. Hónapok múlva a holttest is előkerült. Bundy sokáig tagadott, csak nem sokkal kivégzése előtt ismerte be a tetteit.
A bizonyítékok és a szemtanúk azonban nem hazudtak. Több túlélő mesélt a módszeréről is. Bundy gondosan megtervezte a gyilkosságokat. Felkötötte az egyik kezét, majd lebilincselő stílusával arra kérte a kiszemelt áldozatokat, segítsenek neki ezt-azt kivenni a kocsijából. Ezután ütötte le, majd rabolta el őket, és a holttesteket általában a közeli erdőkben ásta el, majd később többször visszatért, újra és újra meggyalázta.
Bundyt először 1975 augusztusában tartóztatták le, mert vezetés közben túllépte a sebességhatárt, de megpróbált elszökni az intézkedő rendőrök elől. Nem véletlenül: amikor végül elfogták, autójában bilincseket, jégcsákányt, vascsövet, és maszkot találtak. Később egy szemtanú felismerte benne azt, aki megpróbálta elrabolni, így Bundyt bíróság elé állították. Bűnösnek találták abban az egy ügyben és 15 évre ítélték. Mégsem ment még börtönbe.
Bundy ugyanis nem kért ügyvédet, saját magát védte a bíróságon. Az egyik tárgyalási szünetben a bíróság könyvtárába távozott, ahonnan egy ablakon keresztül elmenekült (Később a cellájából is megszökött egyszer). Amíg el nem fogták, további gyilkosságokat követett el az ország több pontján, főként Floridában. Két szökés és egy második, hosszadalmas tárgyalás után végül villamosszék általi halálra ítélték.
Mindez azonban nem tántorította el tőle szerelmét, Carole Anne Boone-t. Az elvált édesanya még 1974-ben ismerte meg a gyilkost, amikor mindketten a Washington állami sürgősségi szolgálatnál dolgoztak. Akkoriban mindketten másik kapcsolatban éltek, így kezdetben csak barátság alakult ki közöttük. Carole Anne vált Bundy első számú rajongójává, amíg a sorozatgyilkos a rácsok mögött várt az ítéletére. Állítólag vakon hitt Bundy ártatlanságában. A tárgyalás minden napján az első sorban ült, miközben a többi fanatikus Bundy-rajongó (hogy mennyire fura dolgokat produkál az emberi psziché) igyekezett külsejével is minél jobban hasonlítani a hírhedt pszichopata áldozataira, és kint tombolt a bíróság előtt.
A „meghitt” esküvő Bundy második tárgyalásán zajlott. Boone éppen szerelme mellett tanúskodott, amikor a gyilkos a bíróságon megkérte a kezét, majd kijelentette, hogy ők mostantól férj és feleség. A pár egy floridai törvényt használt ki? ha két ember kimondja az igent egy bíró előtt, házastársnak minősülnek. Ezt alátámasztó okiratot azonban nem kaptak, és intim házastársi együttlétre sem volt engedélyük. Mégis sikerült szexuális kapcsolatot létesíteniük – állítólag egy őr megvesztegetése árán –, és 1982-ben megszületett Boone és Bundy közös lánya. A nő körülbelül tíz év után hagyta el a férfit, a kivégzésén már nem volt jelen, lányával együtt elbújt a kíváncsiskodók szeme elől.
Ted Bundy kivégzésének napja 1986. március 4-ére volt kitűzve, de ezt elhalasztották míg új védője, Polly Nelson a megmentésén dolgozott. A fellebbezések tovább folytatódtak ugyan, de mind sikertelenül, és a kivégzés napjául 1989. január 17-ét tűzték ki. Végül január 24-én, reggel 7-kor villamosszékbe került.
Pedig Bundy mindent megpróbált. Részletesen beszélt tetteiről a nyomozóknak. 23 gyilkosságot ismert el, de hogy hány halálos áldozata volt, az sohasem derül ki. Az volt ugyanis a taktikája, hogy az újabb és újabb gyilkosságok beismerésével és a helyszín megadásával sokáig húzhatja a kivégzést. De hiába, a taktika nem jött be.
Bundy halála előtt, talán megmenekülését remélve, tán csupán saját vélt nagyszerűségének bizonyítására segített egy másik állambeli nyomozónak, aki a Green River killerként elhíresült sorozatgyilkost kereste. Bundy javasolta a nyomozónak azt, hogy a tettes MO-ját (modus operandi – gyilkolási módszerét) nézve, minden bizonnyal visszatér a tett helyszínére, hogy újraélje a borzalmat, és újra megbecstelenítse áldozatai holttestét. Bundy azt javasolta, hogy ha egy viszonylag frissen eltemetett holttestre bukkannak, figyeljék meg a területet. Végül Bundy tanácsa vezetett Gray Ridgway elfogásához.
