Harminc év után újra fellángoltak az utcai harcok Belfastban
Az Észak-Írországban kiéleződött politikai és vallási konfliktus hátterében a Brexit áll, az összecsapások több mint egy hete tartanak.
Több mint egy hete zajlanak az Észak-Írországban az utcai zavargások. A szembenálló felek Belfast, Carrickfergus, Londonderry, Newtownabbey és Ballymena városok utcáin csaptak össze. Molotov-koktélokkal, kövekkel dobálták egymást és a rendőröket, valamint autókat gyújtottak fel, Belfastban még egy autóbusz is lángra kapott. Az összecsapásokban a hírek szerint vasárnapig ötvenöt rendőr sérült meg.
A jelenlegi helyzet kialakulásában a legtöbb elemző szerint a Brexitnek nagy szerepe van, ugyanis Nagy-Britannia kilépése az Európa Unióból több szempontból is megzavarta az észak-írországi katolikus nacionalisták és a britekhez húzó protestánsok közötti kényes egyensúlyt.
A The Guardian című brit lap szerzője, Jonathan Freedland azt írja, a Brexit ellenzőinek fő érvei végeredményben soha nem is a kereskedelemről és a vámokról szóltak, hanem a háború és a béke kérdéséről. Minthogy az Unió tulajdonképpen azzal a céllal jött létre, hogy a huszadik század első felének tapasztalataiból okulva végre béke legyen az egymással évszázadokon át véres háborúkat vívó európai országok között.
A Brexit feltételeiről szóló tárgyalások legélesebb vitái például arról szóltak, miként lehetne elkerülni a határellenőrzés visszaállítását Nagy-Britannia kilépése után. Az Írországot és Észak-Írországot összekötő határszakasz ugyanis a Brexit óta az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen szárazföldi vámhatára.
Tavaly karácsonykor, számos sikertelen forduló után született megállapodás az ügyben. Az egyezmény alapján a szárazföldön nem állították vissza a határellenőrzést Nagy-Britannia és Észak-Írország között, hanem az Ír-tengeren jött létre részleges belső vámhatár. Ennek célja, hogy az áruforgalmat ne Észak-Írország és az Ír Köztársaság határán kelljen ellenőrizni. A megállapodás kritikusai főként a britekhez hű csoportok. Szerintük ez a megoldás kikezdi Észak-Írország integráns helyzetét az Egyesült Királyságon belül. Azt, hogy a megállapodás nem volt teljesen sikeres, jelzi, hogy az év elején Észak-Írországban több helyen élelmiszerhiány állt elő.
Száz éve tart a csetepaté
Az észak-írországi konfliktus története a múlt századra vezethető vissza. Éppen száz évvel ezelőtt, 1921-ben történt, hogy Írország elszakadt a brit birodalomtól, és önálló köztársaság lett, ám az ír sziget egy része Észak-Írország néven továbbra is Nagy-Britannia része maradt.
Észak-Írország társadalma ezután lényegében két részre szakadt. Az egyik csoportot unionistáknak vagy lojalistáknak szokás nevezni, ők azok, akik elégedettek azzal, hogy országuk továbbra is az Egyesült Királysághoz tartozik. A velük szembenálló csoportot ír nacionalisták alkotják. Mivel ők függetlenednének az Egyesült Királyságtól, és inkább az Ír Köztársasághoz való csatlakozást szorgalmaznák, őket republikánusoknak is hívják. A két csoportot nemcsak politikai, hanem vallási ellentét is egymás ellen fűti: a britpárti lojalisták jellemzően protestáns keresztények, míg az Írország felé húzó csoport tagjai jellemzően katolikusok.
A szembenállás különösen az 1960-as évektől éleződött ki, a vallási és politikai alapokon nyugvó terror mindennapossá vált, és ez az állapot egészen a kilencvenes évek végéig tartott. A konfliktus odáig fajult, hogy a brit hadseregnek is be kellett avatkoznia, akik az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű paramilitáris szervezettel találták szembe magukat. Ezzel együtt a lojalisták is csoportokat szerveztek, és fegyverkezésbe kezdtek.
A helyzetet az 1998-ban megkötött Nagypénteki Egyezmény oldotta fel. Amellett, hogy a megállapodás már megnevezésében is utal a konfliktus vallási színezetére, a lényege az volt, hogy onnantól kezdve Észak-Írországot a két szembenálló csoport koalícióban kormányozza majd, így véve elejét a konfliktus újbóli kiéleződésének. A sok évtizedes probléma megoldásában segített az is, hogy az Európai Uniónak köszönhetően a Nagy-Britannia észak-írországi részét és az Ír Köztársaságot elválasztó határ, amelyt sokáig katonailag őriztek, lényegében megszűnt, és fizikai értelemben ma sem létezik.
A koronavírus, mint ürügy
Az észak-írországi konfliktus kiéleződése nem váratlan fejlemény. Tavaly Bobby Storey, az IRA egykori hírszerzési főnökének temetése körül alakult ki feszültség. A temetésen kétezren gyűltek össze a koronavírus-járvány megfékezését célzó korlátozások ellenére. Részt vett Michelle O'Neill észak-írországi miniszterelnök-helyettes is, a legnagyobb britellenes katolikus párt, a Sinn Féin alelnöke, és sok más britellenes politikus. Arlene Foster észak-írországi miniszterelnök, a legnagyobb britpárti protestáns erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) vezetője emiatt vizsgálatot kezdeményezett.
Az észak-írországi ügyészség decemberben vizsgálatot kezdett a katolikus párt vezetői ellen járványügyi korlátozások megsértése miatt, de végül nem emeltek vádat.
Az MTI által hivatkozott szakértői vélemények szerint az összecsapásokat a háttérből a britpárti protestáns unionista mozgalom szélsőséges félkatonai szervezetei - az Ulster Defence Association (UDA) és az Ulster Volunteer Force (UVF) - irányíthatják. Az észak-írországi rendőrség szerint ezektől a csoportosulásoktól - főleg a UDA-től - nem idegen a szervezett bűnözés. Mostani fellépésük akár bosszú lehet azért, mert a hatóságok az utóbbi időben kampányt kezdtek a bűnözői csoportok felszámolása céljából.
(Kiemelt kép: Nacionalista fiatalok és rohamrendőrök összecsapása Belfast nyugati részén 2021. április 8-án. Fotó: MTI/EPA | Mark Marlow)
