Göring öccse

„Hogy ki a zsidó, azt én határozom meg.” Hermann Göring birodalmi marsall, a koncentrációs táborok megrendelője, Hitler után a második ember a fasiszta Németország élén ezzel az elhíresült mondattal felelt, amikor ellenfelei szóba hozták, hogy a légügyi minisztériumban zsidók dolgoznak.

A kijelentés mélységes cinizmusát csak erősítik azok az életrajzi tények, amelyeket Albert Göring életének kutatói tettek közismertté. Az édesanya, Franziska Tiefenbrunn öt gyermeket szült a nála huszonhat évvel idősebb dr. Heinrich Ernst Göringnek, köztük Hermannt és a két évvel fiatalabb Albertet. A fiúk jórészt a család orvosa és patrónusa, dr. Hermann von Epenstein fényűző birtokán nevelkedtek, aki hivatalosan keresztapjuk is volt. Valójában több annál: Cserépfalvi-Galligan Katalin szerint a gyanúnál sokkal erősebb vélelem, hogy a külsejében és habitusában a család többi tagjától igencsak elütő, viszont Epensteinre emlékeztető Albert Göring édesapja a félzsidó orvos volt.

Az Egyesült Államokban élő egyetemi tanár akkor bukkant Albert Göring embermentő tevékenységének nyomára, amikor Angliában édesapja, a híres baloldali könyvkiadó, Cserépfalvi Imre brit titkosszolgálati kapcsolatait kutatta. József Attila és Kassák Lajos pártfogója azoknak az értelmiségieknek az egyike volt Budapesten, akikre London számított a demokrata, antifasiszta értékek következetes képviseletében.

Egy pápai orvos

A magyar-amerikai kutató az egyik korabeli titkos szervezet, a Special Operations Executive magyar vonatkozású dossziéit tanulmányozva különös vallomásra bukkant. Egy Rómában élő magyar zsidó orvos, dr. Kovács László, az ellenállás részese arról beszélt egy brit ezredesnek, hogy Hermann Göring Albert nevű öccse a háttérből pénzzel és kapcsolataival segítette zsidómentő tevékenységét. Amikor Albert megkereste, Kovács először szóba sem akart állni vele, de igencsak felkapta a fejét, amikor ezt hallotta a némettől: „Én köpök Hitlerre, köpök a bátyámra is, köpök az egész náci rezsimre.” Lassan közeledtek egymáshoz, végül mély barátság alakult ki a pápai születésű orvos és német segítője között.

A tények felderítésének nem használ sem az, hogy a hatvanas években magányosan és szegényen meghalt Albert Göring tevékenységéről egy emberöltőn át mindenki hallgatott, sem az, hogy történetét az elmúlt években filmek, könyvek, cikkek százai mesélték el. Sajnos a bizonyítható tények közé legendák is keveredtek, melyek egy részének forrása egy fiatal ausztrál szerző, William Hastings Burke amúgy érdekfeszítő, Thirtyfour című könyve. (Ezt 2012. szeptember 27-én lapunk is ismertette.) Cserépfalvi-Galligan Katalin mindenesetre úgy véli: az adatok ellenőrzésében neki bizonyos előnyt ad, hogy hivatásos középkorkutatóként gyakorlata van apró történelmi puzzle-kockák összeillesztésében. Tegyük hozzá: az angolon kívül alapos német-, francia-, olasz- és persze magyartudásának is jó hasznát veszi kutatás közben.

Az is rendkívüli életpályát ad ki, amit a magyar-amerikai kutató szerint bizonyítottnak tekinthetünk. Hermann és Albert politikai nézetei már 1923-ban is jelentősen különböztek, a fiatalabb testvér egy családi összejövetelen szemrehányást tett bátyjának, hogyan lelkesedhet egy olyan szemét társaságért, amilyen Hitler és köre. Bátyja erre politikai idiótának nevezte. Nos, nem biztos, hogy idiotizmus volt az oka, hogy 1933-ban, amikor a nácik hatalomra kerültek, a mérnök végzettségű Albert elhagyta Németországot, és Bécsben a Tobis-Sacha filmgyár műszaki igazgatója lett. Még állampolgárságért is folyamodott, és úton-útfélen hangoztatta: többé ő nem német.

Az Anschluss utáni napokban a Gestapo letartóztatta a filmgyár zsidó tulajdonosát, őt Albert az unokatestvérével együtt Dachauból szabadította ki. A cég több alkalmazottjának és sok más osztráknak, közöttük a volt kancellárnak, Kurt von Schuschniggnak és József Ferdinánd Habsburg főhercegnek is segített a menekülésben. Feljegyzések maradtak fenn arról, hogy a Gestapo letartóztatta Albert Göringet, amikor összetűzésbe keveredett a bécsi utcán két SA-taggal, akik – gúnyolódó járókelők tetszésnyilvánítása közepette – egy idős zsidó asszonyt arra kényszerítettek, hogy négykézláb mossa fel az utcát.

Lehár barátja

A Göring név persze segített a mérnök szabadulásában, ahogyan ilyesmire még három alkalommal sor került. Albert mindenesetre Rómába távozott, ahol Kovács doktor segítségével folytatta embermentő tevékenységét. A háború évei alatt pénzt adott, hamis papírokat szerzett, Göring aláírással védleveleket állított ki – magyaroknak is. Többek között az Alsegg házaspárnak, Kántor György Skoda-alkalmazottnak, Székely Vilmos rendező-producernek, ám leghíresebb pártfogoltja Lehár Ferenc volt.

Lehár tartós barátságot ápolt az egyébként kiválóan zongorázó Albert Göringgel, gyakran találkoztak, elsősorban Budapesten, ahol Albert havonta megfordult. Cserépfalvi-Galligan Katalin szerint más kutatók valószínűleg tévesen állítják, hogy Lehár Bukarestben panaszkodott Albertnek arról, hogy Goebbels megfenyegette. A zeneszerző alighanem sűrű budapesti találkozásaik egyikén mondta el: Goebbels azt üzente, hogy ha nem válik el zsidó feleségétől, akkor a darabjait betiltják, fellépéseit korlátozzák. Albert ekkor Berlinbe sietett, és kieszközölte, hogy bátyja védje meg Hitler kedvenc darabjának, A víg özvegynek a szerzőjét.

Nem véletlen?

Albert Göring útja Rómából Prágába vezetett, ahol a Skoda művek Dél-Európáért felelős kereskedelmi igazgatója lett. A cseh munkatársak hamar felfigyeltek arra, hogy az új vezető cseh feliratokra cseréli vissza az új német táblákat, nem hajlandó kiakasztani irodájában a kötelező Hitler-portrét, s a Hitler köszöntésre csak megemeli a kalapját, és Grüss Gott-tal felel. Később bíróság előtt is bebizonyosodott: tucatnyi prágait hozott ki a Gestapo börtönéből vagy valamelyik koncentrációs táborból. Dokumentumok utalnak arra, hogy segített egy cseh mérnöknek is, aki egy új fegyver terveit eljuttatta a szövetséges hatalmaknak.

A háború vége előtt Albert Göring már maga is bujkált – testvére értesítette, hogy többé nem segíthet, mert Müller Gestapo-főnök a fejét követeli. A mérnök okkal reménykedhetett abban, hogy a német kapituláció után az ő életében is új, szabad korszak kezdődik, harmadik felesége, Mila, a volt cseh szépségkirálynő oldalán. Nem így lett. Bár maga jelentkezett az amerikai hatóságoknál, hogy átadja harmincnégy névből álló listáját azokról, akik neki köszönhették életüket, letartóztatták, és hivatalosan soha többé nem is engedték szabadon. Kihallgatója, Paul Kubala őrnagy szemérmetlen hazudozónak tartotta, aki összehord hetet-havat, életszerűtlen kalandokat talál ki, csak hogy mentse az irháját. Egyik internáló táborból a másikba szállították, és bár a nürnbergi perben csak tanúként hallgatták ki, a jegyzeteit elvették, őt magát rabként kezelték. Egyre rosszabbul bántak vele, az egyik táborban fogait is kiverték.

Albert Göring számára az hozott szerencsés fordulatot, hogy 1946-ban a darmstadti táborba vitték, ahol Victor Parker katonai hírszerzőtiszt szeme megakadt 34-es listájának egyik nevén: Franz Lehár. Kubala őrnagy annak idején csak legyintett a történet hallatán, Parker azonban tudta, hogy Albert vallomása színtiszta igazság: ő ugyanis Lehár feleségének unokaöccse volt, és a családtól hallotta a történetet, miszerint az egyik legfőbb fasiszta vezető náciellenes testvére segített a muzsikusnak. Az amerikaiak ekkor átadták a mérnököt a prágai hatóságoknak, amelyek perbe fogták a cseh vállalatok volt német vezetőit. Albert Göringről azonban minden tanú csak jót állított, így az ellene felhozott vádakat ejtették.

Az antifasiszta Göring 1966-ban bekövetkezett haláláig egyre rosszabb körülmények között élt Münchenben. Munkát nem kapott, átokként ült rajta a neve, amely oly sokszor megmentette a háború idején. Mila is elvált tőle, és kislányukkal Peruba költözött. Valószínűsíthető, hogy az amerikai hatóságok újra és újra utánanyúltak, hogy megnehezítsék életét.

– Valamilyen ma még ismeretlen ok állhat az amerikaiak bizonyítható ellenszenve mögött – vallja Cserépfalvi-Galligan Katalin.

Nem lehet véletlen, hogy jegyzeteit elkobozták, sohasem kapta vissza őket. Amikor Albert érdekében az általa megmentettek beadványokat írtak, azokra a hivatalnokok ezt firkantották: nem kell figyelembe venni. Az általában kötelező kihallgatás is elmaradt, amikor átadták a cseh hatóságoknak, az ellene indított eljárást hivatalosan sohasem zárták le. Hogy miért? Ma sem tudjuk.

Megnyitott akta

2013-ban az izraeli Jad Vasem intézet megnyitotta Albert Göring aktáját – szokásosan ez az első lépés, mielőtt valakit a legmagasabb izraeli elismerésben részesítenek: a világ igazának nyilvánítanak. A folyamat azonban döcögve halad, a szkeptikusok szerint Albert Göring nem kockáztatta saját életét másokért – ez elengedhetetlen feltétel lenne –, hiszen bátyja mindig kimentette a slamasztikából. Mégis egyre többen emelnek szót érte.

Még 2010-ben történt: Elisabeth, Albert 65 esztendős, Peruban élő lánya a Goering’s Last Secret című film stábjának kíséretében megérkezett a müncheni Waldfriedhof temetőbe, hogy meglátogassa apja sírját. Életében nem volt közöttük kapcsolat, Albert – talán lánya védelmében – nem válaszolt a leveleire. A sírnak hűlt helye volt. 2008-ban be kellett volna fizetni a fenntartási díjat, ez azonban nem történt meg. Senki sem tudja, mi lett a világ legkülönösebb antifasiszta ellenállójának földi maradványaival.

– Talán Pápa lehetne Albert Göring méltó emlékhelye.
Így vélekedik Cserépfalvi-Galligan Katalin. Az utóbbi években a város kiállításokon emlékezett meg az onnan halálba küldött zsidó közösségről. Számos fénykép került nyilvánosságra dr. Kovács Lászlóról is, akinek barátsága, vallomása feltámasztotta Albert Göring emlékét, hogy legalább holtában elismerjék embermentő tetteit. A professzor asszony szerint szép gesztus lenne a jövőben kettejükre együtt emlékezni.