Európa jövője a tét

Remegtem a félelemtől

Paddy Gray, a belfasti Ulster Egyetem professzora péntek éjszaka a Twitteren értesítette barátait, ismerőseit, hogy ne aggódjanak miatta, túlélte a terrort Párizsban. A 168 Órának részletesen beszélt arról az estéről.

– Ott voltam a Köztársaság térhez közeli étteremben, ahol lövöldözés történt. Az utcán egyszer csak megállt egy motor, leszállt róla egy nő, bejött, reszketett, és azt mondta, bomba robbant. Mindenki pánikba esett, leírhatatlan pánikba. Elkezdtünk futni a szélrózsa minden irányába. Sikoltozás, kiabálás, teljes káosz.
Másokkal együtt sikerült kimenekülnünk az egyik kijáraton. Az utcán futottunk, az emberek pedig kinyitották lakásaik ajtaját, behívtak, hogy mindenki menedéket kaphasson. Én is, több franciával együtt, berohantam egy férfi otthonába. Vaksötét volt, így vártunk három órán keresztül. Remegtünk a félelemtől. Azt mondták, kint az utcán van egy fegyveres, és mindjárt lő. Közben villanásokat meg rengeteg rendőrt, katonát láttunk. Eleinte a rendőrség is össze volt zavarodva, ahogy mindenki más. Az emberek is mind iszonyúan megijedtek. Majd kimerészkedtünk a házból, és akkor szembesültünk azzal, mi is történt valójában. De még akkor sem fogtam fel igazán a borzalmat. Hajnal háromra értem vissza a hotelba, ott mondták el részletesen, milyen véres terrortámadás történt.

Másnap délután visszamentem az étterembe, virág borított mindent.

Őszintén szólva most jobban félek, mint akkor éjszaka, az alatt a három óra alatt. Most fogom fel, mi történt. Hogy ezután már sehol nem lehetünk biztonságban. Itt, a helyszínen értettem meg, mekkora veszélyben voltam, és milyen közel lehettem a terroristához. Talán elmentem mellette vagy épp mellém ült. Egész este a környéken mászkáltam, bármikor összefuthattam vele, engem is lelőhetett volna. Ez a tudat még jobban sokkol, mint a tegnap este szörnyűségei.

Az emberek meg vannak döbbenve, sírnak és elmondhatatlanul szomorúak. Én is őszintén sajnálom az áldozatok hozzátartozóit és minden franciát.

A szívverésem is elállt
Lángh Júlia író, műfordító évekig tartózkodott Párizsban. Lánya és unokái most is ott élnek. A 168 Órának elmesélte, hogyan élte át a párizsi merénylet éjszakáját – Budapesten.

– Pénteken korán lefeküdtem, semmiről nem tudtam. Egy barátom hívott éjjel negyed 12-kor: „Nézed, mi van?” A szívverésem is elállt, hogy biztosan valami szörnyűség történt. Onnantól reggelig a francia tévé előtt ültem. A robbantás környékén otthonos vagyok, ott él a lányom és a családja, két unokám, szinte minden házat ismerek, magam is hét évet éltem Párizsban.
Amikor erről a szörnyűségről beszélek, már a gondolattól is újra és újra elbőgöm magam. A 15 éves lányunokám legkedvesebb barátnője bent volt a Bataclan koncertteremben. Túlélte. Úgy, hogy egy órát hasalt mozdulatlanul a földön, miközben süvítettek a golyók. Szülei ott voltak a környéken, de nem tudtak vele kapcsolatot teremteni. Borzalmas érzés lehetett nekik. Amikor a lányom később felhívta, Nina csak annyit mondott: „Olyan jó, hogy élek.”

Ha erre gondolok, mondom, folyton elbőgöm magam. Ahogy most is.

Beszéltek a francia tévéműsorokban arról is, hogy rendszeres és hosszú távú pszichológia segítséget kell nyújtani a túlélőknek. Azt nem lehet csinálni, hogy két-három napig pátyolgatjuk őket, aztán elfelejtjük az egészet. Aki ezt átélte, akinek a lábszáránál egy hulla feküdt... Azt nem lehet csak úgy feldolgozni. Az emberek ugyanis levetették magukat a földre, hogy hullának higgyék őket, és ne lőjenek. De lőttek így is. A Bataclan 1500 fős koncert- és színházteremben volt a legnagyobb vérengzés.

Lányom a kisebbik unokámmal otthon volt, a másik unokám az egyik barátnőjénél. Beszéltek telefonon, nehogy kimenjen az utcára, ott is aludt náluk. A férje pedig az éjszaka egy idős házaspárral tért haza, ők is a lányoméknál aludtak. Mindenki kitárta ugyanis a kapuját, hogy az emberek így találjanak menedéket. A taxisok ingyen vittek mindenkit. Ahogy az nagy tragédiáknál és katasztrófáknál az első napokban lenni szokott, mindenki rendes, szolidáris és segítőkész. Aztán ez hamar el szokott múlni.

Bele sem merek gondolni, milyen félelmetesen profin végrehajtott támadás volt. És a francia titkosrendőrséget is szidhatjuk. Hogy lehet, hogy ennyire meglepte őket ez az egész? Ráadásul különböző biztonsági szakértők korábban is hangsúlyozták, hogy a Charlie Hebdo után számítani kell egy újabb támadásra. Mégsem sikerült megakadályozni.

Párizs bezárkózott
Géraldine Schwarz francia-német újságíró, a Le Monde riportere abban a kerületben lakik, ahol a terrortámadás történt. A CNN mellett a 168 Órának is beszámolt tapasztalatairól.

– Péntek este épp indulni készültem otthonról, amikor a barátnőm hívott: lövöldözés volt a közeli színházban. A kezdeti sokk után lassan mindenki megértette, mekkora a baj. Párizs lakói bezárkóztak a lakásaikba és a hírekből próbáltak megtudni valamit.
A XI. kerület, ahol a januári támadássorozat is történt, Párizs legkedveltebb szórakozóhelye. A 25–35 éves korosztály előszeretettel tölti itt a péntek-szombat estéket. Ezt a franciaországi születésű terroristák is tudták. A péntek éjjeli támadás – ellentétben a Charlie Hebdo elleni merénylettel – azt jelzi: bárkit bármikor megölhetnek, nem kell hozzá különösebb ok. Ez félelemkeltő lehet, és a félelem nem jó tanácsadó.

Szerintem most megerősödhetnek a populista pártok Európa-szerte. És ahol az összefogás hirdetése helyett a gyűlöletkeltés a fő üzenet, ott vége az európai értékeknek. Még dönthetnek az európaiak, hogy az összefogást vagy a populizmust választják. Én személy szerint Franciaországgal kapcsolatban optimista vagyok: talán a szolidaritás erősebb lesz.

Persze a populista pártoknak az is érdekük, hogy összemossák a terrorakciókat a migránshullámmal. Pedig a kettőnek nincs köze egymáshoz. A támadások elkövetői nem véletlenül nagyon fiatalok. Ők azok, akik nem találják a helyüket a globalizált világban, életcélokat, sőt identitást keresnek. Ezért válnak fogékonnyá a szélsőséges ideológiákra. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a neonáci eszmékkel szimpatizáló európai fiatalok esetében is. Én azt látom: az ISIS nem képes idősebbeket toborozni, mert az idősebb muszlimok inkább békében, az európai rend szerint élnének.

Attól tartok, nem a november 13-i volt az utolsó terrorakció Párizsban. Már januárban üzenték a terroristák, hogy ez csak a kezdet. Csak tizenegy hónap telt el azóta. Sajnos ma senki sincs biztonságban Párizsban.

Daniel Chirot, a Washingtoni Egyetem nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó professzora szerint Franciaország történetében a legsúlyosabb és legjobban szervezett iszlám terrortámadás volt a mostani. Noha az áldozatok száma nem éri el a 2001. szeptember 11-i New York-i terrorakcióban elhunytakét, hatása hasonló lesz Európára.

– Franciaország elnöke azt mondja: ez hadüzenet. Sajnos igaza van, Európa hadban áll. Nem csak Franciaország van veszélyben. Leginkább Nagy-Britanniának lehet félnivalója, de más európai országokban, elsősorban Németországban és Belgiumban is nagy a frusztrált muszlim népesség aránya. Az Iszlám Állam egész Európát ellenségnek tekinti, de Amerikát és Oroszországot is. Nagyon sok az oroszul beszélő, Oroszországban nevelkedett muszlim. Ők most bosszúvágyat érezhetnek a szíriai katonai beavatkozás miatt – mondja a 168 Órának Chirot professzor.
Hangsúlyozza: Franciaországnak komoly hadiipara van, és titkosszolgálati hálózata is jól fejlett a Közel-Keleten. Most mindezt arra használják majd, hogy még jobban beférkőzhessenek a helyi dzsihadista muszlimok közé.

Daniel Chirot szerint nem kérdés: az elkövetők nagy többségében francia születésű muszlimok, és az is biztos, hogy a francia kormány tovább szigoríthatja a bevándorlást az országba, és ezt a társadalom jelentős része is támogatja majd.

– A migránsok döntő többsége ártatlan civil. De köztük is lehetnek olyanok, akik hasonlóan gondolkodnak, mint a terroristák. A mostani párizsi támadást már nem lehet „kimagyarázni”, mint a Charlie Hebdo elleni januári merényletet: itt nem konkrét célcsoport ellen fordultak, láthatóan bárki áldozattá válhatott. Még a szintén januári, párizsi kóser bolt elleni támadás is egy magányos szélsőséges magánakciójának tűnhetett. Múlt péntek éjjel óta azonban egyértelmű: szervezett terrorakciókról van szó, és az elkövetők az Iszlám Államhoz köthetők.
Franciaországban mindeközben Marine Le Pen szélsőjobboldali pártja megerősödhet. Mindez nem csak muszlim- és bevándorlóellenességet jelenthet. Hangosabbak lehetnek az uniószkeptikus szólamok is, mint akár Nagy-Britanniában, ahol szintén megerősödhet a jobboldali populista párt.

– Veszélybe kerülhet az európai szolidaritás eszménye. A schengeni egyezmény is leáldozóban van. A határellenőrzés megerősítésére és belföldi biztonsági intézkedések bevezetésére kell számítani. Ez nagyobb katonai jelenlétet feltételez – egyelőre még „csak” Párizs közterein – és biztonsági ellenőrzést minden étterem, koncertterem és más közintézmény bejáratánál. Sajnos kijelenthető: több európai muszlim közösség integrációja is megbukott. Európa sötét jövő előtt áll – vélekedik Daniel Chirot.
Abrahms Max, a politikatudományok doktora, a bostoni Northeastern Egyetem adjunktusa egyetért vele. Azzal kezdte, amikor telefonon felhívtuk: valóban rendkívüli jelentőségű a párizsi terrorakció. Európa a 2004-es madridi vonatrobbantás óta nem szenvedett el ilyen súlyos támadást, ami azt jelzi: az Iszlám Állam stratégiája képes volt tönkretenni az eddigi biztonságot.

– Az Iszlám Állam példátlan akciókat hajt végre a bázisának számító Szírián és Irakon kívül. Az elmúlt hetekben csapásokat mért Franciaországra, Törökországra, Libanonra, és talán köze volt a Sínai-félsziget fölött lelőtt orosz repülőgép tragédiájához. Azt gondolom: más országok is veszélyben vannak. Az Iszlám Állam nem válogat a célpontok között. Sőt, ha az ISIS elleni koalíció bővül, az elég indok nekik arra, hogy a részt vevő országok közül bármelyiket is megtámadják. Magam is arra számítok, hogy Franciaország keményebben lép majd fel az Iszlám Állam ellen, de Oroszország is. Ha ugyanis egy ország célponttá válik, előbb-utóbb támadásba lendül.

Rohan Gunaratna, a biztonságpolitikai tudományok professzora, a szingapúri Nanyang Egyetem nemzetközi terrorizmuskutató központjának vezetője más szempontokra hívja föl a figyelmet: minden sikeres terrortámadás a titkosszolgálatok kudarca.

– Meggyőződésem: a francia kormány és a lakosság követelni fogja a biztonsági intézkedések és a titkosszolgálatok működésének reformját. A civilek ellen elkövetett összehangolt és többszörös támadás brutalitása tükrözi az ISIS elszántságát, gondolkodásmódját, ideológiájának és gyakorlatának elterjedését. A párizsi robbantások szervezettsége és nagyságrendje annak a terroristafenyegetettségnek a folytatódását jelzi, amely a francia diaszpóra radikális és militarizált szárnyával, illetve az Észak-Afrikából és Közel-Keletről jövő migráns közösség bizonyos tagjaival hozható összefüggésbe. Ha nem semmisítik meg a földalatti terroristamozgalmak infrastruktúráját, Franciaországban további robbantások várhatók. De akár Európa más helyein és azon kívül is lehetnek további erőszakos cselekmények.
A 168 Órának Gunaratna professzor hangsúlyozta: Európa a biztonságnál mindig is többre becsülte az emberi jogokat, ám a párizsi események fordulópontot jelenthetnek a kontinens terrorizmus elleni harcában.

– Annak idején az 1972-es müncheni terrortámadás az elit katonai kommandó megerősítéséhez vezetett. A párizsi merényletek hatására most az európai titkosszolgálatokat fejleszthetik majd. Nem mellesleg: a kontinensen a francia biztonsági erők, titkosszolgálatok és nyomozó hatóságok a legjobbak, semmiképp nem szabad őket alulértékelni. Biztosan visszavágnak, és Franciaország az eddigieknél jóval jelentékenyebb szerepet játszik majd az ISIS elleni nemzetközi erőfeszítésekben. Mindenesetre a párizsi terror azt mutatja: összeomlott az a nemzetközi rendszer, amelynek célja kidolgozni és végrehajtani az iszlám konfliktuszónák stabilizálásának átfogó stratégiáját, és harcolni annak ördögi termékével, a globális terrorizmussal.

Paul R. Pillar, a washingtoni Georgetown Egyetem professzora is kiemeli: az Iszlám Állam felelősséget vállalt a merényletekért, ez pedig változást jelez a stratégiájukban. Pillar amúgy visszavonult amerikai hírszerző, a Közel-Keleten is ténykedett, korábban a CIA ügynöke is volt. A 168 Óra kérésére véleményezte a párizsi terrort:
– Korábban leginkább Irakban és Szíriában támadtak épületekre és védték „kalifátusukat”. Most a Közel-Keleten kívüli tömegrendezvényekre fókuszáltak. Ezért más országok is veszélyben vannak. Mivel az ISIS akciója megtorlás lehet Franciaország részvétele miatt az ISIS elleni katonai akciókban, hasonló okokból leginkább az Egyesült Államok válhat a következő célponttá.
Pillar professzor szerint a jövő egyik legnagyobb kérdése, mindez milyen hatással lesz a menekültek kezelésére. Hiszen ez Európában ma különösen érzékeny téma, és ebben komoly nézeteltéréseik vannak az uniós tagállamoknak. Ráadásul egyre nagyobb lehet az aggodalom, miszerint terroristák is rejtőzhetnek a menekültek között.

Greg Barton a globális iszlám politika kutatója, egyben az Abu-Dzabi Egyetem professzora és az UNESCO megbízott bizottsági elnöke. Lapunknak azt mondta: a francia terrortámadás rövid távú hatásairól akkor tudunk hitelesen beszélni, ha tisztázzuk a legfontosabb részleteket.

– Például azt: kik követték el a gyilkosságokat. Meg kell tudnunk, ezek a helyi fiatalok már régebben is kötődtek-e a szélsőséges katonai alakulatokhoz. Ha igen, akár már a közeljövőben újra ölhetnek. A titkosszolgálatok számára annak van jelentősége, hogyan készítették elő mindezt. Stratégiát kell váltani, ha igaz, hogy az online szerveződésekből kilépve kizárólag a személyes találkozókra korlátozódtak a vélhetően több héten át tartó előkészületek.
De – folytatja Barton – ezek csak tüneti kezelések. Hosszabb távon a terrortámadások csak katonai beavatkozással szüntethetők meg. Úgy látja: noha nem ideális szövetség, de a jelenlegi szír kormánnyal együttműködve lehet csak fellépni az Iszlám Állam ellen, és sajnos a szárazföldi hadművelet elkerülhetetlen.

– Másfelől – paradox módon – pozitív hatása is van a párizsi terrornak: erős szolidaritás alakult ki Franciaországgal és az országon belül is. De kétségtelen, az erőszakos cselekményekkel az iszlámtól való félelem is erősödik. Az iszlamofób szólamok terjesztői most igazolva láthatják érvelésüket: a menekülteket sem lett volna szabad beengedni, köztük is lehetnek terroristák. Ha ezek a felhangok erősödnek, az a terroristákat is segíti. Ilyen közhangulatban ők is könnyebben tudnak fiatalokat toborozni a következő akcióikhoz.
Azt is mondja Greg Barton professzor: az eddigi, sokéves tapasztalat szerint az európai muszlimok többségében van fogadókészség az európai értékekre. Jelenleg – hozzávetőleg – a közösségük minden ezredik tagja támogatja a szélsőségeseket. Ez az arány még kezelhető. De könnyen kicsúszhat a kontroll az európaiak kezéből, ha elszabadulnak az indulatok, ami táptalaja lehet az extremista ideológiáknak.

Gary LaFree, a Maryland Egyetem kriminológiai és büntetőjogi professzora – A válaszok a terrorizmusra-tanulmányok nemzeti konzorciumának igazgatója – említi a 168 Órának Laura Dugannel és Erin Millerrel közös könyvét, amelyben bizonyították: az ilyen magas színvonalú halálos támadásnak, amelyet egyesek „fekete hattyúnak” is hívnak, óriási a hatása a nemzeti és a nemzetközi politikára is.

– Még tart a párizsi helyzet értékelése, de biztosra veszem: a franciaországi terrorakció alapvetően átalakítja az európai védelmi politikát, beleértve a menekültpolitikát is. Minden kutatásunk azt jelzi: a terrorizmus az egész világra kiterjed, egyetlen ország sincs teljes biztonságban.

Eli Berman, a Kaliforniai Egyetem közgazdászprofesszora könyvet írt a terrorizmus új gazdaságtanáról. A 168 Óra telefonon érte utol a professzort is. Kijelentette: Franciaországban új korszaka kezdődött a terrorizmusnak, amely – bármennyire hitvány meg gyáva – elterjedhet egész Európában.

– A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadásokkor szembesültünk először azzal: kiképzett harcosok vesznek részt a terrorban. Mielőtt felrobbantják magukat, fegyveresen annyi halálos áldozatot szednek, amennyit csak tudnak. De soha nem ejtenek túszokat. Most gyorsan szervezkedtek és párhuzamosan támadtak. „Könnyű” célpontokat választottak, olyanokat, amelyek alig védettek, hiszen nincs különösebb politikai jelentőségük. Taktikájukkal és képességeikkel szemben nagyon nehéz védekezni. Sokkal nehezebb, mint például az IRA-támadások esetében Londonban. S amíg folytatódik a szíriai konfliktus, ezek a terroristák mindig is kihívást jelentenek majd a nyugati kormányok számára.
Berman arra is felhívja a figyelmet: Hollande elnöknek most egy elfogadhatatlan fenyegetettségi szintet kell kezelnie. Választania kell drága és nemkívánatos megoldások között. Például: határok lezárása, katonai jelenlét az utcákon, a hírszerzés és a teljes népesség elektronikus felügyeletének fejlesztése, a terroristák nyomkövetése, minden lehetséges célpont védelme.

– Ameddig a párizsiak és a turisták nem érzik biztonságban magukat, bizonyára drasztikusan visszaesik a turizmus a francia fővárosban. Az izraeli tapasztalat azt mutatja: ilyenkor az élet áttolódik az online világba vagy nyilvánvalóan védett helyekre, amelyek épp ezért drágák is lesznek. A piacok és a kávézók veszítenek ezzel. Én is attól tartok: ha a franciák félni kezdenek, a fenyegetettség átterjedhet más európai városokra. Ezért is van szükség egy széles körű európai összefogásra – nem csupán a határoknál.